Az anyag letöltése Word formátumbanVissza a címoldalra

Dóczi Ilona

Hogyan vigyünk fenntarthatóságot az iskolába?

Szelektív hulladékgyűjtés

Komposztálás

Iskolakert

Újrapapír készítése

„Élő gépezet” (Living Machine) az osztályteremben

A GAIA-elmélet és az élőlények testfelépítése

Irodalom

Sok általános és középiskolában találkozhatunk olyan módszerekkel, létesítményekkel, melyek a fenntarthatóságot szolgálják. Amerre járunk bel- illetve külföldön, mindenütt érdemes szétnézni, ötleteket gyűjteni a cél megvalósítása érdekében. Tökéletesen fenntartható iskolát ugyan nehéz létrehozni, vagy talán nem is lehet, viszont minél többet valósítanak meg belőle, annál jobb. Nem beszélve arról, hogy tanítványaink számára is változatosabb lesz az iskolai élet, ha nem kizárólag a „négy fal közötti” ismeretszerzésért járnak majd az intézménybe.

A következőkben néhány ötletet foglalok össze, melyek nem kizárólagosan a tanítási órákra vagy a szakkörökre korlátozódhatnak.

 

Szelektív hulladékgyűjtés

Nagyon sok helyen látunk az utcán, bevásárlóközpontok közelében, iskolákban szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas tárolókat. Ezekbe külön gyűjtik a műanyagokat, színes és fekete-fehér papírhulladékot, üveget, bádogdobozokat, komposztálható növényi eredetű hulladékokat és a szárazelemeket. Amit az előzőekben felsorolt csoportokba nem sorolhatunk be, azok kerülnek a „Vegyes” feliratú tartóba. Fontos azonban a diákok felvilágosítása, hogy miért van ez a létesítmény, hogyan használják, és mi történik az összegyűjtött hulladékkal, hogyan lehet esetlegesen újrahasznosítani.

Aki ezt vállalja, fel kell készülnie, hogy tájékoztassa a növendékeket, és az esetleges hulladékgazdálkodási, -kezelési kérdésekre válaszolni tudjon. Ezen felül bizonyos időnként ellenőrizni kell a gyűjtés hatékonyságát, megfelelő működését és az összegyűjtött hulladék helyes (!) elszállítását.

Gyakran rendeznek az iskolákban hulladékgyűjtési akciókat, melyeken a gyerekek nagy lelkesedéssel vesznek részt. Ez a környék lakosságának lomtalanítási problémáira is részmegoldást nyújtanak, a résztvevő osztályoknak pedig hozzájárulnak egy kisebb összeggel az osztálypénzéhez.

Ellenben nagy csalódást is okozhatunk a nem megfelelő kezeléssel, szállítással. Nem egy esetben hallottam már, hogy a szelektíven gyűjtött hulladékot összeöntve, ömlesztve szállították el mondván: „Majd szétválogatjuk…”. Ez több szempontból is helytelen megközelítés. Egyrészt a közösség munkájának semmibe vétele. Másrészt érdektelenné teszi a gyerekeket a folytatásban és ezek után bármilyen új ötlettel állunk elő, csak legyinteni fognak rá. Harmadrészt: felesleges kétszer ugyanazt a munkát elvégezni, ha egyszer is tökéletesen végrehajtható. Ezek elkerülése végett csak annyiféle hulladékot gyűjtsünk elkülönítve, amennyit ilyen módon el is tudunk szállítani.

Megfontoltan létesítsünk szelektív hulladékgyűjtőket, és ne feledkezzünk meg arról, hogy ez felelősséggel is jár!

 

Komposztálás

Az összegyűjtött növényi hulladéknak máris találunk megfelelő elhelyezést: lehetőségünk szerint létesítsünk komposztládát az iskolaudvar megfelelő, árnyékos helyén! Olyan helyen érdemes kialakítani, amely könnyen megközelíthető és szakkörön vagy tanítási órán tanulmányozható is.

A szerves hulladékot rétegezzük a komposztládába, melynek kellő átszellőzést biztosítunk (alul nyitott, oldalán a lécek nem állnak szorosan egymás mellett). Egy réteg szerves anyagra egy vékonyabb termőföldréteg kerül, és ez addig váltakozik, amíg kb. 1 m magas nem lesz a rakás. A legfelső földrétegre szénát vagy lombot terítünk. Ezek után a mikroorganizmusokon a sor: olyan aktívan bonthatják le a szerves anyagokat, hogy közben nagyobb mennyiségű hő keletkezhet. Az öngyulladás elkerülése végett biztosítani kell a megfelelő átszellőzést, nedvességet és az árnyékot. Komposztunkat 8-10 hetenként érdemes átforgatni, meg is öntözni. Összetételtől függően 4-6 hónap elteltével a talaj termékenységének fokozására használható. Ha nincs az iskolának kertje, bármelyik kerttulajdonos örül neki.

Ne feledjük! A helyesen elkészített és kezelt komposzt gyakorlatilag szagtalan.

 

Iskolakert

Szerencsés helyzetben van az az iskola, amelyik rendelkezik iskolakerttel. A kert helyet adhat az udvart díszítő virágoknak éppúgy mint konyhakerti növényeknek. Megfigyelhetők itt az egyes növények sajátosságai és azok az állatok is, melyeknek élőhelyet nyújtanak. Mind élettani, mind etológiai megfigyeléseket lehet itt tenni. Ha kellően nagy terület áll az iskola rendelkezésére, akkor fel lehet osztani az osztályok között: egy-egy részterület egy-egy osztály gondozása alatt áll. Ha akkora a terület, hogy nem érdemes az iskolában tanuló összes osztály között felosztani, legyen a kertgondozás felelőssége egy adott évfolyamé minden évben. Itt megtanulhatják a gyerekek a felelősségteljes munkát és a kertgondozás szépségeit. Jó hatással van a közösség és az egyén formálására is.

A legtöbb iskolának nincs lehetősége erre. Ebben az esetben sem kell elszakadnunk a kertészkedéstől, hiszen az osztályterem is otthont adhat dísznövényeknek vagy/és akváriumnak.

 

Újrapapír készítése

Máris megvan a helye egy másik, szelektív gyűjtésű hulladéknak, a papírnak. Újrapapír készíthető belőle. A leírás a 88. oldalon található.

 

„Élő gépezet” (Living Machine) az osztályteremben[1]

Az alternatív szennyvíztisztítási technológiák között egyik lehetőségként kísérleti jelleggel már több helyen a világban működik az élőgép elvein alapuló szennyvízkezelés. A technológia lényegét modellezhetjük tantermi körülmények között is.

A terem dísze lehet egy ún. Living Machine („élő gépezet”) is. Mit takar ez az elnevezés? A terembe vitt csöppnyi természetet, amelynek működése szemlélteti nekünk a természeti folyamatokat. Némi anyagi és időbeni ráfordítást igényel, de nagyon jó eszköze a nevelésnek.

Az „Élő gépezet” egy olyan kisebb, jól berendezett medencerendszer, melyben vízi növények és állatok élnek a természeteshez nagyon közeli feltételek között. Kiváló lehetőség arra, hogy megfigyeljük az élőlények természetes életmódját, reakcióját a különböző környezeti változásokra, az öntisztulási folyamatokat stb. Lehetőséget nyújt mind a tanárnak, mind a diáknak a tanulásra, ok-okozati összefüggések kiderítésére. Egyszer úgy tűnik, minden harmonikusan működik, máskor viszont azt vesszük észre, hogy változások indulnak be (pl. egy-két hal elpusztul). Ha megfelelően gondozzuk, nem kell aggódni miatta, hiszen a környezetünk is változik, mely hasonló folyamatokat indíthat be a természetes élőhelyen.

 

Hogyan építsünk „Élő gépezetet”?

 

1. Mielőtt hozzákezdenénk egy „Élő gépezet” megépítéséhez, érdemes alapos tereptanulmányt folytatnunk azon a vizes területen, amelynek kicsinyített mását el szeretnénk készíteni. Megfigyeljük a növényeket és az állatokat természetes körülmények között és kiválasztjuk azokat a fajokat, melyekből később begyűjtünk a kis medencéinkbe. Vigyázzunk, nehogy a gyűjtéssel kárt tegyünk az élőhelyben. Kérjük ki a területért felelős természetvédelmi szakember véleményét. Ezzel párhuzamosan hozzálátunk a gépezet megtervezéséhez.

2. Alkotó részei:

·         a mechanikai rendszer, mely tartályokból, csövekből és vízpumpából áll,

·         a biológiai rendszer, mely élőlényekből és élőhelyükből épül fel.

Az „Élő gépezet” egy rendszer, melyen belül önálló egységek vannak. Az egyes egységek önellátóak, mini ökoszisztémák, lezajlanak bennük mindazok a folyamatok, melyek a természetben is.  A víz az egyik medencéből a másikba áramlik, a vízpumpa segítségével körbe kering, így kapcsolódnak össze.

3. A megvalósításhoz elsőként tartályt kell választani. Elméletileg bármilyen tartály lehet, de néhány tanácsot érdemes figyelembe venni.

Méret: A rendszer biológiai stabilitása függ az életközösség és az egyes tartályok méretétől. Ha túl kicsi, kis mértékű lesz a biodiverzitás ahhoz, hogy a közösség fenntartsa önmagát.

Javasoljuk, hogy a teljes térfogat legalább 80 liter legyen, egyenként 20 literes tartályokkal. A tartályok nem szükséges, hogy azonos méretűek legyenek. Vannak iskolák, melyek hordókat és etetővályúkat használnak, de az esőcsatorna is funkcionálhat miniatürizált folyóként.

Anyag: A tartálynak szivárgásmentesnek kell lennie. Az üvegtartályok (pl. akváriumok) szívócsöveket igényelnek ahhoz, hogy a vizet fel lehessen szivattyúzni a falon át a másik egységbe. Az üvegből nehéz válaszfalakat készíteni, a műanyagok, üvegszálas anyagok könnyebben alakíthatóak.

További szempont az anyagválasztásnál a fényáteresztő képesség mind a fotoszintézis, mind a külső szemléltetés szempontjából. Egy opálos falú tartályon nem jut be elegendő fény a fotoszintézishez, és szemléltetésre sem használható.

Természetesen ha csökkentett oxigén-ellátottságú helyet szeretnénk kialakítani, akkor erre a célra kiválóan megfelelnek a 20 literes vödrök tetővel.

4. A tartályok összekapcsolása

Összekötő csövek: Egy 100 literes „Élő gépezet” esetén legalább 2 – 3 cm, nagyobbaknál 5 – 10 cm átmérőjű csövet használjunk, hogy minimalizáljuk a dugulás veszélyét. Hajlékonyak, könnyen mozgathatóak legyenek, hogy könnyű legyen összeépíteni. Érdemes átlátszó csöveket betenni, melyek láthatóvá teszik a rajtuk átfolyó anyagforgalmat, esetlegesen még a csigák is át tudnak mászni egyik tartályból a másikba. A nagyobb rendszereket merev csövekkel kössük össze. A helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelő megoldást a tapasztalat segíti kialakítani.

 Az összekötő csövek előnye, hogy egyszerű a használatuk és rugalmassá teszik a tervezést, hátrányuk azonban, hogy sérülékenyek, hajlamosak arra, hogy a beléjük kerülő levegő leállítsa a víz áramlását (légzár).

Falakon keresztüli kapcsolatok: Hidraulikai szempontból az összekötő csöveknél jobbak és megbízhatóbbak. Egy lyukat fúrunk a falon a javasolt vízszint alatt, majd beillesztjük a válaszfalat a helyére. Előnye ennek a módszernek, hogy ha a pumpa elromlik, a vízszint magától kiegyenlítődik a rendszerben. Ha a tartályok falai egyforma magasak, az összes víz egy szinten áll minden tartályban és nem áramlik. Érdemes lépcsőzetes, vízesés rendszert építeni. Minden tartályhoz két választófal szükséges: egy be- és egy kiengedő.

5. Szivattyúk: Egy körforgásban lévő rendszerben szivattyú szükséges ahhoz, hogy a vizet mozgassa egyik tartályból a másikba, jelen esetben elegendő egy akváriumi levegőztető szivattyú. A vizet a szivattyú a rendszer legmagasabb pontjára juttatja, majd a nehézségi erő hatására visszafolyik a kiindulási helyére. Nagyobb légszivattyúval több célt is elérhetünk. Úgy van kialakítva, hogy a levegő egy része pumpálásra használható, míg a többlet a tartály vizének oxigén-ellátására alkalmas. Erre akkor van szükség, ha valamilyen szennyezést vizsgálunk a rendszerben.

6. Betelepítés élőlényekkel: A cél a biodiverzitás, ami több különböző faj betelepítésével érhető el. Egyszerűen megfelelő élőhelyet kell biztosítani és az élőlények benépesítik. Minimálisan egy önműködő társulás aerob világot – mely a fotoszintézisen alapszik – és anaerob világot igényel. Ezek együttesen képesek olyan biokémiai folyamatok megvalósítására, melyek a keletkező hulladékot feldolgozzák.

A rendszer részei:

·         Termelő egység, mely a napfényen alapul, és a tápláléklánc alapját adja. Ezt algák és más vízi növények alkotják.

·         A fogyasztó egység nagyobb szervezeteket – például halakat – foglal magába. Lehetnek benne vízinövények, melyek gyökerei víz alatti dzsungelt jelentenek a tápanyag-fogyasztó mikroorganizmusok számára. Ebben az esetben a víz átfolyik a növények gyökérzetén.

·         Lebontó egység, mely az anaerob világ másolata. A vizet kavicsokon átszűrjük. A baktériumfajok és más iszapalkotók hozzátapadnak a kövek felszínéhez és átalakítják az anyagokat.

Kis mennyiségű sarat és bomló törmeléket gyűjtsünk, mint kiadós szén-, ásványi anyag- és mikroorganizmus-forrást. Felszínhez közeli és mélyebb helyekről is vegyünk iszapot, mert a különböző mélységekben élő mikroorganizmusok, különböző anyagokkal táplálkoznak.

2.5 - 5 cm vastagságú iszapot tegyünk a termelői és a fogyasztói egységek aljára. Álló vagy lassan mozgó vizet gyűjtsünk algák, fito- és zooplanktonok, úszó élőlények forrásaként és adjuk a készülő rendszerünkhöz. Néhány vízinövény növeli rendszerünk diverzitását és értékes élőhelyet alakít ki. Adjunk a betelepített organizmusoknak egy vagy két hetet, hogy megszokják új otthonukat a nagyobbak (pl.: halak) érkezése előtt. Először a tápláléklánc kezdetét építsük fel!

Halak kiválasztása: Olyan halakat tegyünk bele, melyeknek megfelel a hideg víz, az élőhely mérete és a táplálék minősége. A halak származhatnak a természetes élőhelyükről vagy díszállat-kereskedésből is. Variáljuk a fajokat, hogy növeljük a diverzitást. Olyanokat válasszunk, melyek a medence különböző helyein (aljzaton, falán) táplálkoznak. Az aranyhalak kiválóan alkalmasak ilyen célokra. Azonban arra vigyázzunk, hogy ne népesítsük túl az élőhelyet!

A ragadozó halaknak fehérje- és húskiegészítésre van szükségük. Elfogyaszthatnak más lakótársakat is, azonban ha nincs elérhető táplálék élőhelyükön, gondoskodnunk kell róla: haldarabkákat, férgeket, ízeltlábúakat kell a vízbe tenni.

A rákokkal vigyázni kell, mert nagyon mobilak. Az összekötő csöveken átmásznak másik medencékbe, vagy kimásznak, ezért a medencéjüket le kell fedni.

7. Tennivalók a kialakított „Élő gépezettel”: Figyelni kell, érdemes naplót vezetni róla. Minimális dolgunk van vele, önszabályozó, saját magát tartja karban. Alkalmanként a következő teendőink vannak:

·         Napfény vagy alkalmas fényforrás biztosítása. A rendszer idővel alkalmazkodik a fényviszonyokhoz és azok a növények maradnak meg, amelyeknek azt megszokják. Tartsuk szem előtt mindig, hogy a fényenergia tartja életben rendszerünket!

·         Az elpárolgott víz pótlása. Az évszaknak megfelelő vízzel pótoljuk a hiányt. Megtehetjük csapvízzel is, de előtte legalább 24 óráig hagyjuk állni egy üvegben, hogy a kemikáliák, gázok eltávozzanak belőle. Jó, ha mindig van készenlétben víz.

·         Legalább évente négy alkalommal gyűjtsünk új élőlényeket megfelelő élőhelyekről. Ez segíti fenntartani az osztálytermi „Élő gépezet” biodiverzitását és felfrissíti azt. Kis mennyiségű (1/2 liternél kevesebb) vizet, fél marék iszapot és néhány vízi növényt hozzunk a közeli egészséges vizes élőhelyről.

·         Alkalmanként kevés hulladékot is adhatunk rendszerünkhöz. Így megfigyelhetjük, hogyan küszöböli ki a természetes rendszer a szennyezéseket, mit válaszol rá.

·         Ha táplálékot vagy szerves hulladékot adunk a rendszerhez, időnként ki kell ritkítani a vízi növényeket. Algaevő halakat is telepíthetünk bele.

 

Ötletek az oktatásban való felhasználásra

Fizikai vizsgálatok:

·         tömeg-, hőmérséklet-, sebességmérés,

·         vízáramlás, hely- és helyzetváltoztató, aktív és passzív mozgások tanulmányozása,

·         fényhatások tanulmányozása.

Kémiai vizsgálatok:

·         pH-mérés,

·         vízben oldott oxigén mennyiségének mérése,

·         analitikai kémiai vizsgálatok.

Biológiai vizsgálatok:

·         mikrobiológiai vizsgálatok,

·         táplálékláncok, táplálkozási hálózatok tanulmányozása,

·         etológiai megfigyelések,

·         anyagforgalom (körfolyamatok) figyelemmel kísérése,

·         ökológiai vizsgálatok,

·         élettani megfigyelések.

Természetvédelmi vizsgálatok:

·         szerves szennyező-anyagok hatásának vizsgálata,

·         természetes / természetközeli rendszerek zavaró hatásra működésbe lépő önszabályozó tevékenységének megfigyelése.

Művészeti tevékenységek:

·         a látottak lerajzolása, festése

·         irodalmi alkotás készítése

 

Az „Élő gépezet” hozzásegíti mind a tanárt, mind a diákot a természet törvényeinek, működésének alaposabb megismeréséhez. Fejleszti a logikus gondolkodás és az önálló megfigyelés képességét, így akár a természettudományos nevelés alapja lehet.

 

Az élőgépről többet megtudhatunk, ha felkeressük a következő webhelyeket:

·         http://www.livingmachines.com

·         http://www.oceanarks.org

·        http://www.gaia.org/services/GaiaNews/energy/detail_622.asp

Ezek angol nyelvű oldalak, melyek rendkívül sokszínűek: fotókkal, készítési útmutatókkal, linkekkel, tanácsokkal. Az utolsóként említett oldalon Magyarország első Living Machine-jéről olvashatunk.





A GAIA-elmélet és az élőlények testfelépítése

Nemcsak az egyes állatfajok életmódja, viselkedése, tulajdonsága jó példa a fenntart­ha­tó­ság­ra, hanem az élőlények szervezetének működése is. Ez a középiskolás tananyag része: az egyes élőlénycsoportok – beleértve az embert - testfelépítése, szervezetének működése, szerv­rend­sze­rei. A 8. osz­tá­lyos tananyag szintén az emberi test felépítése, működése (Bio­ló­gia 8.: Az ember szervezete és egészsége. MOZAIK Oktatási Stúdió, Szeged). Ezen té­mák ismer­te­té­sé­nél nem feltétlenül kell elfelejtenünk a természeti környezetet, hiszen a diákok szeret­­nek erről beszélgetni. Így ezekhez a részekhez is kapcsolhatunk természetvédelmet, színe­seb­bé te­het­jük vele a tananyagot, valamint elősegíthetjük a szervrendszerek műkö­dé­sé­nek könnyebb meg­értését.

Hogyan lehet ezt megvalósítani? Hogyan kapcsoljuk össze? Szerencsére létezik se­­gít­ség: a GAIA-elmélet. Rendkívül hasznos a fenti célok eléréséhez. Bizonyára sokan hal­lot­­tunk vagy olvastunk már James Lovelock, angol tengerbiológus, vegyész elméletéről, mely a Földet egységes, önszabályozó rendszerként képzeli el, hasonlóan az emberi szervezet­hez. Az emberi szervezet bizonyos részeit, szervrendszereit párhuzamba vonja a Földön mint egy „óriásszervezeten” hasonló funkciókat betöltő természeti, földrajzi képződményekkel. Ezen keresztül nagyon jól be lehet mutatni a működést, zavarait, helyreállító mechanizmuso­kat és a visszacsatolást, mely a fenntarthatósághoz szükséges. A következő foglalkozásterve­zet erre ad javaslatot.

 

GAIA és az emberi test

Téma: az emberi test felépítése, a szervezet működése, az emberi szervezet és a Föld fenntarthatóságának összehasonlítása, egészség.

Kiknek szól: 8. osztályosok, középiskolások

Cél: A tanulók

-          értsék meg az emberi szervrendszer összefüggéseit;

-          döbbenjenek rá, hogy az emberi szervezethez hasonlóan a Föld is egységes egész, a rendszerbe való beavatkozás milyen következményekkel jár;

-          legyenek képesek a saját és a Föld egészségével kapcsolatos teendőket megfogalmazni.

Előzetes tudás: az emberi szervrendszer elemei és működésük. Egészségi és környezeti problémák

Időkeret: 2x45 perc

Foglalkozás menete:

1.         A GAIA elmélet. Ki hallott már róla? Beszélgetés, tanári magyarázat, vagy tanulói kiselőadás.

2.         Kérdések segítségével az emberi szervrendszer összefoglalása. Az egyes szervek működésének, funkciójának felidézése. Az egyes szerveknek megfelelő földi rendszer párhuzamba állítása, nagy ábrán való megjelenítése. Az adott szervrendszert (szerveket) az emberi testbe berajzolják egy színnel, a GAIA elmélet ennek megfelelő részét pedig ugyanezzel a színnel a Föld ábrájába. A kész ábrákat rakjuk a terem falára, így később is visszatérhetünk rá. (Lesznek olyan szervrendszerek, amelyek nem állíthatók párhuzamba, például szaporító szervrendszer. Vannak olyan szervrendszerek is, amelyek nem szerepelnek az elméletben, ezt a gyerekek is megpróbálhatják beépíteni, ha már megismerték a funkcióját, működését, találhatnak neki megfelelő „földi” elemeket.)

3.         Hogyan lesz beteg egy-egy szervünk? Hogyan hat ez a rendszerre? Hogyan őrízhetjük meg egészségünket? Beszélgetés.

4.         Hogyan lesz beteg a Föld egy-egy „szerve”? Hogyan hat ez a rendszerre? Hogyan őrízhetjük meg a Föld egészségét? Beszélgetés.

Munkaforma: beszélgetés, rajzolás, tanulói kiselőadás, tanári magyarázat

Eszközök, anyagok: 1db csomagolópapír (vagy dekorkarton) emberkontúrral, 1db csomago­ló­papír Föld (kontinensekkel) ábrával, filctollak, zsírkréták, színes ceruzák

Mellékletek: 1. számú melléklet: a GAIA elmélet

 

1. számú melléklet

GAIA elmélet

 

A GAIA-elmélet ötlete már az 1960-as években megszületett James Lovelock agyában. Ihletője a Mars tanulmányozása volt.

1970-ben az angliai Devon sziklás tengerpartján két jó barát sétált: az egyik William Golding író, a másik James Lovelock természettudós. Lovelock lelkesen magyarázta felismerését, amely új alapokra helyezi az embernek a földi életről addig vallott felfogását. „Az elmélet készen áll, csak valami hozzá illő, frappáns nevet kell választanom” – mondta. „Nevezd el Gaiáról, az ókori görögség földistennőjéről!” – javasolta Golding. (Gaia finom, nőies és táplálékot adó istennő volt, de azokhoz könyörtelenül szigorú, akik nem éltek harmóniában a Földdel.) Végül 1972-ben részletesen is kidolgozta Lovelock a modellt.

Az elmélet szerint a Föld egységes és önszabályozó ökorendszer: bármely zavar olyan választ indukál, mely a zavarás ellen hat. Sok szabályozó mechanizmus működik a rendszerben, így hatalmas élőlénynek tekinthető. Az elmélet nagyon fontos szabályozó szerepet tulajdonít a mikroorganizmusoknak, tengeri algáknak, természeti jelenségeknek. Például a levegő oxigéntartalmának 1 %-os emelkedése 100 %-kal növeli a növények öngyulladásának esélyét.

A Föld légköre GAIA számára olyan mint a kültakaró az élőlények számára: hidegtől, más külső hatásoktól véd, de ugyanakkor össze is köt. A keringési szervrendszernek GAIA-beli megfelelője a folyékony halmazállapotú víz. A litoszféra megfelelője pedig a vázrendszer a valódi belső vázzal rendelkező élőlényeknél. Gaia önszabályozó mechanizmusai megfelelnek az immunrendszernek.

Viszont GAIA nem tud helyet változtatni, nincs önálló akarata és nem tud szaporodni.

Mit jelent az ember GAIA számára? Kórokozó mikroorganizmust vagy rosszindulatú daganatot, melyet önszabályozó mechanizmusaival igyekszik ellensúlyozni bizonyos mértékig. Az erdőirtások és következményeiként a talajerózió, a csapadékviszonyok megváltozása, vagy a légszennyezésből származó savas esők csak néhány kiemelt tünet, melyek kezdődő betegségére utalnak.



Irodalom

Adorjánné Farkas Magdolna: Hogyan gyógyíthatjuk meg a beteg Gaiát?      
http://www.kia.hu/konyvtar/szemle/251.htm [2001.06.10.]

Gyarmathy István: Az író és a természettudós. Földanyánk, Gaia.        
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0035/foldanyank/foldanyank.html [2001.05.02.]

Lovelock, James: GAIA. Oxford University Press, 1979.

Márczis Márta (szerk.): A tisztuló víz világa. Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest, 2001.

 



[1] Companion M.: Building an Educational Living MachineTM, Ocean Arks, International 1999. Burlington, VT


Az anyag letöltése Word formátumbanVissza a címoldalra