Az anyag letöltése Word formátumbanVissza a címoldalra

Gillyné Vékony Ágnes

A fenntarthatóság, mint iskolai téma

Bevezetés

Milyen a fenntartható iskola?

Kőleves - foglalkozásterv

Az ajándékot adó fa - tanterv

Irodalom

Bevezetés

A fenntartható fejlődés gondolatával, megértésével a tanulóinkat érdemes megismertetni már az első osztályban, az elmélyítés pedig folytatható az általános, a közép illetve a felsőfokú intézményekben. Bárki megismerkedhet ezzel a témával, hiszen az élethosszig tartó tanulás, a „life-long learning” Magyarországon is kezd ismertté válni.

Nehéznek tűnhet a feladat, hogy hogyan lehet ezt a sokak szerint bonyolult fogalmat lefordítani gyereknyelvre. Az első és legfontosabb intelem: nem lehet csak tantárggyá kinevezni, át kell szőnie az összes tantárgy, az iskola, a tantermek, az iskolai közösség egészét.  Gyulai Iván szerint „a fenntartható fejlődés gondolatának új üzenete, hogy a környezet és a fejlődés ügye összekapcsolt… A környezeti válság megoldása és kezelése csak egy szemléletében megváltozott, tudatos társadalomban elképzelhető. Ez feltételezi az egész oktatási-nevelési folyamat átértékelését céljaiban, módszereiben és tudásanyagában egyaránt.” [1] Erre az ideális állapotra azonban nem szabad tétlenül várnunk.

Mivel a jövőről beszélünk, először érdemes a jövő fogalmát tisztázni. A jövő nem csak a holnappal egyenlő. A gyerekek és általában a felnőttek is három generációra visszamenőleg ismerik a saját családjukat, és a jövőt is körülbelül saját unokáikig képesek elképzelni. Ezért fontos a jövő fogalmának tudatosítása.

Érdemes arról is gondolkodni, hogy mi az, amit mi kaptunk az elődeinktől. Mi az, amivel most rendelkezünk, és mi az, amit ezekből a dolgokból meg akarunk tartani. Mi az, amire az utánunk jövőknek is szüksége lehet.

A következő kérdéseket egy amerikai óvodás csoport (nálunk első osztály) foglalkozásain beszélték meg. Egy foglalkozáshoz egy megállapítás tartozik, amelyet rajzban is megjelenítettek a gyerekek.

 

·         A fenntarthatóság az, hogy szerető, gondoskodó családja van mindenkinek

·         A fenntarthatóság gondoskodás olyan dolgokról, tárgyakról, amelyek hozzám tartoznak

·         A fenntarthatóság olyan cselekedet, amellyel másoknak örömet szerzek

·         A fenntarthatóság az egészségünk megóvása

·         A fenntarthatóság bizonyosság arról, hogy nem okozunk fájdalmat pl. a fáknak, kedvenc állatainknak, más embereknek

·         A fenntarthatóság valami szép, kedves dolog létrehozása

·         A fenntarthatóság a levegő tisztán tartása, tisztítása

·         A fenntarthatóság a víz tisztán tartása a halak, más víziállatok és az emberek számára, hogy úszhassanak benne

·         A fenntarthatóság az élelem megtermelése az emberek és az állatok számára

·         A fenntarthatóság házépítés, óvoda és iskola építése

·         A fenntarthatóság a tárgyak, dolgok javítása, óvása, hogy később is használhassuk azokat

·         A fenntarthatóság az, hogy nem okozunk több fájdalmat a Földnek.

A megállapítások sora természetesen bővíthető, a gyerekek javaslataitól függően.

 

Ki „taníthat” a fenntarthatóságról?

·         Nem kell feltétlenül környezeti nevelőnek lennie

·         Aki nyitott a hasznos és új ismeretekre és azok átadására.

·         Bárki, aki fejleszti magát, részt vesz továbbképzésen, Internetes tanfolyamon

·         Sohasem lehet az iskolán belül egy ember feladata, mindenkit be kell vonni

·         Vonjuk be a szülőket, meglévő tapasztalataikat

Milyen a fenntartható iskola?

 

Olyan intézmény, ahol mindenki tisztában van a fenntarthatóság gondolatával.

Olyan épület, olyan közösség, amely már külső megjelenésében is tükrözi, hogy itt egy fenntartható közösség éli mindennapjait.

 

Ötletek (1.)

·         Csoportkép az iskola diákjairól a folyosó falán.

·         Fotó az iskolában dolgozó felnőttekről, a képek alá odaírhatjuk, hogy kinek mi a feladata.

·         Energiatakarékos izzók használata a tantermekben.

·         Víztakarékos WC öblítés beszerelése.

·         Meg kell tanulni lekapcsolni a villanyt, ha már nem szükséges.

·         Szelektív hulladékgyűjtés – legalább a papírt gyűjtsük külön.

·         Az iskola büféjében minél olcsóbb, egészségesebb ételeket, italokat árusítsanak, minél kevesebb csomagolásban, kerüljük az ital-automatákat.

·         Az iskola udvarának, sportpályájának, kertjének gondozásában vegyenek részt a diákok is.

·         Minden tanteremnek legyen egyéni arculata, sok zöld növényünk legyen.

·         Az iskola adminisztrációs munkája során keletkezett esetleges rontott, de még használható papíroknak biztosítsunk központilag elhelyezett tárolót, ahonnan a tanulók elvihetik azokat dolgozatíráshoz, rajzoláshoz.

·         Ne kelljen a tanulóknak tanévkezdéskor új füzetet kezdeni, ha a tavalyi még nem telt be.

·         Alsó tagozatban se használjon a gyermek számtalan füzetet, úgysem írja tele, és a következő évben már más vonalazásút kell használnia.

·         Lehetőleg ne használjuk a hibajavítókat, mert a környezetre káros anyagokat tartalmaznak. 

·         Próbáljuk rábeszélni a szülőket, diákokat, hogy ne alufóliába, folpackba csomagolják az otthonról hozott tízórait, uzsonnát (száz év múlva sem bomlik le). Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki még emlékszik gyerekkorunk ruhaszalvétáira.

 

Ötletek (2.)

Ebben a részben olyan ötletcsokrot szeretnék átnyújtani, amely a tanulók, a szülők és az iskolai dolgozók valódi, működő közösséggé válásában adhat segítséget. Remélhetőleg sok olyan lehetőséggel találkozik itt is az olvasó, amely már az ő iskolájában működik, de ennek csak örülni lehet.

·         A tanév kezdete előtt részletes, sok információt tartalmazó levelet küldünk a szülőknek, tanulóknak.

·         Az első tanítási napon hívjuk össze a tanulókat, és mutassuk be az iskolában dolgozó személyeket, ismertessük, kinek mi a feladata.

·         Állítsunk össze kérdőívet a szülők és a gyerekek számára, amelynek az a célja, hogy az iskola életével, programjaival megismertessük őket, és megtudjuk, hogy milyen témák iránt érdeklődnek leginkább.

·         Mérjük fel, hogy ki miben tud segíteni, milyen önkéntes feladatot tud vállalni: pl. kirándulások szervezése, séta, vagy túravezetés a faluban, városban, a településen kívül.

·         A szülők közösségén belül hozzunk létre olyan csoportot, amely a fenntarthatóság témaköréért felelős, abban aktívan segíteni tud.

·         Ezek a kis csoportok készítsenek tervet a tanulókkal közösen az egyes osztályok számára (pl. tanterem szépítése, helyi tó, folyó egy szakaszának gondozása).

·         Tegyünk minél több sétát lakóhelyünkön, ismerjék meg diákjaink a fontos középületeket, nevezetességeket, természetes környezetet (ebben is kérjük a szülők támogatását).

·         Építsünk ki kapcsolatot a helyi közösséggel, keressünk támogatókat az iskolánknak.

·         Az iskola meglévő hagyományait ápoljuk, esetleg próbáljuk meg bővíteni: legyenek közös ünnepségek, amelyek sorába ne csak a kötelezően megtartandó állami ünnepeket vegyük bele, hanem például az iskola névadójáról, a karácsonyról, a madarak és fák napjáról is megemlékezhetünk.

·         Sok helyen például igen kedves színfolt, amikor egymás születésnapját ünneplik meg a gyerekek.

·         A tanulókkal ismertessük meg jogaikat, kötelességeiket, és közösen alkossuk meg szabályainkat, vállaljunk felelősséget betartásukért.

·         A tanulókat érintő programokról, rendezvényekről közösen hozzunk döntést.

Hosszan lehetne még folytatni a sort, de mivel ez nagymértékben függ az iskola típusától, a tanulók életkorától, ezért tanártársaim fantáziájában bízva nem folytatom a listát. Ehelyett egy – két konkrét, tantárgyakra lebontott példa, foglalkozásterv, játék következzék!

 

Kőleves

Ezt a foglalkozást a motiváció eszközeként ajánlom, esetleg ezzel vezetheti be a tanár a fenntartható közösség fogalmát. A népmese megtalálható az általános iskola alsó tagozatának anyagában, így könnyen elérhető. Angol órán is feldolgozhatjuk a 2. számú melléklet segítségével.

Téma: a jó közösség kialakítása

Kinek szól: 8-80 éves korig

Cél: a tanulók ismerjék meg a jó közösség létrehozásának szükségességét,

értsék meg hogyan hozhatunk létre közösséget,

fejlődjön a tanulók találékonysága a problémamegoldásban

Előzetes tudás: eddigi közösségi kapcsolatok, élmények felidézése

Időkeret: 45 perc

A foglalkozás menete: Kezdjük a foglalkozást a mese közös elolvasásával, megbeszélésével. Szereposztásban eljátsszuk a történetet, vagy a kártyák, vagy valódi „hozzávalók” segítségével. Ha van rá lehetőségünk, meg is főzhetjük a kőlevesünket. A mese tanulságainak megbeszélése.

Javasolt kérdések:

Milyen tulajdonságú emberek laktak a faluban?

Sorold fel a legény tulajdonságait!

Hogyan járt túl a legény a falusiak eszén?

Fejezd be másként a mesét...

              a) úgy, hogy tanuljanak a saját hibájukból.

              b) úgy, hogy a legény nekik adja a követ.

              c) úgy, hogy a legény a faluban marad.

Munkaforma: meseolvasás, szituációs játék, beszélgetés

Eszközök, anyagok: a mese szövege, rajzolhatunk a gyerekekkel közösen kártyákat a különböző zöldségekről, a levesbe valókról, valódi hozzávalókat is használhatunk, a főzéshez szükséges eszközök

Mellékletek: 1. számú melléklet (a mese szövege magyarul), 2. számú melléklet (a mese angolul)

 

 

1. számú melléklet

A KŐLEVES[2]

Egyszer régen egy szegény falusi legény elhatározta, hogy vándorolni indul. Ment, mendegélt napokon át, míg egyszer csak nagyon megéhezett. Mivel tarisznyájában már nem talált egy morzsányit sem a hazai cipóból, elhatározta, hogy betér a közeli faluba, majd csak akad valaki, aki megkínálja egy kis meleg étellel. Csakhogy ebben a faluban egyetlen jószívű ember sem lakott.

-         Ha nem látnak vendégül sehol – mondotta a legény az utolsó ház gazdájának –, majd főzök magamnak kőlevest.

Elcsodálkozott ezen a gazda, és csakhamar híre terjedt, hogy a messziről jött vándor kőlevest akar főzni. A nagy csodára nevetve futottak össze az emberek. Hoztak a falubeliek edényt, a szegény vándorlegény pedig megtöltötte vízzel, és beletette a követ.

-         Megengedné valaki, hogy a fazekat rátegyem a tűzhelyére?

Persze, hogy megengedték, mert nagyon kíváncsiak voltak, mivel kőlevesről még egyikük sem hallott. Amint a víz forrni kezdett, így szólt a vándor:

-         Egy kanál zsírral micsoda pompás illata lenne!

Hoztak neki zsírt három kanállal is. Minthogy a víz már javában forrt, egyre türelmetlenebbül várta a falu népe, hogy mi lesz. A legény megkóstolta a levest, és így szólt:

-         Pompás, csak egy kicsit sótlan. Jó volna egy kevéske só!

Hoztak sót több marékkal. A legény megkavarta a levest, és újból megízlelte.

-         Ha most egy kevés káposzta is volna benne, nincs ember, aki meg ne nyalná mind a tíz ujját utána!

Erre az egyik asszony beszaladt a veteményes kertbe és három nagy fej káposztát hozott. A vándor megtisztította, és beleszelte a párolgó levesbe. A víz csak egyre forrt. A leves már majdnem elkészült, mikor a vendég váratlanul ismét megszólalt:

-         Ha még egy falat kolbásszal is megörvendeztetnének, akkor igazán fölséges lenne a leves!

Hárman is hoztak neki egy-egy darab kolbászt, sőt volt, aki egy jókora kenyeret is hozott.

A legény bedobta a kolbászdarabokat a vízbe, és csakhamar elkészült a leves. Akkor levette a tűzről, tarisznyájából kanalat horgászott elő, leült, és jóízűen falatozni kezdett. Közben nagyokat harapott a kenyérből. Olyan jóízűen falatozott, hogy csakhamar kiürült a fazék, csak a kő maradt az alján.

A falubeliek, akik szájtátva álltak körülötte, szinte egyszerre kérdezték:

-         Hát a kővel mi lesz?

-         A kővel? Azt megmosom és elteszem máskorra, mikor újból olyan helyre érkezem, ahol semmivel sem kínálják meg a fáradt, szegény vándort.

Magyar népmese

 

 

2. számú melléklet

The stone soup[3]

Three soldiers trudged down a road in a strange country. They were on their way home from the wars. Besides being tired, they were hungry. In fact, they had eaten nothing for two days.

„How I would like a good dinner tonight,” said the first.

„And a bed to sleep in,” said the second.

„But all that is impossible,” said the third. „We must march on.”

On they marched. Suddenly, ahead of them they saw the lights of a village.

„Maybe we’ll find a bite to eat there,” said the first.

„And a loft to sleep in,” said the second.

„No harm in asking,” said the third.

Now the peasants of that place feared strangers. When they heard, that three soldiers were coming down the road, they talked among themselves.

„Here come three soldiers. Soldiers are always hungry. But we have little enough for ourselves.” And they hurried to hide their food.

They pushed sacks of barley under the hay in the lofts. They lowered buckets of milk down the wells.

They spread old quilts over the carrot bins. They hid their cabbages and potatoes under the beds. They hung their meat in the cellars.

They hid all they had to eat. Then – they waited.

The soldiers stopped first at the house of Paul and Francoise.

„Good evening to you,” they said. „Could you spare a bit of food for three hungry soldiers?”

„We have had no food for ourselves for three days,” said Paul. Francoise made a sad face. „It has been a poor harvest.”

The three soldiers went on to the house of Albert and Louise.

„Could you spare a bit of food? And have you some corner where we could sleep for the night?”

„Oh no,” said Albert. „We gave all we could spare to soldiers who came before you.”

„Our beds are full,” said Louise.

At Vincent and Marie’s the answer was the same. It had been a poor harvest and all the grain must be kept for seed.

So it went all through the village. Not a person had any food to give away. They all had good reasons. One family had used the grain for feed. Another had an old sick father to care for. All had too many mouths to fill.

The villagers stood in the street and sighed. They looked as hungry as they could.

The three soldiers talked together.

Then the first soldier called out, „Good people!” The peasants drew near.

„ We are three hungry soldiers in strange land. We have asked you for food, and you have no food. Well then, we’ll have to make stone soup.”

The peasants stared.

Stone soup? That would be something to know about.

„First we’ll need a large iron pot,” the soldier said.

The peasants brought the largest pot they could find. How else to cook enough?

„That’s none too large,” said the soldiers. „But it will do. And now, water to fill it and fire to heat it.”

It took many buckets of water to fill the pot. A fire was built on the village square and the pot was set to boil.

„And now, if you please, three round, smooth stones.”

Those were easy enough to find.

The peasants’ eyes grew round as they watched the soldiers drop the stones into the pot.

„Any soup needs salt and pepper,” said the soldiers, as they began to stir.

Children ran to fetch salt and pepper.

„Stones like these generally make good soup. But oh, if there were carrots, it would be much better.”

„Why, I think I have a carrot or two,” said Francoise, and off she ran.

She came back with her apron full of carrots from the bin beneath the red quilt.

„A good stone soup should have cabbage,” said the soldiers as they sliced the carrots into the pot. „But no use asking for what you don’t have.”

„I think I could find a cabbage somewhere,” said Marie, and she hurried home. Back she came with three cabbages from the cupboard under the bed.

„If we only had a bit of beef and a few potatoes, this soup would be good enough for a rich man’s table.”

The peasants thought that over. They remembered their potatoes and the sides of beef hanging in the cellars. They ran to fetch them.

A rich man’s soup – and all from a few stones. It seemed like magic!

„Ah,” sighed the soldiers as they stirred in the beef and potatoes, „if we only had a little barley and a cup of milk! This soup would be fit for the king himself. Indeed he asked for just such a soup when last he dined with us.”

The peasants looked at each other. The soldiers had entertained the king! Well!

„But – no use asking for what you don’t have,” the soldiers sighed.

The peasants brought their barley from the lofts, they brought their milk from the wells. The soldiers stirred the barley and milk into the steaming broth while the peasants stared.

At last the soup was ready.

„All of you shall taste,” the soldiers said. „But first a table must set.”

Great tables were placed in the square. And all around were lighted torches.

Such a soup! How good it smelled! Truly fit for a king.

But then the peasants asked themselves, „would not such a soup require bread – and a roast – and cider?” Soon a banquet was spread and everyone sat down to eat.

Never had there been such a feast. Never had the peasants tasted such soup. And fancy, made from stones!

They ate and drank and ate and drank. And after that they danced.

They danced and sang far into the night.

At last they were tired. Then the three soldiers asked, „Is there a loft where we could sleep?”

„Let three such wise and splendid gentlemen sleep in a loft? Indeed! They must have the best beds in the village.”

So the first soldier slept in the priest’s house.

The second soldier slept in the baker’s house.

And the third soldier slept in the mayor’s house.

In the morning the whole village gathered in the square to give them a send-off.

„Many thanks for what you have taught us,” the peasants said to the soldiers. „We shall never go hungry, now that we know how to make soup from stones.”

„Oh, it’s all in knowing how,” said the soldiers, and off they went down the road.

„Such men don’t grow on every bush.”

 

Az ajándékot adó fa[4]

A következőkben bemutatásra kerülő tantervet az Egyesült Államokban fejlesztették kisiskolások fenntarthatóságra nevelésére.

Tantervi terület: Gondolkodjunk a jövőnkről, hassunk a jövőnkre!

Alapkérdések:

-          Milyen lesz a világunk?

-          Mi lesz a mi szerepünk a jövő kialakításában?

Alkérdések:

-       Mi a „jövő”? Milyennek szeretném látni a jövőt?

-       Mi a különbség a mostani kívánságaim és szükségleteim közt?

-       Hogyan tudom kielégíteni a jelenlegi kívánságaimat és szükségleteimet?

-       Miben különböznek az én szükségleteim és kívánságaim más emberekétől?

-       Hogyan tudom a jövőbeli szükségleteimet, kívánságaimat kielégíteni?

Célok (várható eredmények):

A tanulók:

-    megértik azokat a rendszereket, amelyek hatnak a jövőre: megértik a környezet komplex fogalmát (természeti-, gazdasági-, társadalmi környezet);

-       megértik a kapcsolatok fontosságát, a rendszerek összekapcsolódását a fenntartható világban;

-       többféle távlatot láthatnak a vélemények sokfélesége miatt, ezek megközelítését kulturális, etnikai, vallási szempontból;

-       megértik és kialakítják a rendszerben való gondolkodás képességét, az ok-okozati összefüggések vizsgálatát, stratégiai tervezést, a „tegyük fel, hogy…” elemzési módszert, a befolyásoló tényezőket;

-       megértik a rendszer fogalmát;

-       látják, hogy a jelenben hozott döntéseik hogyan befolyásolják a jövőt;

-       felfogják, hogy ők is részei egy kölcsönösen összefonódó világnak;

-       vállalják a felelősségét annak, hogy cselekvő módon részt vesznek mások jólétének további kialakításában;

-       tisztelni fogják a különbözőségeket, megértik, hogy minden emberben vannak értékek;

-       megértik, hogy az emberek érdeklődése, érzései, képességei azonosak vagy különbözőek;

-       megismerik közösségeik adottságait, azt, hogy ezek az adottságok, képesek-e kielégíteni az ott élő emberek szükségleteit, látni fogják a kettő közötti kap­csolatokat;

-       kialakul a társadalmi felelősségtudatuk;

-       együtt fognak dolgozni egy közös célért;

-       megértik, hogy az ő országuk egy tágabb világ része.

Életkor: óvodás kortól 2. osztályig

Időkeret: 21-22 óra

 

Előkészületek

A tanulók részéről:

Alapvető ismeretek a helyi és globális problémákról. Ez azért fontos, hogy el tudják képzelni, milyen legyen a jövő a saját életük és tágabb közösségük számára.

Hozzáférés biztosítása könyvekhez, más forrásokhoz, amelyek különböző nézőpontokból vizsgálják a jövőt.

Kapjanak olyan irodalmakat, amelyek a témával összefüggnek.

Készítsenek egy „faliújságot” pl. Az ajándékot adó fa címmel. Ezt használják majd a téma megbeszélése során.

Szerezzenek gyakorlatot a korosztály számára kidolgozott számítógépes programok használatában.

 

A tanár részéről:

Készítsen két becsomagolt ajándékdobozt, egy újságot „A jövő” címmel és egy szókincstárat.

 

Források: Az ajándékot adó fa (The Giving Tree) (1. sz. melléklet) c. mese; A városi és a mezei patkány (8.sz. melléklet); A tücsök és a  hangya (7.sz. melléklet) c. mesék.

 

A tanítás menete:

 

1. foglalkozás (50 perc)

Kezdjük az órát a két ajándékdoboz megmutatásával. Az egyik dobozba egy földgömböt raktunk.

Kérdés: Mi ez? Mit tudunk arról, ami a világban történik?

Beszélgetés a helyi és globális problémákról. Hogyan hatnak ezek a problémák a jelenünkre? Befolyásolják-e a jövőnket? Ha igen, hogyan?

Magyarázzuk el, hogy azon fogunk közösen gondolkodni, hogy mit akarunk, és mire lesz szükségünk a jövőben.

Adjuk oda a gyerekeknek az Ajándékot adó fa feldolgozásához készített elő- és utótesztet (2. sz. melléklet). Ismertessük velük az ide tartozó új, számukra nehezen érthető, esetleg ismeretlen fogalmakat. Segítsük a gyerekek gondolkodását azzal, hogy kiteszünk egy faliújságot a következő felirattal: TALÁLJUK KI A  JÖVŐT.

Oldassuk meg a gyerekekkel az elő- és utótesztet. (2. melléklet)

 

2. foglalkozás (45 perc)

Nyissuk ki a második ajándékdobozt, amely Antoine első levelét tartalmazza. (3. sz. melléklet) A tanár olvassa el a levelet. Beszéljék meg a tartalmát. Miért aggódik Antoine? Mi a jövő? Hogyan képzelitek el? Honnan tudjuk, mire lesz szükség a jövőben?

A gyerekek írjanak választ Antoine levelére.

Amíg a gyerekek dolgoznak, rakjuk fel a Szókincstárat a faliújságra.

Az elkészült leveleket tegyük egy nagy borítékba és „küldjük” el Antoine-nak! Ezután a gyerekekkel töltsük meg az üres ajándékdobozt olyan dolgokkal, amikre szükségünk lehet a jövőben! Tegyük a dobozt és a „Szókincstárat” olyan helyre, ahol a tanulók a későbbiekben is láthatják!

Mondjuk meg a gyerekeknek, hogy a témakör befejezése után lehetőségük lesz újra megnézni a leveleiket! Így megfigyelhetik, hogyan változott kezdeti elképzelésük a "jövőépítésről".

 

3. foglalkozás (45 perc)

Kezdjük a foglalkozást az előre elkészített táblázat kitöltésével. (4. sz. melléklet)

Az első két oszlopot közösen a gyerekekkel kezdjük kitölteni.

Ez után a gyerekek kis csoportokban dolgoznak tovább (3-4 fő). Átnézik az újságokat, folyóiratokat ,és a képekből montázst készítenek. A kép témája: Milyen legyen a jövő?

A kész képeket minden csoport megmutatja a többieknek, és elmeséli, hogy mire is gondoltak amikor készítették. A képeket ez után felteszik a faliújságra. A hasonló témájú képeket egy csoportba rakjuk pl. technológia, közösség, család, természeti környezet stb.

Beszélgessünk arról, hogy a gyerekek véleménye szerint ezek a dolgok hogyan fognak megváltozni, honnan lehet azt előre tudni, hogy változni fognak. Melyek a biztos és melyek a bizonytalan tényezők?

 

4. foglalkozás (45 perc)

A gyerekek ezen a foglalkozáson elkészítik "Az ajándékba kapott jövő" című naplójukat. Ehhez adjunk számukra rajzeszközöket. Ebbe a naplóba később is dolgoznak, ezért jó, ha egy tartalomjegyzéket is készítenek. Időnként ellenőrizzük a gyerekek haladását a napló átnézésével!

 

5. foglalkozás (45 perc)

A gyerekek az előző órai mese felidézése után olvassák el Az ajándékot adó fa című mesét, melyet Shel Silvertsein írt.

Beszéljük meg a történetet. Hogyan kapott a fiú azonnal ajándékot, anélkül, hogy gondolt volna a jövőre? Hová vezettek az igényei? Gondolt, vagy készült-e a jövőre?

Emlékeztessük a gyerekeket arra, hogy a végső cél olyan rendszer megalkotása, amely kielégíti szükségleteinket, ugyanakkor hozzájárul a jövő szükségleteinek biztosításához is.

Írjunk befejezést a naplóba!

 

6. foglalkozás (45 perc)

Házi feladatként osszuk ki a gyerekeknek Antoine második (3. számú melléklet) levelét. Mindenki készítsen valakivel riportot arról, hogy a múlt hogyan befolyásolta a jövőt! Ehhez idézzük fel az Ajándékot adó fa meséjét, beszéljük meg, hogyan lett a fiúból öreg ember!

A riportalanyok beszélnek majd a múltjukról, a jövőről. Rosszabb vagy jobb lett a helyzet? Mire van szükségük?

Megkérheti a gyerek a felnőttet, hogy segítsen választ írni Antoine levelére. A kész levelet tegyék a gyerekek az ajándékdobozba!

 

7. foglalkozás (45 perc)

Ha lehet, videofilm segítségével beszéljük meg, mi a különbség a vágyak és a szükségletek között. Hatnak-e ezek egymásra? Kinek vannak múló szükségletei és kinek vágyai?

Készítsünk táblázatot a beszélgetésről!

 Állítsanak össze listát a tanulók! Gyűjtsenek képeket, szövegeket, rajzoljanak! Ha lehet, ábrázoljuk az ok-okozati összefüggéseket a szükségletek és a vágyak között.

Beszéljünk arról, hogy mi az, amire leginkább szükségünk lesz a jövőben!

A gyerekek kis csoportokban beszélgessenek arról, hogy napjainkban mi a különbség az emberek vágyai és szükségletei között?

Vitassák meg, hogy hogyan lehet majd kielégíteni az emberek jövőbeni vágyait!

A naplóba írják be, hogy melyek azok a vágyak, amelyek hasznosak lennének egy jobb jövő kialakításában.

 

8. foglalkozás (45 perc)

Beszéljünk ismét az Ajándékot adó fa című meséről. Soroljuk fel a kisfiú vágyait. Hogyan változtak ezek az idő múlásával? Változni fognak-e a te vágyaid, szükségleteid? Miért? Miért nem?

Készítsenek a gyerekek olyan terveket, amelyek segítségével a mesebeli kisfiú ki tudta volna elégíteni a vágyait és a szükségleteit, és gondolt volna az előre nem látható jövőre is!

 

9. foglalkozás (35 perc)

Daltanulás

 

10. foglalkozás (40 perc)

Olvassuk el a "Tücsök és a hangya" (6. sz. melléklet) című mesét. Mi lett a következménye a tücsök választásának?

Hogyan hatott ez a választás a jövőjére?

Mit kellett volna jobban csinálnia?

 

11. foglalkozás (45 perc)

Olvassuk el a "Városi és mezei patkány" (7. sz. melléklet) című mesét. Beszéljük meg, hogy miben különböznek az egyes közösségek vágyai. Miért nem egyformák? Változnának-e a ti vágyaitok, ha máshová költöznétek?

Beszéljük meg a városi és a mezei patkány életmódja közti különbségeket.

A gyerekek rajzolják le a naplóba a saját közösségük képét. Milyen üzletek vannak? Van-e kórház, öregek otthona a közelben? Vannak-e templomok, kertes házak, emeletes házak, iskolák, irodaházak?

 

12. foglalkozás (45 perc)

Az eddigi munka rövid értékelése. Használjuk ehhez a faliújságot.

A tanulók gondolkodjanak a következő kérdésen: Mit kell tennünk, hogy jobb közösséget hozzunk létre most és a jövőben?

 

13. foglalkozás (45 perc)

Minden gyerek készítsen web-oldalt, ami az eddig tanultakra épül. Ezt majd bemutatják az iskolai közösségüknek is.

Arra épüljön, hogy mit gondolnak, éreznek fontosnak a jövővel kapcsolatban. Elevenítsük fel az olvasott történeteket, adjunk meg szempontokat.

Milyen "ajándékok" építik a jövőt? Milyen közösségben szeretnél élni? Milyen új törvényekre lenne szükség egy igazságos és fenntartható jövő érdekében? Milyen foglalkozások legyenek? Hogyan töltsük a szabadidőnket? Milyen legyen a jövő családja? Hogyan tudsz készülni a szülő szerepre? Mire lesz szükséged a jövőben?

Az értékelést az elő- és utóteszt (2. sz. melléklet) alapján a tanár irányításával lehet elvégezni. A tanár a megbeszélés során egyenrangú tagja a csoportnak.

 

14. foglalkozás (45-50 perc)

A végső értékeléshez használjuk a "Tudjuk - Tudni akarjuk - Tanultuk" táblázatot (4. sz. melléklet). Egészítsük ki a hiányzó részt.

Olvassuk el Antoine levelét. Mivel Antoine-nak még több adatra van szüksége, mint amit eddig kapott a gyerekektől, vegyük elő a téma elején megírt leveleket. Bátorítsuk arra a gyerekeket, hogy egészítsék ki a korábban írt leveleiket.

 

15-16. foglalkozás

A tanulóknak adjunk időt arra, hogy elkészíthessék saját számítógéppel segített (pl. Powerpoint) előadásukat, ami azt ábrázolja, amit tanultak, amit fontosnak éreznek, amit meg akarnak osztani a többiekkel. Ezt értékelhetjük 5. sz. melléklet segítségével.

Természetesen más művészeti eszközt is választhatnak a tanulók.

Az előadásra hívják meg a gyerekek a szülőket is.

Alakítsunk ki öt helyszínt.

1.       Antoine levele - így a szülők is válaszolhatnak a levélre

2.       Számítógépes helyszín, a felhasznált szoftverek bemutatására

3.       Az olvasott irodalmi művek bemutatása

4.       Kiállítás a tanulók munkáiból - a faliújságon megjelentetett munkák bemutatása, naplók, interjúk stb.

1. számú melléklet

Az ajándékot adó fa

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fa. A fa nagyon megszeretett egy kisfiút. A kisfiú minden nap eljött a fához, összegyűjtötte a leveleit és koronát formált belőle. Azt játszotta, hogy ő az erdő királya.

Gyakran fölmászott a fára, hintázott az ágain, és almát evett.

Sokszor bújócskáztak. Amikor a fiúcska elfáradt, lefeküdt aludni a fa árnyékába.

A fiú nagyon szerette a fát, és a fa nagyon boldog volt.

Múlt az idő, a fiú egyre nagyobb lett. A fa gyakran maradt egyedül.

Egy napon eljött a fiú a fához.

A fa így szólt: gyere, mássz fel a törzsemre, hintázz az ágaimon és egyél az almáimból. Játssz az árnyékomban és legyél boldog!

A fiú így felelt: Túl nagy vagyok a fáramászáshoz és a játékhoz.

Vásárolni akarok, pénzre van szükségem! Tudsz nekem adni?

Sajnálom - felelte a fa -, de nekem nincs pénzem! Csak leveleim és almáim vannak. Vidd el az almákat, és add el a városban! Akkor lesz pénzed, és boldog leszel!

A fiú így is tett. Felmászott a fára, leszedte az almákat, és elvitte a városba.

A fa boldog volt, hogy segíthetett.

A fiú nagyon sokáig távol maradt.

Egy napon a fiú visszatért, a fa vidáman rázta meg ágait, és azt mondta:

Gyere fiú, mássz fel, hintázz az ágaimon és légy boldog!

- Túl sok dolgom van! Nem fogok fára mászni - mondta a fiú.

Házat szeretnék, egy feleséget, gyerekeket! Ezért kell nekem a ház.

Tudsz nekem adni?

Nekem nincsen házam - felelte a fa. Az én házam az erdő. De levághatod az ágaimat, és építhetsz belőle házat. Ettől boldog leszel.

Így a fiú levágta a fa ágait, és elvitte, hogy házat építsen.

És a fa boldog volt, hogy segíthetett.

A fiú sokáig távol maradt…

Mikor visszatért, a fa olyan boldog volt, hogy alig tudott megszólalni.

Gyere, fiú, - suttogta a fa -, gyere, és játssz!

Túl öreg és szomorú vagyok a játékhoz -, válaszolta a fiú.

Egy hajóra vágyom, amely elvinne innen messzire. Tudsz nekem adni egy csónakot?

Vágd ki a törzsemet, és készíts belőle csónakot - mondta a fa.

Akkor elhajózhatsz, és boldog lehetsz.

A fiú így is tett. Kivágta a fa törzsét, kifaragta a hajót, és elvitorlázott.

Hosszú idő után a fiú újra visszatért.

Sajnálom fiú - mondta a fa -, de semmim nem maradt, amit neked adhatok. Az almáim is elfogytak.

Túl gyenge a fogam az almákhoz -, felelte a fiú.

Már ágaim sincsenek, nem tudsz hintázni rajtuk -, mondta a fa.

Túl öreg vagyok a hintázáshoz - felelte a fiú.

A törzsem sincs már meg, nem tudsz felmászni rajta.

Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy felmásszak -, mondta a fiú.

Sajnálom -, sóhajtotta a fa.

Bárcsak tudnék neked adni valamint, de semmim sem maradt!

Én csak egy öreg tuskó vagyok, nagyon sajnálom.

Nem kívánok sokat -, felelte a fiú. - Csak egy csendes helyet, ahol leülhetek és pihenhetek. Nagyon fáradt vagyok.

Nos - mondta a fa - kihúzva magát, amennyire csak tudta, - itt egy öreg tuskó, amin jó pihengetni. Gyere fiú, ülj le és pihenj!

A fiú így is tett, és a fa boldog volt, hogy segíthetett.

2. számú melléklet

Elő- és utóteszt

Minden, amire szükségünk van!

Kékre színezd azt, amire szükséged lesz a jövőben, pirosra, amire nem lesz szükséged, vagy nem kívánod, hogy legyen a jövőben!

 

LAKÓHELY

BARÁTOK

BETEGSÉG

TANÍTÁS

ÉHÍNSÉG

SZENNYEZÉS

TISZTA VÍZ

CSALÁD

FÁK

KÖZÖSSÉG

HÁBORÚ

PÉNZ

ÉLELEM

EGÉSZSÉG

MUNKA

TÖRVÉNYEK

PIHENŐHELYEK

ÁRVIZEK

SZÁRAZSÁG

TEMPLOMOK

NUKLEÁRIS BALESETEK

GAZDÁLKODÓK

SZÁMÍTÓGÉPEK

SZEGÉNY ORSZÁGOK

ROBOTOK

NAGY AUTÓK, KAMIONOK

BOLDOGSÁG

VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGEK

VILÁGBÉKE

HAJLÉK­TALANOK

NAP ÉS ESŐ

FÖLDRENGÉSEK

 

3. számú melléklet

Antoine első levele

 

Kedves Barátaim!

 

Antione-nak hívnak, jövőre egy nagy iskolába járok. A testvérem, Edward, már iskolás. Naponta, amikor hazajön az iskolából, arról mesél nekem, hogy milyen érdekes dolgokat tudott meg aznap. A kedvenc időtöltése a mesehallgatás, a játékvár építés kockákból, a számítógépezés, az ebédelés, és a kinti játék.

 

Azt mondta, hogy most a jövő építésén dolgoznak. Edward azt mondta, hogy sokáig tart, amíg befejezik, és hogy én már most elkezdhetném a jövőmet építeni, mielőtt iskolába járok, mert nekem is szükségem lesz saját jövőre.

 

Meg tudnátok-e nekem mondani, hogy mi az a jövő, és hogyan lehet felépíteni? Nagyon szeretném tudni! Kérlek benneteket, hogy írjatok gyorsan. Már holnap szeretnék én is építeni jövőt otthon, ezzel meglepném a testvéremet, mire hazaér az iskolából.

 

Köszönöm a segítséget!

 

Antoine

 

A címem: Future City,  Franklin str. 55., Georgia, USA

 

 

Antoine második levele

 

Kedves Barátaim!

 

A tanárotok elküldte nekem a leveleiteket, amelyek arról szólnak, hogy ti is „jövőt építetek”. Az unokatestvéreim, Ashlee és Brittany  felolvasták nekem, mert én még nem tudok olvasni.  A testvérem, Edward, még mindig a saját „jövőépítésén” dolgozik. Azt mondja, hogy ő építi minden idők legjobb jövőjét.

 

Edward azt mondta nekem, hogy amióta utoljára írtam nektek, sok dolgot megtanultak a jövőről és a jövő építéséről. Azt mondta, hogy ez olyan, mint amikor egy nagy összerakós játékunk van, és rengeteg darabkára van szükség ahhoz, hogy a kép kész legyen.

 

Megkérem az anyukámat, hogy küldje vissza nektek a leveleiteket, hogy meg tudjátok mondani, mire kell még figyelnem a jövőm tervezése során.

 

Kérlek benneteket, hogy siessetek, mert még nagyon sok puzzle darabka hiányzik, és mindet meg kell találnom, mielőtt a nagy iskolába megyek.

 

Barátotok: Antoine

 

4. számú melléklet

 

TUDJUK

Mit tudunk a jövőről?

TUDNI AKARJUK

Mit akarunk tudni a jövőről?

TANULTUK

Mit tanultunk meg a jövőről?

 

 

 

 

5. számú melléklet

Ellenőrző, értékelő szempontok

Ezt az értékelőlapot csak a tanárok használják. A tanulókat az öt kategória szerint értékeljük, amit a táblázat is mutat. A = 10 pont, B = 15 pont, C = 20 pont. A pontok összeadódnak, ezek adják a végső eredményt. A maximális pontszám 100 lehet.

 

                                 A                                        B                                        C




1.

 




Kevesebb mint három kép




3-4 kép




5 vagy több kép




2.

 




Rendetlen munka




Szép munka

Csak képek




Szép munka

Kép és szöveg van




3.

 



Nem változatos

A képek ugyanazt a témát ábrázolják



Kicsit változatosabb

A képek 2-3 témát érintenek



Nagyon változatos

Több mint 3 témát ábrázol




4.

 



Jelen

A képek csak a jelent ábrázolják



Jelen – jövő

A képek a jelenről és a jövőről szólnak




Minden a jövőről szól




5.

 



Vágyak

A képek csak a vágyakat mutatják



Vágyak és szükségletek

A képek mindkettőre vonatkoznak



Szükségletek

A képek csak erre irányulnak

Teljes pontszám:    A: ………                    B: ………                           C: ………

 

Teljes pontszám A+B+C=………………

 

7. számú melléklet

A városi és a mezei patkány[5]

Palotában a patkány szép kövér.

Bezzeg társa a mezőn ösztövér.

Megszánja a kövér a soványat.

„Holnap – mondja – ebédre elvárlak.”


Szőnyegen volt terítve az ebéd.

Falatozzák vígan a pecsenyét.

De hirtelen megzörren valami:

a szomszédból lépteket hallani.


Fut a gazda, a vendég utána,

menekülnek a terem zugába,

ott lapulnak a lyukban. Kérdezi

a városi patkányt a mezei:


„Mi ez, pajtás? Bújócska?” – „Tán kocsi

ment az utcán – hebeg a városi

pironkodva. – Megesik gyakorta.

Folytathatjuk. Most jön majd a torta.”


Ki se mondta : valaki megint lép.

A két patkány a lyukban ül ismét.

A mezei azt mondja : „Köszönöm;

jó ebéd volt, de nekem nem öröm.


Holnap inkább gyere majd te hozzám.

Nekem ugyan nincs ilyen dús portám,

nem találok pecsenyét szőnyegen,

de amim van, nyugodtan ehetem.”

 

 
6. számú melléklet

A tücsök és a hangya[5]

Mit csinált a tücsök nyáron?

Csak muzsikált hét határon.

Aztán jött a tél a nyárra,

s fölkopott a koma álla.


Szomszédjában élt a hangya:

éhen ahhoz ment panaszra,

s arra kérte, egy kevéske

búzát adjon neki télre.


„Búzát? – szólt a hangya sógor. –

Már ez aztán sok a jóból!

Tél elején sincs búzád már?

Hát a nyáron mit csináltál?”


„Mit csináltam? Kérem szépen

muzsikáltam – szólt szerényen

tücsök mester. – Aki kérte,

nótát húztam a fülébe.”


„Nótát húztál, ebugatta?

Nohát akkor – szólt a hangya –

járd el hozzá most a táncot!

Jó mulatságot kívánok.”

 







Irodalom

Dr. Borvendég Márta – Doba László – Dr. Harag Ferenc – Dr. Jámbor Balázs – Szabó Péter: A környezetismeret tanításának módszertana, Dávid Oktatói és Kiadói Bt. Kaposvár, 1999.

Cornell, Joseph: Kézenfogva gyerekekkel a természetben. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest, 1998.

Havas Péter (szerk.): Kisiskolások környezeti nevelése. Réce-füzetek 1. Alapítvány a Magyarországi Környezeti Nevelésért, Budapest, 1993.

Kagan, Spencer: Kooperatív tanulás. Önkonet Kft, Budapest, 2001.

Sallai R. Benedek (szerk.): Zöldszemmel. Ötlettár környezeti neveléshez. „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, 1998.

Dr. Scheibert Ferenc  (szerk.): A környezeti nevelés és a helyi tanterv. INFOGROUP, Budapest, 1997.

Vásárhelyi Tamás: Szitakötészet. Független Ökológiai Központ, Budapest, 1994.



[1] Dr. Gyulai Iván: Fenntarthatósági elemzések 2000-2001.  Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, Miskolc, 2001.

[2] Burai Lászlóné, Dr. Faragó Attiláné: Eszterlánc.  Olvasókönyv harmadik osztályosoknak. Apáczai Kiadó, Celldömölk, 2000.

[3] Brown, Marcia: Stone Soup, Aladdin, Paperbacks edition, 1997.

[4] ESF Tanterv, Készítő: Vera Woods, Amerikai Egyestült Államok, Georgia, High Point Elementary School http://csf.concord.org/esf/curriculum [2001.04.10.]

[5] La Fontaine : A tücsök és a hangya, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1977.


Az anyag letöltése Word formátumbanVissza a címoldalra