Ökológiai gazdálkodás (biogazdálkodás, organikus gazdálkodás, vegyszermentes termelés)

Az ökológiai gazdálkodás számos ponton elválik a hagyományos gazdálkodástól. Nem termésrekordokat hajszol, hanem csak ökológiailag optimális termésre törekszik. A termesztés zárt ciklusú. Nem használ szintetikus növényvédő szereket, műtrágyát; ügyel arra, hogy termelvényeit helyben értékesítse, és ha kell, helyben vásároljon. Az állattenyésztésben nem alkalmaz hormonokat, antibiotikumokat, élet- és járványvédelem esetén használhat csak szintetikus gyógyszereket. Elutasítja a géntechnológia „áldásait”. A nitrogénterhelés érdekében korlátozza az állatlétszámot, lehetőleg minél több munkaerőt foglalkoztat, megteremti az emberi környezetet a városok kertjeiben, a városok környezetében, a falvakban. Megőrzi a biodiverzitást – mind a természetes vegetációnál, mind pedig a termesztett növényeknél. Helyreállítja a talajok termékenységét, a talajéletet; csökkenti a szél- és vízeróziót. Takarékoskodik a korlátozott erőforrásokkal, minél több megújuló energiaforrás bekapcsolására törekszik.

Az ökológiai gazdálkodás nemcsak termeléstechnológiai, hanem etikai kérdés, életszemlélet, életforma, életfilozófia is. Reménye, hogy szégyenkezés nélkül tudunk majd gyermekeink szemébe nézni azzal az érzéssel: mi tettünk valamit, hogy valóban emberi környezetben és társadalomban tudjanak a jövőben élni.

(Radics László: Ökológiai gazdálkodás. Dinasztia, Budapest, 2001.)

Ökológiailag optimális termés

Egy területről csak az időegység alatt keletkezett produktumot (végső soron a növényi testekbe a fotoszintézis során beépült szerves anyagot) takarítjuk be.

 

Biodiverzitás

Az élőlények sokfélesége, egy terület élővilágának gazdagsága. Különféle tudományos meghatározásai lehetségesek.