Bemutatkozunk/Választmány A mai dátum: 2017.06.26.

Az egyesület tanácsadó szerve: a Választmány

A Választmány az Egyesület - ill. az Elnökség - tanácsadó szerve. Létszáma 18 fő. A Választmányt 3 évi időtartamra a Közgyűlés választja a tagság javaslata alapján.

Választmány jogosultságai:

Az MKNE Választmányának tagjai (2016- )


Bátyi Földesi Dóra elnök
Tájépítészmérnöknek tanultam, de már az egyetem alatt a Humusznál dolgoztam, mint környezeti nevelő. Az egyetem befejezése után itt kezdtem dolgozni főállásban. Főként gyerekfoglalkozásokat és pedagógusképzéseket tartottam, kiállításokat készítettem és szerveztem. Közben egyre nagyobb szerepet vállaltam a szervezet irányításában is. A több évnyi szemléletformáló munka során egyre inkább érlelődött bennem, hogy a valódi változáshoz elengedhetetlen a személyes fejlődés, így amikor lehetőségem nyílt rá, elkezdtem kineziológiát tanulni. Az elmúlt pár évben babáztam, tanultam és közben itt-ott részt vettem néhány környezetvédelmi tevékenységben is. Az Egyesület munkájába a 2012-es konferencia szervezése során kapcsolódtam be aktívan. 2013 óta választmányi tag vagyok és az elmúlt két évben aktívan részt vettem az Európai Hulladékcsökkentési Hét program megvalósításában. A választmányi munka során talán leginkább a szervezetvezetésben és a projektvezetésben szerzett tapasztalataimmal tudom segíteni az Egyesületet.

Bárd Edit
Eredeti végzettségem szerint magyar nyelv és irodalom szakos tanár és magyar mint idegen nyelv tanár, drámapedagógus vagyok. A környezeti neveléshez a múzeumi ismeretátadás irányából közelítettem; 2001-2008. között a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, majd 2009-től a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Duna Múzeum) munkatársaként. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozom. A Egyesület munkájába a 2012-es konferencia szervezése során kapcsolódtam be, 2013-ban a választmány tagja lettem, ahol a tagtársaktól bizalmat, Darvas Kata korábbi elnöktől pedig baráti és szakmai támogatást kaptam, így 3 évre elvállaltam az elnöki feladatokat. A zöld gondolkodást és mintát igyekszem a saját múzeumomban hangsúlyosabbá tenni, illetve a tágabb múzeumi világban is "terjeszteni".

Berényiné Parti Krisztina
1969-ben születtem Budapesten. 1987-ben a Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, majd 1988-1994 az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán biológia-földrajz szakos tanárként végeztem. 1996-1998 között az Államigazgatási Főiskolán Környezetvédelmi Szakigazgatásszervezői oklevelet szereztem. Ezt követően 2005-tól 2006-ig az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán Waldorf Tanártovábbképzésen vettem részt, és Waldorf-pedagógusként végeztem. Munkahelyeimet mindig a tanítás, a gyerekek és a környezeti nevelés határozta meg: először volt iskolámba, a Toldy Ferenc Gimnáziumba hívtak vissza tanítani. Ezután kerültem az FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központba, ahol 1994 és 2005 között programvezetőként tanártovábbképzéseket és terepgyakorlatokat vezettem, oktatási programokat dolgoztunk ki általános- és középiskolások részére, környezeti és állampolgári nevelési módszertani anyagokat fordítottam és adaptáltam, valamint projectfejlesztéssel projectmanagement-tel, fundraising-gel foglalkoztam. 2000-2001 Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnáziumban biológia szaktanárként büntetett előéletű ill. korábban drogfüggő fiatalokat tanítottam. A Waldorf-képzés után a Fészek Waldorf Iskolában, Solymáron voltam biológia szaktanár, 2008-tól 3 évig a pilisszentlászlói Kékvölgy Waldorf Iskolában dolgoztam, azóta pedig újra Solymáron tanítok, az osztályom tizenkettedikes. Jelenleg Egerben a kémia szakot végzem. 1999-ben házasodtunk össze férjemmel, akivel gyerekkorunk óta ismertük egymást, hiszen egy egyesületben vívtunk. 2000-ben született Laura nevű kislányunk, 2003-ban érkezett Barnabás fiúnk, 2011-ben pedig harmadik gyermekünk, Boróka.

Csapó Józsefné Tábori Hajnalka dr.

Darvas Katalin
1992 júniusa óta vagyok az egyesület tagja. Humánökológus és kémia, fizika, angol szakos középiskolai tanár a végzettségem. 1974-től 2012-ig voltam a Budai Nagy Antal Gimnázium tanára. Az érdeklődésem széleskörű, mindig is vonzottak a természettudományok és nagyon fontos számomra a természet közelsége. Ha nem tanár, akkor biztos kertész lennék. A kezdetektől aktív részt vállaltam az egyesület életében választmányi vagy felügyelő bizottsági tagként. 2008-tól 2014-ig a választmány elnöke voltam. Az egyesületben váltam igazi környezeti nevelővé Victor András, Vásárhelyi Tamás szárnyai alatt, és az itt szerzett tudást igyekszem most már nyugdíjasként kamatoztatni, ahol csak módom rá. Jelenleg leginkább az egyesület Nagyik és kicsik projektjének céljait igyekszem megvalósítani egyre szaporodó családom körében. Legsikeresebb projektemnek az egyesületben a Zöld Zugolyt tartom, egy 10 napos, 2009 óta sikeresen működő, szemléletformáló programot a Művészetek Völgyében minden július utolsó hetében. Fontos feladatomnak tartom/tartottam a fiatalok bevonását a tevékenységeinkbe. A Zöld Zugolyt az egyesület önkénteseivel, és a diákjaimmal kezdtük, sokan közülük ma már aktív tagok. Az új választmányban a legfontosabb szerepem a folytonosság biztosítása lehet.

Halácsy Ágnes
Az ELTE biológus és biológia tanári szakán végeztem 1994-ben. Egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg azokkal a környezeti nevelési módszerekkel, melyek a világ nyugati térfeléről kezdtek áramlani hozzánk, vettem részt Süni táborokban mint "szaki" és szereztem tudomást az egyesület megalakulásáról. 1995-ben barátaimmal megtartottuk első Bodobács táborunkat. 2001-ben környezettan tanári képesítést szereztem az IUCN és a Debreceni Egyetem által indított képzésen, 2007-ben környezetirányítási szakértői diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1995 és 2000 között az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottság globális nevelési programjában dolgoztam projektszervezőként. 1995-től 2006-ig a budapesti Deák Diák Általános Iskolában tanítottam biológiát és természetismeretet, valamint terepi foglalkozásokat, erdei iskola programokat dolgoztam ki, és vettem részt megvalósításukban munkatársaimmal együtt. 2013 óta dolgozom az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben az Ökoiskola programban, illetve a Zöld Óvoda és Ökoiskola programok kiszélesítése c. projektben. Az MKNE-nek 1993-tól folyamatosan tagja vagyok. Több éven át voltam "csak" részese a közös tanulásnak, igyekeztem magamba szívni a környezeti nevelés általam is hatékonynak tartott módszereit, majd 2008 decemberétől a Beagle projekt vezetőjeként, majd a Carbon Detectives projekt hazai ügyeinek szervezőjeként aktívan kezdtem dolgozni az egyesületben. Ez alatt az időszak alatt rengeteget tanultam azoktól, akikkel együtt dolgoztam ? felsorolni sem lenne könnyű. Az elnökségi csapat(ok)nak 2010 óta vagyok tagja. Több projekt beindításában, kísérésében vettem részt, s ezek mellett vállaltam az egyesületi napi feladatok intézésében való részvételt. Az Otthon az erdőben projekt vezetőjeként törekedtem arra, hogy az egyesület minél több tagját megszólítsuk, s így kompetenciáik és érdeklődésük által is gazdagodjon a programunk. A környezeti nevelés újabb irányzatainak, színtereinek megerősítését támogatom; vallom, hogy a terepi oktatás és a projektoktatás két olyan terület, melynek szerepét a környezeti nevelésben még tovább kellene erősíteni. Az Ökosodj! képzés kidolgozásában és kipróbálásában szerepet vállaltam. Sok iskolával és sok újabb lelkes pedagógussal kerültem munkám során kapcsolatba, akik mostanában kezdenek ismerkedni a környezeti neveléssel. Hiszem, hogy csak így, a közös munka és egymástól való folytonos tanulás során tudjuk a felhalmozott tudást, a környezetbarát szemléletet átadni kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Elérhetőségeim:
e-mail: halacsy.agnes@mkne.hu
mobil: 0630 5454 033
Skype: agnes.halacsy

Hársas Oszkár
Egerben születtem, de Bélapátfalván laktunk. Itt a Bükk lábánál lévő faluban a természet mindennapi részese volt életünknek. A középiskolát Miskolcon végeztem Villamosenergiaipari Technikumban 1966-ban. Budapesten kezdtem dolgozni az ELMÜ-nél, majd 1 év katonaság után a Kandó Főiskola Gyengeáramú Karára jártam, ahol 1971-ben végeztem műszer-automatika-folyamatszabályozás szakon. Üzemmérnöki munkámat a Gamma Művekben kezdtem, majd 2 év után a MEEI-ben orvosi műszerek és berendezések minősítésével foglalkoztam. 1980-ban váltottam munkahelyet, egy kutatóintézetben elektrokozmetikai készülékek fejlesztésével, kutatásával foglalkoztam 4 évig. Későbbi munkahelyen az MTA Műszerügyi és Méréstechnikai Szolgálata volt, ahol 23 évig, nyugdíjba vonulásomig dolgoztam. Kezdetben programozó számítástechnikus, majd a számítástechnikai üzemeltetés vezetője, az utolsó 10 évben informatikai vezető voltam. Lányom bölcsész, angol tanár, fiam a pécsi egyetemen földrajz-turisztika szakos diplomát szerzett. A felelősségteljes turizmus elveinek terjesztése és minél szélesebb körben való tudatosítása fő céljai közé tartozik.  A családban a tanári pálya és természetközeli szemlélet jól kiegészítik egymást, két gyönyörű lány unokánkat is ebben a szellemben igyekszünk terelgetni. A nyugdíj mellett a szabadidőmet  az unokák, valamint az ismerősök, barátok, rokonok részére végzett, ma már inkább hobbi számítástechnikai tevékenység tölti ki.   Az egyesületbe feleségem, H. Éva révén kerültem sok évvel ezelőtt, és igyekszem segíteni, ahol tudok.

Hársas Oszkárné
Tanári hivatásomhoz példaképet édesapámtól kaptam, s igyekeztem örökíteni ezt 40 éven át a közoktatásban, s továbbadni gyermekeimnek is, akik követtek ezen az úton. Végig a XI. kerületben dolgoztam, néhány kezdeti év kivételével a Baranyai utcai Általános Iskolában, mely a második húsz évben már Bárdos Lajos zeneszerző nevét viselő gimnázium lett. Egerben végeztem magyar-orosz szakos tanárként, majd könyvtár szakkal egészítettem azt ki. Mindkét szakot tanítottam hosszú ideig - majd nyelvi átképzés következett- és később a könyvtárostanári pálya teljesedett ki munkám során. A tanulmányi versenyeken - Bod Péter Könyvtárhasználati Verseny - diákjaim komoly sikereket értek el évről-évre, s felkészítésük során mindig igyekeztem őket a környezeti nevelés szellemében olyan ismeretek felé terelni, mely környezettudatos szemléletüket, viselkedésüket, s az ezzel kapcsolatos irodalom megismerését szolgálta. Közel tíz évig jártam az ország gyalogos vándortábori útvonalain iskolánk diákjaival és környezeti nevelő kollegáimmal. Ezek a túrák meghatározó élményekké váltak. Barátaim hívására, különösen Czabánné Tarnói Judit lelkesítő invitálására már a megalakulás évében tagja lettem a Magyar Környezeti Nevelési Egyesületnek. Az elmúlt két évben egy nagyszerű csapat tagja lehetettem, amikor a Herman Ottó emlékév okán kidolgoztuk és elkészítettük a Herman Ottó Vándortanösvényt, s ebben az évben felújítva, kiegészítve még több oktatási intézménybe fog eljutni ez a polihisztor játszóház. Választmányi tagként most harmadszor fogok részt venni a csapat munkájában, s tizedik éve szerkesztem a KÖR hírlevelet.

Holler Judit

Jantnerné Oláh Ilona

Németh Ibolya dr.
Cserkúton élek a Mecsekben. Sokáig a pedagógushallgatókat környezeti neveltem. Most, akik az utamba tévednek a Mecsek Zöldúton és megkóstolják a főztünket, erdei-mezei-kerti finomságainkat vagy megszállnak nálunk - őket szemléletformálom. Közben azon vagyok, hogy egyre több falusi vendéglátó, őstermelő társam higgyen a szelíd vidékfejlesztésben és az együttműködésben, hogy nekünk is jó legyen itt élni és aki idetéved, neki is élmény legyen az ittlét.

Saly Erika
Dévaványán születtem, s ott éltem, tanítottam 25 évet (1-4. osztály). Jelenleg az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársaként dolgozom ökoiskola témavezetőként, pedagógiai fejlesztőként. Az egyesületnek megalakulása óta a tagja vagyok, voltam társelnök is két ciklusban, meg választmányi tag is. 2010-2013, majd 2013-2016 között a vezetésemmel működött az egyesületet. Az Alapszabályunk szerint két ciklus után az újonnan megválasztott elnökség maga közül új elnököt választ, akinek a leköszönő elnök átadja a stafétabotot. A régi csapatból négyen tovább segítjük az egyesületi munkát elnökségi tagként. A mentorálás, a feladatok átadása miatt vállaltunk újra szerepet a jelenlegi elnökségben, de folyamatosan szeretnénk bevonni másokat is a munkába, a megújulás folyamatába, hogy később hátraléphessünk. Sokat tanultam, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az elmúlt 6 évben - az egyesületről, a környezeti nevelők közösségéről, az emberekről, a vezetés örömeiről és nehézségeiről, önmagamról, a világról. Megmérettettem. Leginkább vezetőtársaimra, irodai munkatársaimra vagyok büszke, akikkel nagyon komolyan vettük a vezetői munkát. Az egyesületet sikerült pénzügyileg stabilizálnunk, van irodánk, projektjeinket sikerrel zártuk, képzéseket fejlesztettünk, tartottunk, s együtt ünnepeltük az egyesület 20. évfordulóját 2012-ben. Sok új taggal - köztük fiatalokkal is - büszkélkedhetünk, s az adatbázisunk frissítése is megtörtént végre. Tapasztalataimat örömmel osztom meg környezeti nevelő társaimmal, hogy egyesületünk továbbra is hitelesen képviselhesse a fenntarthatóságra nevelés ügyét.

E-mail: saly.erika@mkne.hu

Schróth Ágnes dr.
Kémia és biológia szakos tanárként diplomáztam, és idestova 40 éve vagyok a tanári pályán. A természet gyerekkorom óta közel áll hozzám, vidéki gyerekként nőttem fel. Valószínű ez is hozzájárult ahhoz, hogy ezt a két szakot választottam. A tanári hivatás benne volt a családunkban, így természetes volt, hogy én is tanár lettem. A környezeti neveléssel az 1990-es évek közepétől foglalkozom tudatosan. Az egyesület életébe is a 90-es évek közepén kapcsolódtam be, először csak alvó tagként, majd a kétezres évek közepétől aktívan a vezetőség és a választmány munkájába. Sok iskolai és iskolák közötti projektben vettem részt, illetve vezettem is projekteket. Jelenleg is tanítom a környezeti nevelés szakmódszertant az ELTE-n. Nagy örömmel tapasztalom, hogy azok a gondolatok és környezettudatos magatartásformák, amelyekről még szinte csak álmodoztunk jó húsz évvel ezelőtt, nagy részükben már a hétköznapok részét képezik, a felnövő generáció számára természetesek. Persze azért még rengeteg tennivaló van számomra és a jövő pedagógusai számára is. Olyan egyesületben szeretnék és tudok dolgozni, ahol együtt tevékenykedünk a fenntarthatóságra nevelés ügyéért, és nem csapódunk semmilyen politikai irányzathoz.

Tegzes Mária
Földrajz - magyar szakos tanárnak tanultam alapszakon az ELTE-n, ahonnan egy vargabetű után (női szabó OKJ) nem a tanári mesterképzésre, hanem az ELTE különös nevű, "Tudománykommunikáció a természettudományban" MSC szakára jelentkeztem. Itt ismerkedtem meg Vásárhelyi Tamással, aki már a tanulmányaim alatt rengeteg környezeti nevelési program munkálatába befogott. Egyik ilyen projekt volt a kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon a Zöld Zugoly udvar, ahova Darvas Kata befogadott önkéntesnek. 2016-ban átadta Kata a stafétát az udvarszervezésben, így kipróbálhattam magam egy nagyobb projekt irányításában is. Nagy kincs számomra, hogy az egyesület örökifjú, rengeteg értékes tapasztalattal bíró, végtelenül segítőkész tagsága befogadott. Jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium környezeti nevelési referenseként dolgozom, és minden munkámban rájövök, milyen megkerülhetetlen itthon az, amit ez az egyesület az elmúlt 25 év során lelkes munkával véghezvitt.

Tóthné Timár-Geng Csilla
Az MKNE megalakulásának 2. évében léptem be az egyesületbe (1993), és hamar az elnökség tagja lettem. A vezetőségben 9 évig töltöttem be tisztséget, majd a korábbi Választmány munkájában is részt vettem. Nagyon sokat köszönhetek az egyesületnek, mert itt vált az életem részévé a környezeti nevelés, melyet az iskolai munkámban is teljes szívvel képviselek. Tanító vagyok, de már több mint 20 éve igazgatóhelyettesként dolgozom a XI. kerületi Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. A fenntarthatóságra neveléshez kapcsolódó tevékenységekben, pályázatokban, szakértői munkákban rendszeresen részt veszek, és örülök, hogy ez az egyesület indított el ezen az úton.

Trescsik Angela
Csaknem harminc éve dolgozom technika szakos és négy éve angol szakos tanárként is a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Az egyesületnek 1998 óta vagyok tagja. A környezeti nevelés iránt elkötelezett kiváló kollégáim - Czabánné Tarnói Judit és Tóthné Timár-Geng Csilla - hatására irányult figyelmem erre a területre. Vidéki kistelepülésen nőttem, fel sem merült bennem a kérdés, hogy lehet-e másképpen élni, mint összhangban a természettel. Környezeti nevelő kollégáimtól és egyesületi tagtársaimtól tanultam meg, hogyan lehet ezt a szemléletet átadni a gyerekeknek. A technika tantárgy komplex, csaknem minden műveltségterületet felölel, ezért számtalan lehetőséget kínál a környezeti nevelésre. A szemléletformálást nem csak tanítási óráimon hanem intézményi szintű közösségi programokon, táborokban, nemzetközi projektekben, önkéntes munkán keresztül is végzem.

Vásárhelyi Judit dr.
A Magyar Környezeti Nevelési Egyesületben az egyik alapító tag vagyok. Voltam már tag, elnökségi tag, több időszakban társelnök és választmányi tag is, van fekete, szürke és fehér puli is a polcomon. Az egyesületben fontosabb munkáim között tartom számon a KN stratégiák megszületésétől (fejezet írása, szekcióvezetés, lektorálás, és a következő változatok megújító szerkesztőjeként) végzetteket, a magyar környezeti nevelés történetének kéziratban maradt áttekintését, aktív szakmai részvételt számos OT-n, a megelőzés jelentőségéről tartott konferencia anyagának előkészítését és kiadását, stb. Részt vettem a fenntarthatóságról önkormányzatoknak és helyi pedagógusoknak szánt előadások kiérlelésében, ezeket Ajkán - helyismerettel rendelkezvén - meg is tartottam. Másfél évtizede vidéken élek, de már fővárosi szakmai életemben is fontosnak tartottam, hogy - mint annyi sok környezet- és természetvédő teszi - ne a saját mókuskerekünkben beszéljük rá egymást folyton-folyvást a környezettudatos magatartásra, stb., stb., stb. Kifelé fordulva van igazán tétje ennek a munkának, amikor először mondja helyi ember a boltban- mert először mérünk 40 fokot! -, hogy valóban, itt a klímaváltozás. Vagy, amikor a népfőiskolában rögvest az elején, mindig, elhangzik, hogy "de hát régen a tanyán nem volt szemét!!", azok szájából is, akik bontatlan nagy csomagban hordják haza az "üdittőt", a palackot meg a tűzre dobják. No, akkor kell hirdetni a tetőkről, amit tudunk! Kevés figyelmet kapott, hogy már az EU-s tagságunk megkezdésétől, 2003-tól 2016-ig az MKNE akkreditálásával képviseltem a HEFOP és a TÁMOP Monitoring Bizottságaiban a civil környezet- és természetvédelmet. Az első írásos véleményemet feladni Kapolcsról Taliándörögdre, a Teleházba bicajoztam át, utána is sok-sok órát utaztam, sok ezer oldalt átböngésztem, átlagosan évente 4 ülésre fölkészültem, és aktívan szóltam hozzájuk. (Volt Gundel-ebéd is néha, sokszor szendvics.) Akkoriban azt hittem, hogy hazánkban a KN áttörése nem az iskolában, hanem a sokmilliárdos pályázati kiírások horizontális - értesd környezeti - elvárásainak teljesítésétől lesz várható! Ezekről az ülésekről rendre beszámoltam az MKNE-nek és a Zöld OT-t rendezőknek, stb. E munka tanulságaival próbáltunk Hoffman Rózsánál harcolni azért, hogy jó a napi tornaóra és a művészeti nevelés, de ne a KN rovására kerüljenek az NAT-ba! Még kevesebb figyelmet kapott - most, itt harcolok érte!- (a víz felé) Mocorgó Puli napközis tábor helyi felső tagozatos gyerekeknek a Dörögdi-medence vízrajzáról és vízminőségéről. Fő célja az ifjú "lakosság" megtartása volt, saját helyük szépségének, gazdagságának és biztonságának bizonyításával, a "bölcsőd e táj" útravalóval. (FÖK - MKNE. Kapolcs, 2006.) A dossziéban, CD-n, térképeken és tablókon dokumentált munkát kiállították az azévi Művészetek Völgyében. A kapolcsi iskolát azóta bezárták, de ilyen táborokat jó volna mindenfelé tartani, ahol még laknak gyerekek! Több, mint félszáz (angol és magyar nyelvű) publikációm közül egyet jegyez az MKNE: Az iskola szerepe a helyi fenntarthatóság védelmében címmel (2004). 1-1 hétvégére a két szomszédos tantestületet vittük el Monostorapátiból és Nagyvázsonyból polgármesterestül, vállalkozóstul, civilestül és SzMK-stúl rendhagyó nevelési értekezletre, hozadékát közösen írtuk meg Nagy Tamásné Anikóval. Szakmai hátterem, egyéb munkáim: Angol-skandináv-könyvtár szakos középiskolai tanár, nordisztikából egyetemi doktor, környezeti nevelő vagyok. A Bős-Nagymaros gátrendszer ellen dolgozó Duna Kör alapító tagjaként 1985-ben Right Livelihood Award-dal (az u.n. "alternatív Nobel-díjjal") tüntettek ki Stockholmban. (Nem utazhattam el átvenni, a belügyminiszter azt írta a kérvényre, hogy "kiutazása közérdeket sért". A stockholmi parlamentben egy svéd egyetemista olvasta föl a beszédemet.) 1989-ben megszerveztem a Független Ökológiai Központ alapítványt (a kuratórium első elnöke Sólyom László volt, majd Vida Gábor), amelynek 2000-ig ügyvezető igazgatója voltam. Az 1. évi program az akkori KN kísérletek áttekintése volt. 1992-ben az ENSz riói Környezet és fejlődés c.világkonferenciájára utazó nemzeti delegáció civil tagjaként vált fontossá számomra a Local Agenda 21 (LA21), vagyis a helyi fenntarthatóság stratégiáinak nyomatása. 1997-ben is hivatalosan vettem részt az ENSz New Yorkban, Rio+5 (vagy mínusz 5???) címmel tartott konferenciáján. Több nemzetközi szervezet igazgatótanácsában is dolgoztam (REC, Bp., ISC, Vermont, SfDB, Zürich, valamint felelős voltam a nyárádszentlászlói 3. magyar-magyar zöld találkozó előkészítéséért). A Fenntartható Közösségek program négy kisvárosban 2-2 éven át tartott eredményesen, 15 kisvárosban egy tréning erejéig, és elveit, módszereit belevittük a Dörögdi-medencében folyó autonóm kistérség kísérletbe is. Mára már nem annyira a globális, inkább a decentralizált nevelésben és cselekvésben hiszek. 17 éve Kapolcson élek, itt konyhakertem van, az Éltető Balaton-felvidék LEADER közösségben, a Közösségek Nyomában népfőiskolák szervezésében tevékenykedem. Néhány hete indoklásommal fogadták be az Egervize-patakot a kapolcsi értéktárba. Két fiam és egy unokám van, a kisfiú földgömböt kapott tőlem karácsonyra.

Victor András dr.
Igencsak öreg róka vagyok a Választmányban, hiszen már az MKNE megalakításában (1992) is részt vettem, s a vezető testületek hol ilyen, hol olyan tagjaként azóta is szünet nélkül segítek "tolni az egyesület szekerét". Már csak koromnál fogva sem az MKNE megreformálása a feladatom (ez a fiatalok dolga!), hanem inkább az, hogy őrizzem a hagyományait és értékeit, gazdagítsam nevelési tapasztalataimmal és látásmódommal a módszertani kultúráját, segítsem kapcsolati tőkémmel és eddig elért szakmai eredményeimmel a napi munkáját, küldetésének teljesítését.