Ollóvágta (2000)

Szerző: Lengyák István

Ismertető:
Amikor Lengyák István barátom az első állatfiguráit elkészítette, nem is sejtette, hogy olyan csodálatos játékot, világot varázsol maga köré, amellyel sok-sok gyermeknek, szülőnek tanítványnak és kollégának szerez majd örömet, feledhetetlen sikerélményt. Azóta valóságában is feltárult előttünk ez a világ. Egyszerűen izgalmas és érdekes. Az óvodás kortól a nagyszülőkig mindenkit önfeledten magával ragad. Szinte hihetetlen, hogy ez már kilencedik könyvecskéje ennek a papír csodaországnak, és elődei pillanatok alatt elfogytak. Magamtól is megkérdeztem: mitől ekkora a siker? Talán azért, mert a benne található figurákat 4-5 perc alatt bárki el tudja készíteni? Esetleg azért, mert a végeredmény, gyorsan jön, nagyon egyszerű és szép? Úgy gondolom, igazán egyik sem. A siker legfőbb előidézői a gyerekek, akik bármit hajlandók megtenni. Ha kell, figyelnek, tanulnak, játszanak, sőt még dolgoznak is saját maguk megörvendeztetésére. Sok óvónő, tanítónő ismerősöm meséli, mennyire jól tudja alkalmazni az „ollóvágta” technikával készített figurákat az érdeklődés felkeltésére környezet, technika, rajz, vagy akár magyar órán. Logopédus kollegám örömmel újságolta, miként igyekeznek tanítványai egy-egy állat nevének helyes kiejtését megtanulni, hogy azt ajándékba hazavihessék. Jártam Mikulás idején olyan óvodában, ahol „ollóvágta” papírszarvas-repítette szánon utazott szaloncukor. Vagy az evangélikus gyülekezet imatermében, ahol csillogó szemű gyerekek százötven állattal töltötték meg Noé képzeletbeli bárkáját. Öröm volt megfigyelni, hogy milyen jó érzékkel vigyáztak a figurák egymáshoz viszonyított arányaira. Madarak és fák napján csavart fűz vihartörte, fehérre kopasztott ágát népesítették be a papírból kivágott madarak, lepkék, pókok, bogarak, mókusok és fejjel lefelé lógó denevérek a körzeti iskola aulájában. Az eldugott kis falu templomának szépen felöltöztetett karácsonyfáján ilyen papírfigurák voltak a fenyődíszek és a betlehemi jászol mellett a Kisjézus álmát vigyázó állatok. Természetvédelmi vetélkedőkön találkoztam olyan izgalmasan érdekes feladattal, ahol „ollóvágta” állatokat kellett felismerni, megnevezni és megfelelő ökokörnyezetbe helyezni. Gyermek könyvtárosoktól hallottam, hogyan nőtt meg az érdeklődés az ősállatok világát bemutató könyvek iránt, amikor „ollóvágta” Ősállatokból rendeztek kiállítást olvasótermükben.