Bemutatkozunk/Választmány A mai dátum: 2019.07.22.

Az egyesület tanácsadó szerve: a Választmány

A Választmány az Egyesület - ill. az Elnökség - tanácsadó szerve. Létszáma 17 fő. A Választmányt 3 évi időtartamra a Közgyűlés választja a tagság javaslata alapján.

Választmány jogosultságai:

Az MKNE Választmányának tagjai (2019- )


Bárd Edit
Eredeti végzettségem szerint magyar nyelv és irodalom szakos tanár és magyar mint idegen nyelv tanár, drámapedagógus vagyok. A környezeti neveléshez a múzeumi ismeretátadás irányából közelítettem; 2001-2008. között a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, majd 2009-től a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Duna Múzeum) munkatársaként. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozom. A Egyesület munkájába a 2012-es konferencia szervezése során kapcsolódtam be, 2013-ban a választmány tagja lettem, ahol a tagtársaktól bizalmat, Darvas Kata korábbi elnöktől pedig baráti és szakmai támogatást kaptam, így 3 évre elvállaltam az elnöki feladatokat. A zöld gondolkodást és mintát igyekszem a saját múzeumomban hangsúlyosabbá tenni, illetve a tágabb múzeumi világban is "terjeszteni".

Devescovi Balázs

Dr. Tenk András

Grossmann Erika

Gulya Nikoletta

Gyalog Éva

Hársas Oszkárné
Tanári hivatásomhoz példaképet édesapámtól kaptam, s igyekeztem örökíteni ezt 40 éven át a közoktatásban, s továbbadni gyermekeimnek is, akik követtek ezen az úton. Végig a XI. kerületben dolgoztam, néhány kezdeti év kivételével a Baranyai utcai Általános Iskolában, mely a második húsz évben már Bárdos Lajos zeneszerző nevét viselő gimnázium lett. Egerben végeztem magyar-orosz szakos tanárként, majd könyvtár szakkal egészítettem azt ki. Mindkét szakot tanítottam hosszú ideig - majd nyelvi átképzés következett- és később a könyvtárostanári pálya teljesedett ki munkám során. A tanulmányi versenyeken - Bod Péter Könyvtárhasználati Verseny - diákjaim komoly sikereket értek el évről-évre, s felkészítésük során mindig igyekeztem őket a környezeti nevelés szellemében olyan ismeretek felé terelni, mely környezettudatos szemléletüket, viselkedésüket, s az ezzel kapcsolatos irodalom megismerését szolgálta. Közel tíz évig jártam az ország gyalogos vándortábori útvonalain iskolánk diákjaival és környezeti nevelő kollegáimmal. Ezek a túrák meghatározó élményekké váltak. Barátaim hívására, különösen Czabánné Tarnói Judit lelkesítő invitálására már a megalakulás évében tagja lettem a Magyar Környezeti Nevelési Egyesületnek. Az elmúlt két évben egy nagyszerű csapat tagja lehetettem, amikor a Herman Ottó emlékév okán kidolgoztuk és elkészítettük a Herman Ottó Vándortanösvényt, s ebben az évben felújítva, kiegészítve még több oktatási intézménybe fog eljutni ez a polihisztor játszóház. Választmányi tagként most harmadszor fogok részt venni a csapat munkájában, s tizedik éve szerkesztem a KÖR hírlevelet.

Kecskés Ferenc

Kun Lászlóné

Nagy Andrea

Neumayer Éva

Trescsik Angela
Csaknem harminc éve dolgozom technika szakos és négy éve angol szakos tanárként is a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Az egyesületnek 1998 óta vagyok tagja. A környezeti nevelés iránt elkötelezett kiváló kollégáim - Czabánné Tarnói Judit és Tóthné Timár-Geng Csilla - hatására irányult figyelmem erre a területre. Vidéki kistelepülésen nőttem, fel sem merült bennem a kérdés, hogy lehet-e másképpen élni, mint összhangban a természettel. Környezeti nevelő kollégáimtól és egyesületi tagtársaimtól tanultam meg, hogyan lehet ezt a szemléletet átadni a gyerekeknek. A technika tantárgy komplex, csaknem minden műveltségterületet felölel, ezért számtalan lehetőséget kínál a környezeti nevelésre. A szemléletformálást nem csak tanítási óráimon hanem intézményi szintű közösségi programokon, táborokban, nemzetközi projektekben, önkéntes munkán keresztül is végzem.

Valenta Ferencné Palágyi Deák G.

Varga Attila

Vásárhelyi Judit dr.
A Magyar Környezeti Nevelési Egyesületben az egyik alapító tag vagyok. Voltam már tag, elnökségi tag, több időszakban társelnök és választmányi tag is, van fekete, szürke és fehér puli is a polcomon. Az egyesületben fontosabb munkáim között tartom számon a KN stratégiák megszületésétől (fejezet írása, szekcióvezetés, lektorálás, és a következő változatok megújító szerkesztőjeként) végzetteket, a magyar környezeti nevelés történetének kéziratban maradt áttekintését, aktív szakmai részvételt számos OT-n, a megelőzés jelentőségéről tartott konferencia anyagának előkészítését és kiadását, stb. Részt vettem a fenntarthatóságról önkormányzatoknak és helyi pedagógusoknak szánt előadások kiérlelésében, ezeket Ajkán - helyismerettel rendelkezvén - meg is tartottam. Másfél évtizede vidéken élek, de már fővárosi szakmai életemben is fontosnak tartottam, hogy - mint annyi sok környezet- és természetvédő teszi - ne a saját mókuskerekünkben beszéljük rá egymást folyton-folyvást a környezettudatos magatartásra, stb., stb., stb. Kifelé fordulva van igazán tétje ennek a munkának, amikor először mondja helyi ember a boltban- mert először mérünk 40 fokot! -, hogy valóban, itt a klímaváltozás. Vagy, amikor a népfőiskolában rögvest az elején, mindig, elhangzik, hogy "de hát régen a tanyán nem volt szemét!!", azok szájából is, akik bontatlan nagy csomagban hordják haza az "üdittőt", a palackot meg a tűzre dobják. No, akkor kell hirdetni a tetőkről, amit tudunk! Kevés figyelmet kapott, hogy már az EU-s tagságunk megkezdésétől, 2003-tól 2016-ig az MKNE akkreditálásával képviseltem a HEFOP és a TÁMOP Monitoring Bizottságaiban a civil környezet- és természetvédelmet. Az első írásos véleményemet feladni Kapolcsról Taliándörögdre, a Teleházba bicajoztam át, utána is sok-sok órát utaztam, sok ezer oldalt átböngésztem, átlagosan évente 4 ülésre fölkészültem, és aktívan szóltam hozzájuk. (Volt Gundel-ebéd is néha, sokszor szendvics.) Akkoriban azt hittem, hogy hazánkban a KN áttörése nem az iskolában, hanem a sokmilliárdos pályázati kiírások horizontális - értesd környezeti - elvárásainak teljesítésétől lesz várható! Ezekről az ülésekről rendre beszámoltam az MKNE-nek és a Zöld OT-t rendezőknek, stb. E munka tanulságaival próbáltunk Hoffman Rózsánál harcolni azért, hogy jó a napi tornaóra és a művészeti nevelés, de ne a KN rovására kerüljenek az NAT-ba! Még kevesebb figyelmet kapott - most, itt harcolok érte!- (a víz felé) Mocorgó Puli napközis tábor helyi felső tagozatos gyerekeknek a Dörögdi-medence vízrajzáról és vízminőségéről. Fő célja az ifjú "lakosság" megtartása volt, saját helyük szépségének, gazdagságának és biztonságának bizonyításával, a "bölcsőd e táj" útravalóval. (FÖK - MKNE. Kapolcs, 2006.) A dossziéban, CD-n, térképeken és tablókon dokumentált munkát kiállították az azévi Művészetek Völgyében. A kapolcsi iskolát azóta bezárták, de ilyen táborokat jó volna mindenfelé tartani, ahol még laknak gyerekek! Több, mint félszáz (angol és magyar nyelvű) publikációm közül egyet jegyez az MKNE: Az iskola szerepe a helyi fenntarthatóság védelmében címmel (2004). 1-1 hétvégére a két szomszédos tantestületet vittük el Monostorapátiból és Nagyvázsonyból polgármesterestül, vállalkozóstul, civilestül és SzMK-stúl rendhagyó nevelési értekezletre, hozadékát közösen írtuk meg Nagy Tamásné Anikóval. Szakmai hátterem, egyéb munkáim: Angol-skandináv-könyvtár szakos középiskolai tanár, nordisztikából egyetemi doktor, környezeti nevelő vagyok. A Bős-Nagymaros gátrendszer ellen dolgozó Duna Kör alapító tagjaként 1985-ben Right Livelihood Award-dal (az u.n. "alternatív Nobel-díjjal") tüntettek ki Stockholmban. (Nem utazhattam el átvenni, a belügyminiszter azt írta a kérvényre, hogy "kiutazása közérdeket sért". A stockholmi parlamentben egy svéd egyetemista olvasta föl a beszédemet.) 1989-ben megszerveztem a Független Ökológiai Központ alapítványt (a kuratórium első elnöke Sólyom László volt, majd Vida Gábor), amelynek 2000-ig ügyvezető igazgatója voltam. Az 1. évi program az akkori KN kísérletek áttekintése volt. 1992-ben az ENSz riói Környezet és fejlődés c.világkonferenciájára utazó nemzeti delegáció civil tagjaként vált fontossá számomra a Local Agenda 21 (LA21), vagyis a helyi fenntarthatóság stratégiáinak nyomatása. 1997-ben is hivatalosan vettem részt az ENSz New Yorkban, Rio+5 (vagy mínusz 5???) címmel tartott konferenciáján. Több nemzetközi szervezet igazgatótanácsában is dolgoztam (REC, Bp., ISC, Vermont, SfDB, Zürich, valamint felelős voltam a nyárádszentlászlói 3. magyar-magyar zöld találkozó előkészítéséért). A Fenntartható Közösségek program négy kisvárosban 2-2 éven át tartott eredményesen, 15 kisvárosban egy tréning erejéig, és elveit, módszereit belevittük a Dörögdi-medencében folyó autonóm kistérség kísérletbe is. Mára már nem annyira a globális, inkább a decentralizált nevelésben és cselekvésben hiszek. 17 éve Kapolcson élek, itt konyhakertem van, az Éltető Balaton-felvidék LEADER közösségben, a Közösségek Nyomában népfőiskolák szervezésében tevékenykedem. Néhány hete indoklásommal fogadták be az Egervize-patakot a kapolcsi értéktárba. Két fiam és egy unokám van, a kisfiú földgömböt kapott tőlem karácsonyra.

Vásárhelyi Tamás dr.

Victor András dr.
Igencsak öreg róka vagyok a Választmányban, hiszen már az MKNE megalakításában (1992) is részt vettem, s a vezető testületek hol ilyen, hol olyan tagjaként azóta is szünet nélkül segítek "tolni az egyesület szekerét". Már csak koromnál fogva sem az MKNE megreformálása a feladatom (ez a fiatalok dolga!), hanem inkább az, hogy őrizzem a hagyományait és értékeit, gazdagítsam nevelési tapasztalataimmal és látásmódommal a módszertani kultúráját, segítsem kapcsolati tőkémmel és eddig elért szakmai eredményeimmel a napi munkáját, küldetésének teljesítését.