Az Év beporzói 2025-ben a darázscincérek
A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által meghirdetett, az Év beporzói 2025 szavazáson 1308-an vettek részt. Köszönjük mindenkinek, aki szavazott!
A szavazatok 54,7%-ával a darázscincérek végeztek az első helyen, a marókafélék és a lágybogárfélék előtt.
A 2025. évi versenyben bogarak közül választottunk ki három csoportot. A bogarak beporzó szerepe is a táplálkozásukkal kapcsolatos: virágport vagy nektárt szeretnének fogyasztani, ezért keresik fel a virágokat, egyiket a másik után… Vannak köztük, amelyek nagy dúlást végeznek egy-egy virágban, hiszen jól működő rágó szájszervekkel vannak „felszerelve”.
A bogarak a földi élővilág legtöbb fajt számláló, legváltozatosabb rendje. A sokféleségből hazai, kisebb testű, köztük kifejezetten apró, nem rovarászok előtt alig ismert csoportokat bocsátottunk most szavazásra.
Két védett darázscincér fajunk van, a magyar darázscincér és a párducfoltos darázscincér, eszmei értékük 5 ezer forint.
Tartalomjegyzék
- Darázscincérek – rövid ismertető (ahogyan a szavazásra való felhívásban szerepelt)
- Az Év beporzói 2025-ben a darázscincérek– A dokumentumban bővebben olvashatnak a darázscincérekről. (PDF)
- Beporzó csodabogarak – ötletgyűjtemény – Módszertani anyagok a 2025-ös Év beporzóinak, és általában a bogaraknak komoly vagy könnyed bemutatására, a velük való foglalatosságokra. (PDF)
- További jelöltek voltak az Év beporzói 2025 címre:
Lágybogárfélék és marókák – rövid ismertetők (ahogyan a szavazásra való felhívásban szerepeltek) - Az Év beporzói oldal: általános ismertető az Év beporzói programról, valamint a korábbi évek győztes csoportjainak listája (linkekkel az őket bemutató oldalakhoz)
Darázscincérek (Clytini tribusz) cincogó bogarak darázsköntösben – rövid ismertető
A 2 cm-es, rövid csápú bogarak sárga mintázatukkal a darazsakat utánozzák, így próbálják megtéveszteni a rájuk vadászó rovarevőket. (Nincsenek egyedül: lepkék, legyek is élnek ezzel az előnnyel, sőt, még a darázspók is!) Színezetük bizonyos határok között változó, a mintázat azonban sokszor fajra jellemző. Egész Európában elterjedtek. Fás területeken találkozhatunk velük. A kifejlett állatok nektárral és virágporral táplálkoznak. Élelem után kutatva közreműködnek a beporzásban. A lárvák két éven át fejlődnek, legtöbbször legyengült vagy elhalt fák szöveteit fogyasztva.
A díszes darázscincér (Chlorophorus varius) fekete-sárga megjelenése nagyon „darazsas”. Az Alföldön és dombvidékeinken ernyősvirágzatú növényeken látható nyáron.
A lucernacincér (Echinocerus floralis) öreg lucernás állományokban a növény gyökerében fejlődik (gazdasági jelentősége nem nagy), a kifejlett egyedek virágport és nektárt fogyasztanak.
Az amerikai darázscincér (Neoclytus acuminatus) behurcolt faj. Lárvái az elhalt fákban növekedve hosszú szállításokat is átvészelnek. Sajnos könnyen megfertőzik a vízhiány miatt legyengült fákat.
Hazánkban több nemzetségben bő egy tucat darázscincér fajt ismerünk, amelyek lárvái károkat okozhatnak, de a kifejlett egyedek beporzó munkája hasznos.
Képek balról jobbra: faj, szerző, forrás, licenc – módosítás: méretre vágva
Díszes darázscincér, Kecskés Ferenc, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, teljes méretű kép, CC-BY-SA-4.0 / Lucernacincér, Siga, https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Plagionotus_floralis_triple.jpg, CC BY-SA 3.0 / Amerikai darázscincér, Benyó, https://www.izeltlabuak.hu/talalat/271443, CC BY 4.0
További jelöltek voltak az Év beporzói 2025 címre
Róluk se feledkezzünk meg, hiszen ők is hasznos és fontos beporzók!
Lágybogárfélék (Cantharidae): hóférgek, suszterbogarak és társaik
A lágybogarak megnyúlt, lapos testű állatok. Nevüket lágy (gyengén kitinizált) kültakarójukról kapták. Fejük nagy, szemeik kiugróak, csápjaik és lábaik hosszúak. A színük általában sárgás vagy pirosas, néha fekete. Ezek a nappal aktív bogarak csaknem valamennyien ragadozók, az ember szempontjából káros rovarokat is pusztítanak, és nektárt is fogyasztanak. A lárvák a talajon vagy korhadó növényeken keresik a zsákmányukat. A kifejlett bogarakkal tavasszal és kora nyáron fűféléken, lágyszárúak és fák virágain találkozhatunk.
A közönséges lágybogár (Cantharis fusca) az Alföldön és a dombvidékeken gyakori. Lárvája földbe ásott lyukakban, fakéreg alatt telel át. Előfordul, hogy kora tavasszal az olvadó hó tömegesen mossa ki őket a rejtekhelyükről, ezért hóféregnek is nevezik. A 10-17 mm hosszú imágó szárnyfedői és lábai feketék, a potrohvég, előhát (a tor felülről látható része) és a csáp töve sárgásvörös.
A 0,7-1 centiméter hosszú, okker-barna vagy sárga színű feketevégű lágybogár (Rhagonycha fulva) a virágos rétek lakója.
A vizenyős-mocsaras területeken vadászik a zsírfényű lágybogár (Cantharis pulicaria).
Erdei tisztásokon, réteken a suszterbogarat (Cantharis rustica) figyelhetjük meg.
Rajtuk kívül még több mint 3000 lágybogár faj él a világon.
Képek balról jobbra: faj, szerző, forrás, licenc – módosítás: méretre vágva
Közönséges lágybogár, Ujhelyi Sándor, https://www.izeltlabuak.hu/talalat/125062, CC BY 4.0 / Feketevégű lágybogár, Ujvári Zsolt, https://www.izeltlabuak.hu/talalat/18220, CC BY 4.0 / Zsírfényű lágybogár, Horváth Balázs, https://www.izeltlabuak.hu/talalat/125327, CC BY 4.0
Marókák (Mordellidae), bukdácsoló viráglakók
A marókafélék családjába tartozó aprócska bogarakat főként virágokon figyelhetjük meg, amint a porzószálak között kutatnak élelem után. Nagy szemükről, hosszú, 11 ízből álló csápjukról, hátrafelé kihegyesedő, púpos testükről viszonylag könnyen felismerhetők. Virágporral táplálkoznak, s eközben a beporzásban is részt vesznek. Ha veszélyben érzik magukat, hosszú és erős hátulsó lábaikkal egyszerűen lebukfenceznek a virágról, ezért bukdácsoló virágbogaraknak is nevezik őket. Petéiket korhadt fában, dudvákban vagy gombákban helyezik el, s a kikelő lárvák is itt fejlődnek. Marókák már a Kréta korban (99 millió éve) részt vettek a zárvatermő növények beporzásában.
A kúptestű maróka (Tomoxia bucephala), eredetileg eurázsiai elterjedésű faj. Egy évtizede megjelent Észak-Amerikában, ahol inváziósan terjed. Kártételétől nem tartanak, hiszen korhadékban fejlődik, de hatással lehet az Amerikában őshonos, hasonló életmódú más Tomoxia fajokra.
A szalagos maróka (Variimorda fasciata) szárnyfedőin világos szőrökből álló foltokat visel. Főként az ernyős virágzatokat kedveli. Aprócska lárvái korhadó fában, főleg fűz- és nyárfában, illetve lágyszárú növényekben fejlődnek, de szilvafák ágain és törzsében is előfordulnak.
A rőt kismaróka (Mordellistena neuwaldeggiana) nemzetség neve karcsú marókát jelent, és valóban, teste keskenyebb, mint amilyen magas. Melegkedvelő faj, mellyel tavasztól őszig napos erdőszegélyek mentén vagy lomberdők tisztásainak szélén találkozhatunk leginkább. Egész Európában elterjedt.
Az északi féltekén kb. 1200 marókafaj él, hazánkban mintegy 140 fajuk fordul elő.
Képek balról jobbra: faj, szerző, forrás, licenc – módosítás: méretre vágva
Kúptestű maróka, Klózer Tamás, https://www.izeltlabuak.hu/talalat/278284, CC BY 4.0 / Szalagos maróka, Kiss Tamás, https://www.izeltlabuak.hu/talalat/412662, CC BY 4.0 / Rőt kismaróka, Bán Csaba, https://www.izeltlabuak.hu/talalat/146399, CC BY 4.0
