Gulyás kutyái - magyar pásztorkutyák

Az egész esztendőt a legelőn töltő pásztoroknak szükségük volt a farkasok, medvék és tolvajok ellen védelmet nyújtó nagy testű pásztorkutyákra (komondor, kuvasz). A mindennapi terelőmunkában az éber, fürge és igen tanulékony kis testű kutyák (puli, pumi, mudi) segítettek. A komondor és puli valószínűleg a magyarsággal került hazánkba, a kuvasz talán a kunokkal. A puliból a nyugati juhfajtákkal együtt bekerült pásztorkutyákkal való keveredés útján alakult ki a pumi, majd a mudi.

Komondor, kuvasz: Nagy testű, fehér színű bátor őrzőkutyák; a komondor szőre egészen hosszú, a kuvaszé rövidebb. Farkasoktól, rablóktól őrizték a nyájat, később a pásztor rangját jelezte a „nagy kutya”.

Puli: közepes testű, rendkívül értelmes, élénk, hosszú szőrű, lógó fülű terelőkutya. Színe lehet fekete, fehér, szürke vagy fakó.

Pumi: hasonló, de rövidebb szőrű, felálló fülű (Például ilyen Fekete István hőse, Bogáncs.)

Mudi: Közepes termetű, sima fejű, hegyes fülű, hullámos szőrű, többnyire fekete terelőkutya.

 

A komondor és a kuvasz napjainkban is megtalálja helyét, szerepét a tanyák, udvarok, gazdaságok őrzésénél. A kis testű terelőkutyák azonban – a nyájak, gulyák, kondák számának csökkenésével, az ősi pásztornemzedékekből származó, a kutyákhoz is kiválóan értő pásztorok fogyatkozásával – egyre inkább visszaszorulnak, kedvtelésből tartott kutyákká válnak. Tenyésztésük külső jegyekre irányul; nagyszerű belső tulajdonságaik – okosságuk,  kitartásuk, munkabírásuk, terelőkészségük – csak ősi életformájukkal, feladataikkal együtt maradhatnak fenn. 

 

Kutyanevek (Herman Ottó gyűjtése): Anika, Bagoly, Bogár, Bojtár, Brittyi, Buksi, Cipész, Citrom, Darázs, Daru, Divat, Duci, Fickó, Figura, Fürge, Fürgencs, Gavallér, Grigu, Hattyú, Híják, Huszár, Kesely, Kurrens, Legény, Madár, Majzi, Mudi, Pattancs, Pikher, Pilé, Piszkos, Stégli, Studenc, Szádi, Számi, Szárcsa, Szolga, Takaros, Tunika, Tücsök, Vajda, Vigyil, Viklés, Vitéz, Zombor, Zsali, Bajszi puli