Az anyag letöltése Word formátumbanVissza a címoldalra

Varga Attila

A fenntarthatóság jelzőszámairól

A fenntarthatóság és környezeti nevelés viszonya

A fenntarthatóság jelzőszámai (indikátorok)

Célok és jelzőszámok

A fenntarthatóság jelzőszámaival kapcsolatban felmerülő kérdések és problémák

Foglalkozástervek

Irodalom


A fenntarthatóság és környezeti nevelés viszonya

A fenntarthatóság lassan-lassan varázsszóvá kezd válni környezetvédő körökben. Mindenki használja, de nagyon nehéz meghatározni mit is jelent valójában.

Az emberi civilizáció fennmaradását évezredek óta először nem a környezeti tényezők kiszámíthatatlan változásai, nem is a különféle embercsoportok közti háborúk veszélyeztetik, hanem egész egyszerűen a civilizáció saját működése. Olyan módon használjuk a rendelkezésünkre álló energiaforrásokat, mely használatról látható, hogy emberi léptékekkel is belátható időn belül elfogyasztja, feléli tartalékait. Vagyis az emberi civilizáció fenntarthatatlanná vált.

Ha nem változtatunk a civilizációnk működésmódján, annak hosszabb-rövidebb időn belül katasztrofális következményei lehetnek. Ha nem tudjuk megállítani a népességrobbanást, akkor számíthatunk arra, hogy mi esetünkben is bekövetkezik az, ami a túlszaporodott állatfajoknál be szokott következni, vagyis egy hirtelen nagy arányú népességcsökkenés, összeomlás. Ha nem leszünk képesek energiaéhségünket fékezni, vagy környezetkímélő forrásokból kielégíteni, akkor gazdasági rendszerünk összeomolhat, amint elfogytak.

A fenntarthatóságra törekvés hosszú távú célja, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokból biztosíthatóvá váljon az emberi civilizáció hosszú távú működése. Mint minden hosszú távú cél ez is a gyakorlati cselekvéshez túl általános. Nem lehet cselekedni azzal a céllal, hogy tegyük fenntarthatóvá Magyarországot. Lehet azonban azért tenni, hogy legyen tisztább a levegő, kevesebb legyen az erőszak, stb. Vagyis a hosszú távú célt szem előtt tartva mindig valamilyen belátható, a közeljövőben elérhető, ellenőrizhető rövid távú célt kell kitűzni magunk elé. E hosszú és rövidtávú célokban osztozik a környezeti nevelés is.

A környezeti nevelés hosszú távú célja olyan emberek nevelése, akik képesek cselekedni a környezet megóvása érdekében, vagyis környezeti kérdésekkel kapcsolatban cselekvési képesességgel rendelkeznek. Ez a célmeghatározás azonban legtöbbször már tanterv szinten sem használható, mivel a környezeti nevelés végső célja nem csak az, hogy a környezet megóvása érdekében a jelenben cselekedjenek a diákok, hanem, hogy felnőttkorukban cselekedjenek környezettudatos módon.

A környezeti neveléssel kapcsolatos gyakorlati munka, kutatás során a fent említett hosszú és rövidtávú célok közül általában kizárólag a rövidtávúak jelennek meg, mivel elképzelhetetlen, hogy egy iskola teljesítményét úgy mérjük, hogy megvizsgáljuk, tanulóik húsz év múlva mennyi környezettudatos cselekedetet hajtanak végre. Visszacsatolási, ellenőrzési lehetőség nélkül pedig nem lehet tantervet készíteni, gyakorlati pedagógiai munkát folytatni. Ennek eredményeképp mindenféle gyakorlati pedagógiai munka során a környezeti nevelés rövidtávú céljai elő kell, hogy kerüljenek. De vajon elegendő-e a rövid távú célok megfogalmazása, elegendő-e ha a pedagógus e rövidtávú célok megvalósítására törekszik?

A környezeti nevelés mindennapjai során ez a kérdés általában fel sem merül. A környezeti nevelés minden résztvevője megelégszik rövid távú kérdések megválaszolásával. Jól érezték-e magukat a gyerekek a programon? Eredményezett-e kimutatható attitűd- vagy viselkedés­változást, tudásbővülést az óra? Ritkán vetődik fel a kérdés, vajon a foglalkozások hozzá­járulnak-e ahhoz, hogy a diákok a jövőben felmerülő környezeti problémák megoldásában aktívan és felkészülten vegyenek részt.

Sokak[1] szerint a jelenlegi nevelési formák nem teszik környezeti kérdésekben "cselekvőképessé" a felnövekvő nemzedéket, elsősorban azért nem, mert a tantervek és a pedagógusok is legtöbbször individuális attitűd-, viselkedés-, vagy szokásváltozásokat tűznek ki célként és nem veszik figyelembe a környezeti problémák társadalmi meghatározottságát. A jelenlegi nevelési módszerek között alig akad olyan, mely valódi cselekvésekhez kötődne. A cselekvésre nevelés pedig csak akkor vezet eredményre a cselekvési képesség hívei szerint, ha a tanulók maguk is minél több valódi cselekvést hajtanak végre.

 

A valódi cselekvéshez nyolc lépés vezet:

 

1.         Probléma felismerése

2.         A probléma pontos meghatározása

3.         A probléma okainak és következményeinek feltárása

4.         Azon jellemzők és feltételek azonosítása, melyeket a   

5.         probléma megoldása érdekében  meg kell változtatni.

6.         A cselekvési lehetőségek meghatározása

7.         A várható külső tényezők és akadályok feltérképezése

8.         Cselekvési lépések sorrendjének megállapítása

9.         A megfelelő és végrehajtható cselekvések kiválasztása

 

A környezeti nevelés csak akkor éri el kitűzött célját, ha a diákok valódi problémák valódi megoldásában vesznek részt aktívan, saját elhatározásból. Például elhatározzák, hogy tesznek valamit a közeli vízfolyás tisztaságáért, saját maguk tárják fel a szennyeződés forrását és lépnek fel az okozójával szemben, úgy hogy a cselekvési folyamat végighalad a leírt nyolc lépésen. Igazán csak a cselekvés általi környezeti nevelésnek van értelme, csak ezt érdemes gyakorolni. Érdemes arra törekedni, hogy a diákokat minél inkább a fent leírt cselekvési folyamathoz hasonló módszerekkel neveljük. Minden olyan kezdeményezés, mely az iskolákban elterjedt merev és passzív diákszerep változtatására irányul, nagyon jól szolgálja a környezeti nevelés célkitűzéseit, függetlenül attól, hogy csak egy néhány perces, kevés gyereket érintő aktivitásról, vagy egy egész iskolát átszövő kezdeményezésről van szó.

 

A fenntarthatóság jelzőszámai (indikátorok)

 

A fenntarthatóság kérdéskörével foglalkozni szándékozó pedagógusok számára nagyon nehéz kérdés lehet, hogy melyek a fenntarthatóság ügyét szolgáló cselekvések. Mik azok a témakörök amelyekkel érdemes foglalkozni az iskolában. Mit tehetnek a diákok a fenntarthatósággal kapcsolatban, úgy, hogy az még iskolai előmenetelükhöz is hozzájáruljon.

E kérdések megválaszolásában lehetnek segítségükre a fenntarthatóság jelzőszámai. A fenntarthatóság jelzőszámai olyan számszerűsített jelzések, melyek segítenek megérteni, hogy egy közösség (falu, iskola, ország), merrefele halad a fenntarthatóság útján, mi mindent kellene tennie a fenntarthatóság érdekében. Például fenntartható egy közösség az élelemellátás terén, ha az általa elfogyasztott élelemmennyiség megtermelhető az általa birtokolt földeken. A fenntarthatóság jelzőszáma lehet a megtermelt és elfogyasztott élelmiszerek aránya. Ha az elfogyasztott élelmiszerek mennyisége magasabb, akkor ezen a területen az adott közösség fenntarthatatlan, tehát valamit cselekedni kell, a fenntarthatóság érdekében. Ki lehet dolgozni egy programot, amely segítségével nő a megtermelt élelmiszermennyiség.  A következő évben újra ki lehet számolni az elfogyasztott megtermelt élelmiszer arányát, és össze lehet vetni az előző évi adattal. A két adat különbségéből kiderül, hogy az élelemellátás terén sikerült-e a közösségnek fenntarthatóbbá válnia. A jelzőszámoknak tehát nem elsősorban az abszolút értéke érdekes a fenntarthatóság szempontjából, hanem az időbeli változásai. Ha jó jelzőszámokat választunk, akkor annak változásai megmutatják, ha egy közösség fenntarthatatlan irányba kezd el változni, így még időben be lehet avatkozni a fenntarthatóság érdekében. Az ide kapcsolódó pedagógiai tevékenységek tervezésében, kivitelezésében sokat segíthetnek ezen jelzőszámok.

A fenntarthatóság jelzőszámaival rengetegen foglalkoznak a szakirodalomban. Az alábbiakban olvasható egy átfogó rendszer, mely az élet szinte minden területét megvilágítja a fenntarthatóság szemszögéből. A rendszer főleg a Thomas Jefferson Fenntarthatósági Tanács munkáján alapul[2].  A tanács egy 34 tagból álló bizottságot hozott létre 1994-ben, melynek több mint 5000 órás munkájának eredménye az alábbi rendszer:

Alapelvek

A fenntarthatósággal kapcsolatos gondolkodás kiindulópontjai. Röviden összefoglalják azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén a közösség jelenlegi ismereteink szerint fenntartható.

 

Magánvállalkozás

Egy fenntartható közösségben tiszteletben tartják a személyiségi jogokat, mindamellett a közösség tagjai tisztában vannak a közösség iránti felelőségükkel.

 

Közösségi döntéshozatal

Egy fenntartható közösségben minden emberi és természeti szükségletet tiszteletben tartanak, és a konfliktusokat megegyezésre törekvéssel oldják meg. A közösség nem más, mint szerteágazó emberi és egyéb érdekek összessége.

 

Teljes költség-haszon számítás

Egy fenntartható közösségben a társadalmi, környezeti, gazdasági és politikai egészség elérésének nemzedékek közötti hasznai és költségei vannak, melyeket figyelembe kell venni. Egy egészséges közösségben a hasznok felülmúlják a ráfordításokat.

 

Természetvédelem

Egy fenntartható közösségben a természeti rendszerek sértetlenségét megőrzik vagy javítják.

 

Kölcsönös függőség

Egy fenntartható közösségben a társadalmi környezeti, gazdasági és politikai rendszereket, mint minden szinten kölcsönösen összefüggő rendszert ismerik el.

 

Gondoskodás – hosszú távú gondolkodás

Egy fenntartható közösségben a jövő nemzedékek társadalmi, környezeti, gazdasági és politikai egészsége iránti felelősséget elismerik.

 

Véges erőforrások

Egy fenntartható közösség tagjai tisztában vannak azzal, hogy a növekedésnek vannak korlátai.

 

 

Célok és jelzőszámok

I. Emberi erőforrások

 

EMBERI NÉPESSÉG

Cél: Úgy szabályozni a népesség méretét, összetételét és eloszlását, hogy a bekövetkező változások ne csökkentsék a közösség életminőségét, vagy annak az esélyét, hogy a fenntartható közösség elérje egyéb céljait.

 

Feladat F1: Az emberi népesség nagyságát olyan szinten tartani, hogy ne csökkenjen a terület fenntarthatósága.

Jelzőszám, J: A népesség egészének nagysága, és összetevői.

J: Az éves növekedés mértéke, a népesség megkétszereződéséhez szükséges idő.

J: Az éves változás aránya, melyet a ki- és bevándorlás különbözősége, a születésszám és a halálozások számának különbözősége ad meg.

F2: Úgy szabályozni az emberi népesség eloszlását, hogy ne csökkenjen a terület fenntarthatósága.

F3: Úgy szabályozni az emberi népesség összetételét, hogy ne csökkenjen a terület fenntarthatósága.

J:  A népesség összetételének eloszlása: - kor, etnikum alapon gazdasági szempontok, iskolá­zottság alapján foglalkoztatottság szerint.

F4: Igazságos és hatékony politikai mechanizmusok megteremtése a népességszabályozás megvalósulása érdekében.

J: A közösség tagjainak ismeretei a népesség változásairól és ezek hatásairól.

J: Tervezett és nem tervezett terhességek egymáshoz viszonyított aránya.

 

II. Alapvető emberi szükségletek

 

Cél: Biztosítani a táplálkozás, ruházkodás, lakhely, egészség, nevelés, biztonság, közlekedés, munkalehetőség és az igazságszolgáltatás elégséges színvonalát, oly módon hogy a közösség egészének hosszú távú jóléte is biztosítva legyen.

F5: A közösség minden tagja számára elérhető legyen a megfelelő napi táplálék.

J: Az élelmiszersegélyre szoruló emberek száma.

F6: A közösség minden tagja számára elérhető legyen a megfelelő ruházat.

F7: A közösség minden tagja számára elérhető legyen a megfelelő lakóhely.

J: Lakásra váró személyek száma.

F8: A közösség minden tagja számára elérhető legyen az optimális egészség.

J: Csecsemőhalandóság aránya etnikai és korcsoportok, illetve az anya kora szerinti bontásban.

J: A közösség azon tagjainak száma és százalékos aránya, akik számára elérhető az általános orvosi ellátás, beleértve a fogászati és a megelőző ellátást is.

J: Azon emberek száma és százalékos aránya, akiknek van egészségbiztosítása (beleértve a fogászati és pszichológiai ellátást is).

J: Azon iskolák száma és százalékos aránya, melyek minden évfolyamon foglalkoznak egészségneveléssel.

J: Iskolaorvosok és tanárok közti együttműködések száma és százalékos aránya.

F9: A közösség minden tagja részesüljön olyan nevelésben, mely megfelel igényeinek, vágyainak, képességeinek, és képessé teszi arra, hogy a közösség hatékony tagjává váljon.

J: Az érettségizettek hány százaléka tanul tovább?

J: A másodikosok hány százaléka tud olvasni az évfolyamának megfelelő szinten?

J: Az adott életkorú gyerekek hány százaléka jár óvodába illetve iskolába évfolyamonként.

F10: Olyan oktatási gyakorlat, mely megteremti és fenntartja a közösség biztonságát.

F11: A közösség minden tagja férjen hozzá megfelelő közlekedési módokhoz, melyek kielégítik munkába-, iskolába-, orvoshoz- és boltba járási igényeit.

J: Milyen típusú közlekedési eszközzel és mennyi idő alatt érhetőek el a legfontosabb szolgáltatások, mint a munkahely, iskola, orvos, táplálkozás.

F12: A közösség minden tagja, aki kívánja, rendelkezzen olyan munkával, mely igazságosan megfizetett, megfelelő időbeosztású, szabadon változtatható, és megelégedettséget okoz.

J: A betöltetlen munkahelyek száma és eloszlása a népesség alakulásával összefüggésben.

J: A munkanélküliségi arány hosszú távon és területenként.

J: Az alacsony és magas órabért fizető állások aránya.

 

III. Megtermelt források

 

GAZDASÁGI FEJLŐDÉS

 

Cél: Elősegíteni a sokoldalú és megfelelő mértékű gazdasági fejlődést, mely megőrzi a természeti erőforrásokat, elegendő munkalehetőséget és megfelelő anyagi forrásokat biztosít.

F13: Megérteni a kapcsolatot a gazdasági és a tágabb természeti-, energia- és anyagi rendszerek között.

F14: Elősegíteni az erős, rugalmas, tartós, helyi piacok működését a helyi javak és szolgáltatások számára.

J: Az eladott helyi javak és szolgáltatások éves értéke.

F15: Sok kisebb-nagyobb fenntartható módon működő vállalkozás alapítása és működtetése.

F16: Elérni, hogy akkora megtakarításai legyenek a közösség tagjainak, hogy biztosított legyen gazdaságilag a jövő.

J: Összes megtakarítás és megtakarítás – bevétel arány.

 

KÖZLEKEDÉS:

 

Cél: Ösztönözni az emberek, javak, szolgáltatások és információk áramlását olyan integrált közlekedési rendszerben, melynek a lehető legkisebb  a természeti rendszerekre és a közösségre gyakorolt káros hatása.

F17: Gyalogos és kerékpáros úthálózatok kialakítása a városokban.

F18: Városok, megyék összekötése kerékpár és gyalogutakkal.

F19: A gépkocsi és teherforgalom mértékének és sebességének csökkentése a lakóövezetekben a gyerekek, kerékpárosok biztonsága és a játéklehetőségek biztosítása érdekében.

F20: Csökkenteni a városon belüli egyszemélyes autózások számát, vonzó és olcsó tömegközlekedés kialakításával.

J: Autón, buszon, vonaton megtett utazások száma és százalékos aránya.

F21: Csökkenteni a távolsági egyszemélyes autózások számát, vonzó és olcsó tömegközlekedés kialakításával.

F22: Elősegíteni a távolsági szállítások környezetbarát módjait.

F23: Mérni a közlekedési torlódások költségeit, a szállítási rendszer jobb megtervezése érdekében.

J: Autózási, buszozási, vonatozási idő a központból a város szélére és két város között.

F24: Figyelemmel kísérni, hogy mennyi helyi, megyei, központi forrást fordítanak a közlekedési hálózatra.

J: Az egyes közlekedési módokra költött források nagysága és százalékos aránya.

 

FÖLDHASZNÁLAT

 

Cél 1: Érvényesíteni a fenntarthatóság szempontjait a földhasználattal kapcsolatos döntésekben.

F25: Maximalizálni kell a barna-mezős területek használatát és újrahasználatát a lehető legnagyobb mértékben átcsoportosítva, vagy integrálva azokat a vállalkozások, ipar, lakás, pihenés és zöldterület céljaira.

F26: Oly módon tervezni a ma fejlesztéseit, hogy a barna-mezős területek használatára és újrahasználatára, valamint a telkek és a mellettük elterülő földterületek kölcsönös kapcsolódásaira a lehető legtöbb lehetőség megmaradjon.

J: A szomszédos területeket, iskolákat, szolgáltatásokat összekötő gyalog- és kerékpáros csillapított forgalmú utak hossza.

F27: Meghatározni és alkalmazni a megfelelő lépték fogalmát minden átalakított területtel kapcsolatos döntésben.

F28: Olyan közlekedési rendszer kifejlesztése, mely utasbarát, kényelmes, gazdaságos, elvisz a kívánt helyre, biztonságos, nem szennyező és gyors.

 

Cél 2: Figyelembe venni a fenntarthatóság szempontjait minden építéssel kapcsolatos döntésben.

F29: Megújuló energiaforrások használata, a forrásokkal hatékonyan bánó tervezés és kivitelezés és fenntartható módon előállított anyagok használata minden új építkezésnél. A kevésbé hatékony, nem megújuló energiafelhasználás csökkentése a már létező épületekben mindenhol, ahol lehetséges.

F30: Elősegíteni az információs technológia használatát annak érdekében, hogy csökkenjen az autóhasználat, és hogy még könnyebben elérhetővé váljon az információ.

J: Hány Internet hozzáférés jut ezer lakosra?

 

HULLADÉK

 

Cél: Megszűntetni vagy csökkenteni az erőforrások hulladékkeletkezéssel járó használatát, és az emberi tevékenységek újra nem hasznosítható melléktermékinek keletkezését.

F31: Újrahasznosítható anyagok használata

J: A hulladéklerakókban elhelyezett szilárd hulladék mennyisége évente és fejenként.

J: A régióban keletkezett érett komposzt mennyisége.

F32: A veszélyes anyagok használatának, és nem biztonságos elhelyezésének minimalizálása.

J: A kijelölt helyeken összegyűjtött veszélyes anyagok mennyisége.

J: Az ember által előállított, mérgező, le nem bomló műanyagok mennyisége.

F33: Az egyének legyenek felelősek a hulladék csökkentéséért.

J: A hulladékcsökkentő tevékenységekben részt vevő emberek száma vagy százalékos aránya.

F34: Egyéni és közösségi részvétel a hulladék mennyiségének csökkentésében.

J: Az újrahasznosításban érdekelt vállalkozások száma.

J: Azon vállalkozások száma, melyek teljesítik az ISO 14001 –es szabvány előírásait (környezettudatos minőségirányítás, környezeti felülvizsgálat, környezeti teljesítményértékelés, termékéletút elemzés, termékcímkézés).

F35: Az átlagnépesség értse meg és gyakorolja a hulladékcsökkentés hat lépését:

átgondolni, csökkenteni, újrahasználni, újrahasznosíthatót vásárolni, újrahasznosítani, cserélni.

F36: A hatékony vízhasználat elősegítése.

J: Egy főre jutó vízhasználat.

J: A vízellátás “várható élettartama” évenként újra kiszámolva. ( Mennyi ideig elegendőek a rendelkezésre álló vízkészletek a fogyasztás alakulását figyelembe véve.)

 

IV. Társadalmi erőforrások

 

ÉRTÉKEK/ETIKA

 

Cél: Elősegíteni a minden élőben benne rejlő méltóság, sokoldalúság és gazdagság elismerését, és biztosítani a társadalmi javak egyenletes eloszlását.

F37: Olyan feltételeket teremteni, melyek biztosítják a gazdagság, hatalom, és az előjogok igazságos elosztását.

J: A lakosság felső és alsó negyedének bevételei közti különbség.

J:A képviselőtestületekbe beválasztott emberek gazdagsága, etnikai csoportja, neme, és lakhelye összehasonlítva a képviselt népesség összetételével.

F38: Konfliktusmegoldó technikák használata a nyilvános és magánéleti vitákban.

J: A konfliktuskezelésbe bevont ügyek száma (pl: családterápia, ingyenes jogi tanácsadás).

F39: Olyan feltételek teremtése, melyek arra ösztönzik az intézményeket, hogy foglalkozzanak cselekedeteik etikai következményével is.

J: Hány intézménynek van kidolgozott etikai kódexe.

 

KÖZÖSSÉGI TUDATOSSÁG

 

Cél: A közösség minden tagjának legyen meg a lehetősége arra, hogy megértse a fenntarthatóság céljait, alapjait és előnyeit.

F40: Elősegíteni a fenntarthatósággal kapcsolatos nevelési és médiaprogramokat, különös hangsúllyal a helyi, mindennapi történéseket érintő kérdésekre.

J: A fenntarthatósággal foglalkozó órák száma az iskolákban.

J: A fenntarthatósággal kapcsolatos hírek és cikkek száma a médiában.

J: A fenntarthatósággal kapcsolatos, választott és kinevezett hivatalnokok számára meghirdetett továbbképzések, és a résztvevők száma.

 

KÖLCSÖNÖS FÜGGŐSÉG/EGYENSÚLY

 

Cél: A régió falusi és a városi közösségeiből egy olyan gazdasági, környezeti, politikai hálózatot kialakítani, mely lehetőséget teremt a költségek igazságos megosztására mind a régiót, mind benne az egyesközösségeket erősíti.

F41: Növelni a falusi és városi gazdaság kölcsönös függését.

J: A falvak által termelt mezőgazdasági és erdészeti termékek hány százalékát adják el és használják fel a közeli városokban.

J: Regionális gazdasági együttműködésben való részvétel.

J: Azon adók és díjak száma melyek drágítják a nem mezőgazdasági célú építkezést falun és mezőgazdálkodást a városban.

F42: Elősegíteni a falusi és városi térségek környzetének egészséges kapcsolatát.

J: Nagy népsűrűség a városi térségekben, kis népsűrűség a falusi térségekben – a legbeépítettebb és a legkevésbé beépített területek népsűrűségét összehasonlítva.

J: Térségfejlesztési jogok elérhetősége és használata.

F43: Elősegíteni a falusi és városi térségek kölcsönös társadalmi és politikai függését.

J: Regionális együttműködések száma a közbiztonság, sürgősségi és társadalmi szolgáltatások területén.

J: Azon kulturális- sport- nevelési- és szolgáltató csoportoknak a száma, melyeknek különböző helységekből vannak tagjai.

J: Az egyes helységek mennyit költenek más helységekkel való együttműködésre.

J: Több helység által megvalósított tervek száma.

 

Cél 2: Megszüntetni vagy csökkenteni az egyes régiók más régiók fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatását.

F44: Felelősséget vállalni más régiók hulladékhelyzetére, népességnövekedésére, gazdasági aktivitására, társadalmi problémáira, víz/és levegő minőségére és mennyiségére  gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokért.

J: Ökológiai lábnyom mérése.

F45: Növelni a megújuló energiaforrások használatát.

J: Megújuló energiaforrások használatának %-os aránya.

F46: Növelni az energiafelhasználás hatékonyságát energiatakarékos megoldások segítségével.

J: Egy főre eső energiafogyasztás.

F47: Felmérni a fontosabb egyéni és közösségi döntések minden előnyét és hátrányát, rövid és hosszútávon valamint más döntésekkel való összefüggésében egyaránt.

 

KORMÁNYZAT

 

Cél: Biztosítani, hogy a kormányzatai döntések környezeti szempontból alátámasztott információkon és nyilvános közösségi részvételen alapuljanak.

F48: Az embereket bevonni a közösségi életbe és a civil szervezetekbe.

J: A fenntarthatóságot támogató civil szervezetek tagságának létszáma.

J: A fenntarthatóságot támogató civil szervezeteknél végzett önkéntes munka mennyisége.

J: A jótékonykodásra fordított pénz mennyisége.

F49: Az egyének bevonása a kormányzásba.

J: Hány ember szavazhat, és ez a népesség hány százaléka.

J: A választásra jogosultak hány százaléka szavazott.

J: Hány ember vesz részt közmeghallgatásokon.

J: A közvélemény-kutatások szerint az emberek hány százaléka érzi úgy, hogy befolyásolni tudja a kormányzati döntéseket.

F50: Tudomásul venni, hogy az emberi és természeti közösségek hosszú távú jóléte az egyéntől önkorlátozást kívánhat.

J: Hány 20 évnél hosszabb távra szóló átfogó tervet alkalmaznak.

J: Az újonnan épített házak hány %-a felel meg a valós szükségleteknek, és hány %-a nagyobb.

F51: A kormányzat lássa el a lakosokat a szükséges infrastruktúrával és szolgáltatásokkal úgy, hogy azok a jövőben is biztosíthatóak legyenek.

F52: Az adók legyenek méltányolhatóak, a jövedelemmel fokozatosan növekvőek, könnyen beszedhetőek, és a fenntarthatóság szempontjából kedvezőek.

 

V. Természeti erőforrások

 

TERMÉSZETI KÖRNYEZET

 

Cél: Megvédeni illetve helyreállítani az ökoszisztémák és alkotóelemeik (levegő, víz, élőlények, esztétikai értékek)  sértetlenségét.

F53: A víz minősége legyen megfelelő és mennyisége elegendő minden élőlény számára.

J: Vízminőség mutatók (üledékesség, oldott oxigén stb.)

J: A vízi élőlények sokfélesége

J: Szektoronkénti (lakossági, szolgáltatási, ipari, mezőgazdasági) éves vízfelhasználás.

F54: Legyenek olyan ökoszisztémák, melyek a régió növény és állatvilágának megfelelő élettereket nyújtanak, ezzel hozzájárulva a biodiverzitás fenntartásához.

J: Az indikátor népesedési folyamatai, minden élőlénytípus esetében.

J: Mennyire megfelelőek az élőhelyek az indikátorfajok számára.

J: Mekkora földterületet borít növényzet, talaj és növényzettípusok szerint.

F55: A levegőminőség nem árt az élőlényeknek, a geológiai képződményeknek és épít­ményeknek.

J: A levegőbe kibocsátott szennyező anyagok mennyisége (tonna).

J: Földközeli ózonszint a városokban összehasonlítva a falusi alapértékkel.

J: Nettó oxigén termelés vagy oxigén termelés-fogyasztás arány.

F56: A talajveszteség ne haladja meg a talajképződés, és talaj-pótlás mértékét.

F57: Legyenek olyan természeti területek melyek kiszolgálják az emberi közösségek szellemi, társadalmi, gazdasági, igényeit.

J: Azon földterület nagysága, melyet nem érint kitermelő tevékenyég (erdőgazdálkodás, mezőgazdaság, bányászat) vagy rongáló emberi használat.

 

MEZŐGAZDASÁG

 

Cél: Olyan mező- és erdőgazdálkodási rendszer kialakítását elősegíteni, mely gazdaságilag, környezetileg és társadalmilag is fenntartható.

F58: Helyi, nemzeti, és nemzetközi szinten elősegíteni, a helyi mezőgazdasági termékek eladását.

F59: Elősegíteni a helyi mezőgazdasági termékek helyi és azonnali értékesítését.

J: A gazdálkodóktól való közvetlen vásárlás törvényes akadályait hány esetben törölték el.

F60: Elősegíteni azoknak a vállalkozásoknak a fejlődését, melyek végtermékeket állítanak elő helyi mezőgazdasági (és erdőgazdálkodási) termékekből, melléktermékekből.

F61: A helyi vásárlásokat kényelmesebbé és elérhetőbbé tenni a fogyasztók számára.

F62: Elősegíteni a mezőgazdasági földterületek megőrzését.

J: Földhasználat értékelési programban résztvevő mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, kert­gazdálkodási, rétgazdálkodási területek nagysága.

J: Mezőgazdasági és erdőterületek csökkenése más (pl. lakópark, ipartelep) használati módra való áttérés miatt évente.

J: A szabadon hagyott, vagy természetvédelmi célokra szolgáló területek nagysága.

F63: Elősegíteni azoknak a mezőgazdasági technikáknak az alkalmazását, melyek összekötik a költséghatékonyságot a környezeti megalapozottsággal.

 

ERDŐGAZDÁLKODÁS

 

Cél: Olyan mező- és erdőgazdálkodási rendszer kialakítását elősegíteni, mely gazdaságilag, környezetileg és társadalmilag is fenntartható.

F64: Terjeszteni a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlatát a fakitermelők és a föld­tulajdonosok között.

J: A teljes erdőterület nagysága és koronkénti, típusonkénti megoszlása.

J: Tartamos erdőgazdálkodással művelt erdők aránya.

J: A magán és köztulajdonban lévő erdőterületek aránya.

F65: Fenntartani, vagy ahol lehetséges javítani a fakitermelés, az erdei termék előállítás minőségét és növelni a termelékenységét.

F66: Elősegíteni, hogy a helyi önkormányzatok azonosítsák azokat a területeket, amelyek a legmegfelelőbbek erdészeti célokra és alkalmazzanak olyan terveket, földhasználati eszközöket, pénzügypolitikát, melyek megőrzik ezt az erőforrásbázist.

F67: Elősegíteni a helyi erdészeti termékek, helyi, nemzeti és nemzetközi piacra való kijutását.

F68: Erdőterületeket biztosítani szabadidős, nevelési, és turisztikai célokra.

J: Az erdei turizmus és szabadidős programok során eltöltött napok száma és az elköltött pénz mennyisége.

F69: Informálni a közösséget az erdészeti erőforrások megőrzésének fontosságáról, és ezzel kapcsolatos nevelőtevékenységet folytatni.

J: Az erdészetek által szervezett iskolai programok száma évente.

 

A fenntarthatóság jelzőszámaival kapcsolatban felmerülő kérdések és problémák

 

- Hogyan használhatja a tanár a jelzőszámokat?

A jelzőszámok rendszeréből ki lehet választani azokat, amelyekkel kapcsolatban tevékenykedni szeretnénk. A jelzőszámok rendszerét áttanulmányozva pedig bátorságot gyűjthetünk ahhoz, hogy saját használatúakat alkossunk. Mivel a fenntarthatóság egyik alappillérre a sokféleség, ezért természetes, hogy a különböző közösségek számára nem teljesen ugyanazok a mutatók fontosak.

 

- Mitől jó egy jelzőszám?

1.       Releváns (tényleg azt méri, amiről információhoz szeretnénk jutni)

2.       Könnyű megérteni (nem csak szakértőknek)

3.       Hiteles (tükrözi a valós folyamatokat)[3]

4.       Elérhető adatokon alapul (nehezen hozzáférhető adatokkal nem lehet időben figyelmeztetni a problémákra)

5.       A saját életünkre vonatkoztatható

 

Egy példa saját jelzőszámokra:

Tegyük fel, hogy egy községben égető környezeti probléma az illegális szemétlerakók nagy száma. Ebben az esetben több jelzőszámmal is megragadható a probléma. Ezek közül kettő

·         az illegális szemétlerakók által borított terület nagysága,

·         egy hét alatt megfigyelhető újabb illegális hulladéklerakások száma.

Az első jelzőszám könnyen mérhető (csak mérőszalag és számolások kellenek hozzá), viszont nem hatol a probléma gyökeréig. Hiszen egyszeri akcióval közösségi összefogással ugyan akár nullára is csökkenthető az érték, - például a helyi környezetvédők összeszedik a hulladékot -, de ha a hulladéklerakások száma nem csökken, akkor rövid időn belül visszaáll a jelzőszám korábbi értéke.

A másik jelzőszám ellenben ugyan a probléma gyökeréig hatol, de nehezen mérhető (folyamatos megfigyelőszolgálatot kíván a teljes érintett területen), és ha értékét sikerül felvilágosítással vagy rendőri, polgárőri akciókkal nullára csökkenteni, akkor sem lehet elégedett a közösség, hiszen a régi hulladéklerakók attól még megmaradnak.

Tehát egy jelzőszámban általában nem sűríthető össze a probléma minden fontos eleme. A rugalmasság, a megfelelő időben a megfelelő jelzőszám használata sokat segíthet a környezeti problémák megoldásában, ugyanakkor a túl gyakori váltogatás a külső szemlélő szemében hiteltelen lehet. Ezért törekedni kell olyan jelzőszám kiválasztására, mely a probléma felmerülésétől a probléma végleges megoldásáig lényeges információkkal szolgál az adott kérdéssel foglalkozó emberek számára.

 

Melyek a figyelembe veendő alaptényezők, amikor megpróbálunk fenn­tarthatósági jelzőszámo(ka)t alkotni saját közösségünk számára?

1.       Azoknak a megújuló és nem megújuló, helyi és nem helyi erőforrásoknak az eltartó­képessége, melyektől a közösség függ.

2.       Az ökoszisztéma eltartóképessége, melytől a közösség függ.

3.       A környezet szépségének megőrzése.

4.       A közösség humán erőforrásainak eltartóképessége (képességek, készségek, egészség, nevelés).

5.       A közösség társas erőforrásainak eltartóképessége (kapcsolatok, barátságok, családok, szomszédok, üzleti élet, politika, együttműködési készség).

6.       Az épített környezet eltartóképessége (épületek, infrastruktúra, játszóterek, információs rendszer és a közösség képessége ezek fenntartására a létező erőforrásokból).

7.       A jelenben zajló folyamatok hosszú távú hatásai a közösségre.

8.       A közösség gazdasági, szociális, biológiai sokféleségének eltartóképessége.

9.       Egyenlőség, tisztesség a közösség jelenlegi (nemzedéken belüli) tagjai és jövendőbeli (nemzedékek közötti) tagjai között.

10.    A gazdaság és a környezet közti kapcsolatok.

11.    A környezet és a társadalom közti kapcsolatok.

12.    A társadalom és a gazdaság közti kapcsolatok.

 

Létezik-e mindenhol alkalmazható globális fenntarthatósági főjelzőszám?

A legtöbb jelzőszám csak az élet nagyon kis területéről ad tájékoztatást, inkább a fenntarthatóság irányában tett gyakorlati lépések elősegítése, objektívvá tétele érdekében alkották meg őket, semmint azért, hogy elméleti síkon, nemzetközi összehasonlítások terén váljanak hasznossá.

Sokan próbálkoztak általánosabb fenntarthatósági jelzőszám megalkotásával is. Az egyik út általános jelzőszám létrehozására az, ha több jelzőszámból különféle matematikai módszerekkel (az egyszerű összeadástól az átlagoláson keresztül a legkülönbözőbb függvényekig) új összetett jelzőszámot számítanak ki. Az egyik legelterjedtebb ilyen jelzőszám az ENSZ által kidolgozott HDI vagyis az Emberi Fejlődés Indexe (Human Development Index), mely három fő komponensből tevődik össze: élettartam, tudás és életszínvonal. Az élettartamot a várható élethosszal mérik, a tudás mérőszáma két tételből áll össze: kétharmados súllyal a felnőtt írástudatlanság mérőszáma, egyharmad súllyal az iskolában töltött évek száma. Az életszínvonalat a vásárlóerővel mérik, mely az egy főre jutó GDP a helyi megélhetési költségekre átalakított mérőszáma[4].

Általános jelzőszám létrejöhet sokkal spontánabb módon is, mint történt az ökológiai lábnyom esetében. Az ökológiai lábnyom – vagyis, hogy mekkora terület tartja el az adott közösséget – először egy közösség területhasználatával kapcsolatos egyszerű jelzőszámnak indult, majd kiderült, hogy "sokkal többre képes".  Az ökológiai lábnyom példája azonban rámutat az általános jelzőszámokkal kapcsolatos nehézségekre. Ugyanis amíg egyszerűen mezőgazdásági jelzőszámnak használjuk az ökológiai lábnyomot, könnyű dolgunk van, viszonylag könnyen tudjuk mérni, változásai egyszerű módon figyelemmel kísérhetők. Azonban, amint általánosabban kezdjük értelmezni, és kiterjesztjük a fogalmat például az energiatermelésre vagy a fogyasztásra is, máris sokkal bonyolultabbá, megbízhatatlanabbá válik a számítás.

 

Foglalkozástervek

A fenntarthatóság jelzőszámainak vizsgálata

Téma: az emberiség globális problémáinak helyi kezelési lehetőségei

Kiknek szól: általános iskola felső tagozat, középiskola, felsőoktatás, felnőttképzés

Cél: a tanulók váljanak képessé a fenntarthatóság jelzőszámainak megállapítására, adat­gyűjtésre, monitorozásra

Előzetes tudás: a fenntarthatóság jelzőszámainak elméleti alapjai

Időkeret: 2x45 perc

A foglalkozás menete:

1. Foglalkozás

1. Környezeti helyzetkép:

A diákok 4-5 fős csoportokban összegyűjtik, hogy melyek azok a fontos helyi, vagy globális, de helyben is vizsgálható környezeti problémák, melyekkel szívesen foglalkoznának, majd a csoportok összesítik javaslataikat, és a foglalkozás vezetőjének segítségével megegyeznek abban, hogy melyik csoport melyik problémával fog foglalkozni a továbbiakban.

2. Jelzőszámvadászat.

Az adott jelzőszám-listá(k)ból válasszák ki a csoportok azt a jelzőszámot, mely segíthet a kiválasztott környezeti probléma megfigyelésében.

Fontos, hogy olyan jelzőszámot válasszanak, melyről később ténylegesen tudnak adatokat gyűjteni. A jelzőszám kiválasztása után a csoportok megindokolják választásukat, ismertetik a számítást, és a szükséges adatok összegyűjtésének módját.

3. Jelzőszám monitorozás házi feladat

A csoportok összegyűjtik, kiszámolják a saját jelzőszámuk értékeit, lehetőleg a múltra visszatekintve is.

2. Foglalkozás

Az egyes csoportok ismertetik, hogyan dolgoztak, milyen adatokat tudtak megszerezni, melyeket nem sikerült, mennyire volt könnyű illetve nehéz adatokhoz jutni, és a eredményeiket. Minden csoport ismertetését ötletbörze követi, arról, hogy mit lenne érdemes tenni a jelzőszám értékének javítása érdekében.

Ha van rá lehetőség, akkor a későbbi foglalkozások alapjává válhat ez az ötletbörze. A jelzőszámok jelzései alapján projektek állíthatók össze és bonyolíthatóak le. A diákok a saját maguk által monitorozott jelzőszámok által kaphatnak visszajelzést arról, hogy projektjeik (kampány, önkormányzattal, szennyező céggel való tárgyalás, természetes élőhely rekonstrukció) eredményesek voltak-e.

Munkaforma: csoportmunka, megbeszélés

Eszközök, anyagok: csoportonként egy jelzőszámlista, csoportmunkára alkalmas tér, füzet

Mellékletek: jelzőszámlista a 106-113. oldalig

 

 Találjunk ki saját jelzőszámot!

Téma: az emberiség globális problémáinak helyi kezelési lehetőségei

Kiknek szól: középiskolás és felsőoktatásban tanuló diákok, felnőttoktatásban résztvevők

Cél:  A résztvevők váljanak képessé a saját környezetükkel kapcsolatos jelzőszámok megalkotására és használatára.

Előzetes tudás: A fenntarthatóság jelzőszámainak elméleti háttere

Időkeret: 45 perc.

A foglalkozás menete:

1. A fenntarthatóság jelzőszámaival kapcsolatos ismeretek felelevenítése. Páros munka keretében a diákok összeszedik, hogy mik a fenntarthatóság jelzőszámaival kapcsolatos legfontosabb tudnivalók, majd együttesen összegzik azokat (10 perc).

2. Ötletbörze (brain storming) (10 perc). A csoport összegyűjti a közvetlen környezetében fontosnak tartott környezeti, a fenntarthatóságot veszélyeztető problémákat. Ebben a szakaszban fontos a kritikamentesség. A foglalkozás vezetője írjon fel minden ötletet a táblára, és vegye elejét a csoporton belüli kritikáknak.  A következő lépés, hogy a csoport egyszerű szótöbbséggel megszavazza, hogy melyik problémával akar foglalkozni.

3. A diákok feladata a kiválasztott problémához használható jelzőszám kitalálása 3-4 fős csoportokban. A csoportmunka megkezdése előtt a foglalkozás vezetője instruálja a csoportokat, hangsúlyozva, hogy könnyen megfigyelhető, számszerűsíthető és belátható időn belül változást mutató jelzőszámokon gondolkodjanak. A csoportok gondolkodjanak el a jelzőszám megfigyelésének módjain és az értékek megváltoztatásának lehetőségén is (15 perc).

4. A csoportok ismertetik az általuk kigondolt jelzőszámot, megfigyelésének és változtatásának módjait (10 perc).

Befejezés:

A kidolgozott jelzőszámok segítségével a továbbiakban adott környezeti probléma helyi monitorozására és kezelésére lehet terveket kidolgozni és megvalósítani.

Munkaforma: páros, ötletbörze, szavazás, csoportmunka, megbeszélés.

Eszközök, anyagok: kréta, tábla, csoportmunkára is alkalmas teremberendezés, füzet.

Mellékletek: Az elméleti háttéranyaghoz lásd a fejezet bevezetőjét, jelzőszámok pedig 106-113. oldalig találhatók.

 

A házunk tája

Téma: háztartási környezetvédelem

Kiknek szól: óvodától egyetemig alkalmazható

Cél: a résztvevőkben tudatosuljon, hogy saját igényeiket milyen forrásokból elégítik ki, és kapjanak alternatívát a fenntarthatóságnak ellentmondó fogyasztási szokásaikra

Előzetes tudás: -

Időkeret: 45 perc.

A foglalkozás menete:

1. Gyűjtés. A résztvevők lerajzolják (egy nagy csomagolópapírra, vagy előkészített képekből kirakják), hogy egy átlagos napon mi mindent használnak egy bizonyos területen (élelmiszer, ruházkodás, közlekedés).

2. A résztvevők az összegyűjtött képeket szétválogatják aszerint, hogy mi az, amit helyben állítanak elő és mi az, ami messziről érkezik, azért hogy ők felhasználják. Itt nehézséget okozhat a messzi és a közel relativitása. Különböző határokat lehet húzni: hazai-külföldi, saját megyéből-távolabbról, saját településen belülről-kívülről, Európából-Európán kívülről. Mindegyik megkülönböztetés tanulságos lehet. A kivágott és szétválogatott képeket felragasztják a táblára, két külön csoportba.

3. Verseny. Csoportokban összegyűjtik, hogyan lehetne helyettesíteni a nem helyi eredetű termékeket helyi eredetűekkel. Az a csapat a nyertes, amelyik adott idő alatt több nem helyi termékre talál helyi megfelelőt.

4. Végül összesítsük, mi mindent sikerült helyi termékkel helyettesíteni. Házi feladat: A maradék termékeket vajon lehet-e nélkülözni vagy helyi termékekkel kiváltani?

Munkaforma: csoportmunka, megbeszélés, verseny, egyéni munka

Eszközök, anyagok: rajzeszközök, csomagolópapír, olló, blue tack ragasztó

Mellékletek: -




Irodalom

A jelen nemzedékek felelőssége a jövő generációk iránt. Deklaráció, UNESCO, 1997.

Bulla Miklós (szerk.): Feladatok a XXI. századra. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia dokumentumai. Föld Napja Alapítvány, Budapest 1993.

Faragó Tibor - Gyulai Iván (szerk.): Környezet és társadalom közös jövője. Az ENSZ Környezet és Fejlődés konferenciáján elfogadott "Feladatok a XX. századra" című program áttekintése és megvalósításának első eredményei. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest,1994, 1998, http://korny10.bke.hu/kornygazd/ [2001.05.05.]

Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, Miskolc, 1999.

Herbai Ágnes - Juhász Nagy Ágnes (szerk.): Helyzetkép és értékelés a fenntartható fejlődésről Rio + 5 után. I. Fenntartható Fejlődés Bi­zottság, TIT Stúdió, Budapest 1998.

Jávor Benedek (szerk.): A jövő nemzedékek képviselete féléves jelentése. Védegylet, Budapest, 2001.

Kerekes Sándor: A környezetgazdaságtan alapjai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

Oktatás - rejtett kincs. A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az UNESCO-nak az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről, Osiris Kiadó, Budapest, 1997.

Végh László: Fenntartható fejlődés. EP Systema Bt., Debrecen, 1999.



[1] P.l: Jensen, B. B. és Schnack, K. (szerk.) Action and Action competence as Key Concepts In.: Critical Pedagogy 1994. pp. 5-19

[2] http://www.avenue.org/Gov/TJPDC/indicat.html [2001.04.01.]

[3] Nem feltétlenül jelent pontosságot. A benzinszint-jelző a kocsiban (micsoda fenntartható példa!) akkor jó, ha van még a tartályban annyi benzin, hogy eljussak a következő benzinkútig, mikor üresnek mutatja a tartályt

[4] http://www.undp.org/hdro/anatools.htm [2001.03.10.]


Az anyag letöltése Word formátumbanVissza a címoldalra