Választmány

Devescovi Balázs (választmányi elnök)
Devescovi Balázs irodalomtörténész, főállásban az ELTE BTK oktatója, két legfontosabb kutatási területe a XVIII-XIX. századi magyar irodalom, és az irodalom és a környezet kapcsolatát vizsgáló ökokritika. Az ELTÉ-n diplomázott 1998-ban magyar nyelv és irodalom szakon, elvégezte a Humánökológia képzést. Doktori disszertációját Eötvös József 1848 előtti regényeiről írta, 2005-ben védte meg a Szegedi Tudományegyetemen. Nem főállásban környezeti nevelő. Gyerekkorát a Sváb-hegyen töltötte, diákként pár évig tájfutó volt, a gimnáziumban diák túravezető vizsgát tett.Jelenleg Szentendrén él. Elvégezte a szentendrei Erdei Iskola Alapítvány túravezető képzését, gyalogos és kerékpáros túraútvonalakat dolgozott ki a Pilis és a Visegrádi-hegység területén, környezeti nevelési foglalkozásokat vezetett az Árnyas Sziget Táborban a Szentendrei-szigeten. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület tagja egyetemista kora óta. 1994, 1995 és 1996-ban az Egyesület színeiben megvalósított Bodobács tábor egyik vezetője volt. Önkéntesként rendezvényeken tartott környezeti nevelési programokat nagyjából folyamatosan az évek során. 2009-től az ELTE BTK kari fenntarthatósági koordinátora. 2011-12-ben az ELTE két legnagyobb karán, a Bölcsészettudományi és Természettudományi Karon lefolyt fenntarthatósági szemléletformáló kampány projektvezetője és fenntarthatósági szakembere volt, e kampány megvalósításában többek közt az Egyesület is részt vett szakmai partnerként. Az Egyesület választmányába 2019-ben választották be, 2022-től a Választmány vezetője.

Hársas Oszkárné

Tanári hivatásomhoz példaképet édesapámtól kaptam, s igyekeztem örökíteni ezt 40 éven át a közoktatásban, s továbbadni gyermekeimnek is, akik követtek ezen az úton. Végig a XI. kerületben dolgoztam, néhány kezdeti év kivételével a Baranyai utcai Általános Iskolában, mely a második húsz évben már Bárdos Lajos zeneszerző nevét viselő gimnázium lett. Egerben végeztem magyar-orosz szakos tanárként, majd könyvtár szakkal egészítettem azt ki. Mindkét szakot tanítottam hosszú ideig – majd nyelvi átképzés következett- és később a könyvtárostanári pálya teljesedett ki munkám során. A tanulmányi versenyeken – Bod Péter Könyvtárhasználati Verseny – diákjaim komoly sikereket értek el évről-évre, s felkészítésük során mindig igyekeztem őket a környezeti nevelés szellemében olyan ismeretek felé terelni, mely környezettudatos szemléletüket, viselkedésüket, s az ezzel kapcsolatos irodalom megismerését szolgálta. Közel tíz évig jártam az ország gyalogos vándortábori útvonalain iskolánk diákjaival és környezeti nevelő kollegáimmal. Ezek a túrák meghatározó élményekké váltak. Barátaim hívására, különösen Czabánné Tarnói Judit lelkesítő invitálására már a megalakulás évében tagja lettem a Magyar Környezeti Nevelési Egyesületnek. 2014-ben egy nagyszerű csapat tagja lehetettem, amikor a Herman Ottó emlékév okán kidolgoztuk és elkészítettük a Herman Ottó vándortanösvényt, s majd később felújítva, kiegészítve még több oktatási intézménybe jutott el ez a polihisztor játszóház. 2021. újabb fontos állomás, a Beporzó vándortanösvény létrehozása. Sikereinknek rajtunk kívül talán a beporzók örülnek még ennyire. Választmányi tagként most ismét részt fogok venni a csapat munkájában, és folytatom a 16. éve elkezdett KÖR hírlevél szerkesztését is.

Iván Zsuzsanna
Biológia–technika szakon végeztem Szegeden, ahol jelenleg is élek.
1989-től 2015-ig az Algyői Fehér Ignác Általános Iskola tantestületéhez tartoztam, 20 évig vezetője is voltam. Ezalatt lett az iskola ökoiskola, örökös ökoiskola. 2015-től a Szegedi Dózsa György Általános Iskola intézményvezető helyettese vagyok.
A természet felfedezése kiskorom óta érdekelt. Több zöld civil szervezetnek vagyok tagja, voltam alapítója, vezetőségi tagja is (CsEMETE, MKNE, KÖRLÁNC). Részt vettem az ökoiskola hálózat kialakításában, ökoiskola kritériumrendszer kidolgozásában. Koordináltam a régiós ökoiskolákat, továbbképzéseket vezettem, mentoráltam, hazai és nemzetközi kutatási programokban, oktatási programok fejlesztésekben vettem részt. Kezdeményezésemre szerveztünk az algyői iskolában az ökoiskolás diákoknak vetélkedőket, találkozókat, közreműködésemmel alakult meg a Dél-alföldi Régió Zöld Diákparlamentje.
Úgy érzem, hogy igazgatóként, szakértőként, szakvezetőként, pedagógusként sokat tettem azért, hogy szakmailag alátámasztott legyen az a meggyőződésem, hogy a fenntarthatóság pedagógiájának alkalmazása, az ökoiskola intézményrendszere a legalkalmasabb arra, hogy a tanulókat hatékony, korszerű oktatási–nevelési módszerekkel juttassuk ismeretekhez, alkalmazásképes tudáshoz, környezettudatos gondolkodáshoz.  

Kun Lászlóné
Kun Lászlóné, Hollósi Margitnak hívnak, jómagam már az MKNE első tisztségviselők választása óta (Magyar Nemzeti Múzeum) tagja vagyok az egyesületnek.
Óvodapedagógusként dolgoztam, jelenleg nyugdíjas vagyok, így van lehetőségem aktívan részt venni az egyesület életében. Szeretem a különböző kihívásokat, s azt, ha egy rendezvényen, szakmai napon stb. ismereteket adtatok át az érdeklődőknek. Több zöld szervezet munkájában is részt veszek.
Az MKNE projektjeinek eredményeként bemutatásra kerülő ismeretterjesztő anyagok prezentálásában szívesen részt vállalok. Saját tapasztalataimmal és tanulmányaim útján szerzett tudásommal kiegészítem az adott témát.  
Szeretek szervezési feladatokat is megoldani. Hiányosságom, hogy nem internetezem, bár többen is nagyon udvariasan próbáltak rábeszélni használatára, ezt ellensúlyozva telefonon bármikor elérhető vagyok (06/20-257-9086).
Az egyesületben betöltött eddigi tisztségeim: 3+1,5 év elnökségi, 19 év választmányi tagság.
Bízom abban, hogy még sokáig erősíthetem az MKNE nagyszerű csapatát.

Nagy Andrea
Kisgyermekkoromat meghatározta a Sugovica, a Duna, a víz és a természet közvetlen közelsége. Alapvetően kíváncsi és érdeklődő személyként, a gyakorlati tapasztalatokból merítek, ismereteimmel összekapcsolom a látottakat, utánanézek annak, ami új elém kerül. Ha csak tehetem kertészkedem, gyógynövényeket gyűjtök, komposztálok, megfigyelek, fényképezek, érzékelem a körülöttünk levő természeti csodákat. Ezeket a tapasztalatokat és ismereteket igyekszem pedagógiai, módszertani téren felnőtteknek is átadni, s kicsiknek – nagyoknak megélhetővé tenni.
Biológusmérnök, illetve mérnöktanár vagyok, 17 éven át a Szent István Egyetem (majd MATE) oktatója voltam környezeti nevelés témában, illetve pedagógiai tárgyakban. Majd fél évet projekt munkatársként a GreenDependent Intézetnél dolgoztam energiahatékonysági lakossági szemléletformálásban. Önkéntesként a Galgamenti Népfőiskolán tevékenykedem a zöld jeles napok megrendezésében regionális szinten, illetve segítem a galgahévízi helyi általános iskola ökokertjének fenntartását több szülővel, pedagógussal együtt. Továbbá a HUMUSZ Szövetség munkájában az országos komposztünnepek tematikájának, feladatainak kitalálásában, meghirdetésében, módszertani bázisának építésében és a beérkezett komposztos programok értékelésében veszek részt. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesületben az NKNS írásában dolgoztam a kezdetektől család-háztartás témában, melyet a Zöldköznapi Kalauz (Könczey – S. Nagy) megírása alapozott meg. Legfrissebben a komposztálás csínját-bínját adom át az érdeklődőknek önkormányzati felkérésre az MKNE keretein belül. Nagy öröm számomra, hogy a környezeti nevelők közösségében lehetek és mindig tanulok valami újat közöttetek!

dr. Szentpétery Lászlóné, Marianne
2010 óta Dunakeszin élek. Korábban Budapesten laktam és dolgoztam. Főbb munkahelyeim: a  Kispesti Vass Lajos Általános Iskola, valamint a Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium.
Végzettségeim: tanító, szakvizsgázott biológiatanár, multikulturális nevelés tanára, valamint a természetvédelmi szakmérnöki szakot is elvégeztem egy agrártudományi egyetemen. Ezeken kívül szaktanácsadóként és szakértőként is dolgoztam a tanítás mellett, sőt az OFI -ban pedagógiai fejlesztőként is kipróbálhattam magam.
Tanulmányaim közben érdeklődésem egyre inkább a környezeti nevelés felé orientált. Fontos szakmai eredményemnek tekintem két iskolám Örökös Ökoiskolának minősítését. A szemléletformálás lehetőségeit igyekeztem kitágítani a biológiatanításban és az osztályfőnöki munkámban egyaránt. Nyári táborokat, erdei iskolákat, kirándulásokat szerveztem, és minden más lehetőséget megragadtam a komplex neveléshez. Iskolakertet műveltünk, kézműves foglalkozásokat tartottunk, játékos vetélkedőket találtunk ki a diákjaimmal együtt. Előfordult, hogy évekig, kitartóan „kukáztunk”, amikor éppen a dán-magyar oktatási együttműködés keretében a szelektív hulladékgyűjtést és a hulladékmentes életvitelt gyakoroltuk. Igyekeztem változatosan, izgalmasan nevelni és tanítani.
Munkámat több mentor is segítette. Közülük kiemelném dr. Victor Andrást, aki végigkísérte, támogatta szakmai utamat, és az akkoriban alakuló egyesület felé terelt (mint az egyesület egyik alapító pulija).
Szakmai továbbképzéseimhez a külföldi tanulmányutak is jelentősen hozzájárultak: 1997 FSC Anglia, 1998 Montana, ill. 2018 Kína.
Személyes találkozásom gyermekkorom kedvenc írójával, Jane Goodall-lal újabb lendületet adott nevelői munkámnak, ami kitartott egészen a nyugdíjba vonulásomig.
Az egyesület munkájában a 90-es évektől veszek részt, ahol a szakmai tapasztalatokon kívül számos értékes barátot is szereztem.

Sztrida Emília
18 éves diák vagyok, a Városmajori Gimnázium 11. évfolyamán tanulok. Többször voltam az egyesület eseményein – például a Gyerekszigeten, Állatkertben, vagy Kapolcson a Művészetek Völgye fesztiválon – önkéntesként. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, a jövőben is ezt tervezem. Emellett nagyon szeretek énekelni és írni.
Szüleimmel és testvéremmel Budapesten élek.

Trescsik Angéla
Csaknem harminc éve dolgozom technika szakos és négy éve angol szakos tanárként is a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Az egyesületnek 1998 óta vagyok tagja. A környezeti nevelés iránt elkötelezett kiváló kollégáim – Czabánné Tarnói Judit és Tóthné Timár-Geng Csilla – hatására irányult figyelmem erre a területre. Vidéki kistelepülésen nőttem, fel sem merült bennem a kérdés, hogy lehet-e másképpen élni, mint összhangban a természettel. Környezeti nevelő kollégáimtól és egyesületi tagtársaimtól tanultam meg, hogyan lehet ezt a szemléletet átadni a gyerekeknek. A technika tantárgy komplex, csaknem minden műveltségterületet felölel, ezért számtalan lehetőséget kínál a környezeti nevelésre. A szemléletformálást nem csak tanítási óráimon hanem intézményi szintű közösségi programokon, táborokban, nemzetközi projektekben, önkéntes munkán keresztül is végzem.

Varga Attila
Pszichológus és biológia tanár vagyok. Szakmai pályafutásom kezdeteként négy évig Szombathelyen tanítottam pszichológia tárgyakat a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Ezt követően kerültem az Országos Közoktatási Intézetbe ahol részt vettem az ökoiskolák magyarországi rendszerének kiépítésében és körülbelül 10 évig koordináltam az Ökoiskola Hálózat működését. Vezetőségi tagja voltam az ENSI hálózatnak mely az Ökoiskola Hálózat nemzetközi hátterét jelentette, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága Oktatási Albizottságának és UNECE Fenntarthatóságra nevelés irányító testületének. Jelenleg az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetében dolgozom, ahol a környezetvédelemmel kapcsolatos pszichológiai jelenségek (pl. környezeti attitűdök, klímaszorongás …) kutatásával, oktatásával foglalkozom és részt veszek a témakört érintő a társadalom környezettudatosságát célzó fejlesztési projektekben. Az MKNE-nek közel húsz éve vagyok tagja, dolgoztam az Iskolazöldítési projektben, részt veszek az NKNS kialakításában, támogatom az egyesület nemzetközi kapcsolatait.

Vásárhelyi Tamás dr.
Több mint hatvan éve ejtenek ámulatba a természet apróbb és nagyobb csodái. A Magyar Természettudományi Múzeumban első két évtizedemet egy rovargyűjteményben töltöttem, faunisztikai, ökológiai, rendszertani és természetvédelmi kutatásokkal. Később – a környezettel kapcsolatos megfontolások miatt – váltottam, közművelődési vezető lettem (Természetbúvár terem, Ember és természet Magyarországon nagy állandó kiállítás). Azután az ELTE Természettudományi Karán, a tudománykommunikációs mesterfokú képzésben is tanítottam. Elég sokat publikáltam. Életem nagy kalandja, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, szerencsére nem futó kaland. Az élethosszan tartó tanulás ideája nekem nagyon tetszik. Lényegében az ember ismételt átalakulásának lehetőségét foglalja keretbe. Jó nekem, mert újra játszhatok, gyerekjátékokkal is, amelyekkel fizikát, biológiát, kémiát tudok élményszerű közelségbe hozni, legújabban pedig műalkotásokhoz is kapcsolni, ezzel humán érdeklődésűeknek is eszébe juttatva a természeti világot. A beporzó rovarok védelmével kapcsolatosan pedig mindenki asztalára és lelkéhez el lehet jutni (“aki a virágot szereti…”) – ez egy csoda.

Victor András dr.
Igencsak öreg róka vagyok a Választmányban, hiszen már az MKNE 1992-es megalakításában is aktívan részt vettem, s azóta is szünet nélkül hol az Elnökség, hol a Választmány tagjaként vagy vezetőjeként segítek tolni az egyesület szekerét. Már csak koromnál fogva sem az MKNE megreformálása a feladatom (ez a fiatalok dolga!), hanem inkább az, hogy őrizzem a hagyományait és értékeit, pedagógiai látásmódommal gazdagítsam módszertani kultúráját, kapcsolati tőkémmel, tapasztalataim és szakmai eredményeim tanulságaival segítsem napi munkáját, küldetésének teljesítését.

Fodor Éva
A természet szeretete és védelme már kicsi korom óta fontos számomra. Egy egészen apró, kiskunsági faluban nevelkedtem, ami tökéletes terepe volt a természeti környezet nyújtotta élmények és örömök felfedezésének. A családommal és a kispajtikkal sokat túráztunk, kerékpároztunk és lovagoltunk a környező vidéken, ennek köszönhetően az outdoor lét és a természet közelsége a mai napig fontos szerepet tölt be az életemben.
Pedagógia-rekreáció szakon végeztem az ELTE-n, utána öt évig dolgoztam gyerekanimátorként, főként Ausztriában. Ez az időszak döntően befolyásolta a környezeti nevelés iránti érdeklődésemet, hiszen az osztrák mentalitásnak hála, számos jó példával gazdagodtam a környezetharmonikus életvitellel és neveléssel kapcsolatban. Az itt töltött idő alatt mindennaposak voltak a helyi környezeti értékek felfedezésére tett túrák és tanösvénylátogatások, a helyi tradíciók megismerése, valamint az évszakoknak megfelelő kerti és állatgondozással kapcsolatos tennivalók.
Magyarországra a PhD tanulmányaim megkezdése miatt tértem vissza, az EKKE Neveléstudományi Doktori Iskolájának hallgatójaként a Magyarországon élő környezeti nevelők formatív életeseményeiből írtam disszertációmat.
Jelenleg egy e-learning tananyagokat készítő és fejlesztő cégnek dolgozom, ahol – digitalizált formában ugyan – de szintén találkozom a környezeti neveléssel.

Jantnerné Oláh Ilona
Innovátor mesterpedagógus, erdőpedagógus, fejlesztőpedagógus, közoktatási vezető. A MKNE-nek sok sok éve vagyok tagja. Negyven évig dolgoztam óvodapedagógusként a paksi Hétszínvirág Óvodában. Tizenkét évig voltam vezetője ennek az intézménynek. Vezetésem időszaka alatt az óvoda „örökös zöld óvoda” címet érdemelt ki a regnáló minisztériumoktól. Korábban a Zöld Szív ITM-től a zöldszíves tábla viselésének jogát. 2010-től a KOKOSZ egyik oktatóközpontja lett ez az óvoda. 2015-től innovátor mesterprogramom valósítottam meg a kollégáimmal. 2016-ban Paks Város Önkormányzata „Környezetünkért” kitüntetéssel értékelte a munkámat. Huszonöt éve vagyok kuratórium elnöke a paksi ÖKO Munkacsoport Alapítványnak. Ez az alapítvány szervezte 2008-ban a MKNE Országos Találkozóját, amit az akkori környezetvédelmi miniszter is megtisztelt, meghívásomra. 2009-ben megkaptam a „Fekete Puli-díjat”. Korábban voltam már választmány tagja is. A MKNE vezetőségének felkérésére több szakmai anyag kidolgozásában munkálkodtam.  Részem van a Hermann Ottó Vándortanösvény létrehozásában (ami Pakson debütált egy szakmai rendezvényen) és egy picit hozzájárultam a Beporzók Vándortanösvény szakmai anyagának kidolgozásában is.  Publikáltam több szakmai folyóiratban. 2019-ben jelent meg könyvem: Erdőpedagógia, egy óvoda udvarán kialakított környezeti nevelési tanösvényen. Nyugdíjba vonulásom óta járom az országot, előadásokat, képzéseket tartok óvodapedagógusoknak.