MKNE
Módszerkosár/tippek/gondolatébresztő

 

Hurrá! Erdei iskola!

Hasznosítható gondolatok az erdei iskoláról...

Gondolatok az erdei iskola fogalomhoz, módszerhez

Részletek egy negyedikes kislány erdei iskola naplójából

Erdei iskola Mecseknádasdon

Segítség szőlőhegyek feldolgozásához

Az erdő művészei

Globalitástól a lokalitásig

Legyen időd!

Jaj, villámlik!

Recept

Naphimnusz

A Váci Waldorf Általános Iskola környezeti nevelési programja

 

 

Hurrá! Erdei iskola!

Hurrá! Nemsokára készülődhetünk az erdei iskolába. Ismerős helyre megyek, már legalább 8. alkalommal térek vissza. Ez az "őshely", a "kiindulópont", a gyerekeknek a "mélyvíz", bár közelre megyünk, főleg ha a szülők nem lesznek partnerek a felkészítésben. Tehát a második feladat a szülők megnyerése. Az első volt a gyerekek fellelkesítése, ami már megtörtént (még a legfélénkebbek is beleélték magukat), hiszen most 3. osztályosokként a történelmi olvasmányokon keresztül a honfoglalással, a harcművészettel (pl. íjászat) Mátyás igazságos uralkodásával foglalkozunk. Ezért is megyek 3. osztályban mindig Mogyoró-hegyre, a "jurtatáborba". No meg azért, is, mert kiváló kollégákra találtam, akikkel a többéves kapcsolatban összeforrtunk, én is tudom, mire kell felkészíteni a gyerekeket, ők is tudják, milyen segítséget várhatnak tőlem.

Tehát a szülőkkel kell most szövetkeznem. Nem a gyerekek ellen, hanem értük. Mi is szokott gondot jelenteni? Mosakodás (tusolni nem tudnak), bár ezt már gyakoroltuk az uszodában, bepakolás a táskában, szekrényben rendtartás, ágynemű felhúzása, tiszta ruha váltása, éles bicska használata... Szóval van feladat otthonra is, mert sokszor a szülők mindent megcsinálnak a gyerekek helyett, amivel nem tesznek jót.  Vagy túlzottan féltik őket, pedig már Matula is megmondta, csak jó szerszámmal lehet jól dolgozni.

Most lesz a szülői értekezlet, jön a húsvét, megkérem a szülőket, hogy hasznos dolgokat vásároljanak a gyerekeknek. Pl. kis hátizsák, elemlámpa, bicska, kulacs, térkép, iránytű, határozókönyvek. Ez utóbbinak a használatát a környezetórákon gyakorolni fogjuk. Festeni is fogunk. Ehhez meg is nézzük a Nemzeti Galériában Markó Károly Visegrád című képét.

Előre összegyűjtjük, milyen játékokat lehet ott játszani jó időben - rosszidőben. Természetesen zajos dolgokat nem hozhatnak (pl. magnó), mert az erdőben úgy kell viselkednünk, hogy ott vendégek vagyunk.

Aztán 4. osztályban majd messzebbre utaznak. Jövőre Adorján Rita segítségével szeretnénk ismerkedni a Mecsek szépségeivel. Meg is kérdezem majd, mi az, amire vagy amivel előre készüljünk. Például tavaly a Fertő - Hanság Nemzeti Parkban voltunk Sarródon, és mégis végig mindenkinek úgy meg kellett tanulni bicikliznie, hogy biztonságosan járhassunk be a tó környékét. Sikerült is, és napi 40-50 km-et kerekezve csodáltuk a természet gazdagságát, figyeltük hangjait.

Nagyon várom, mert tudom sokat fog lendíteni az osztályom viselkedési kultúráján, a természethez való viszonyán.

Erről a Fejlesztő Pedagógia 1996/5-6/. számában már írtam. Ha tehetitek, olvassátok el!

                                                               Czabánné Tarnói Judit, Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium


Hasznosítható gondolatok az erdei iskoláról...

Az erdei iskolának ma már kiterjedt irodalma van. Különböző kiadványokban olvashatunk az erdei iskola jelentőségéről, szervezési tudnivalókról. Számtalan  prospektus érkezik az iskolákba helyszíneket, programokat kínálva. A konkrét, gyakorlati tennivalókról, melyek az iskolában zajlanak nemigen olvashatunk. Ennek oka érthető, hiszen ahány iskola, helyszín, csoport stb. annyiféle a szervezési mód, nem beszélve az erdei iskolát szervező pedagógus személyiségéből adódó ötletgazdagságról, kreativitásról.

Aki már szervezett erdei iskolát - szerencsére ma már sokan vagyunk - az tudja, hogy nagyon sok mindenre kell gondolni a program sikeres megvalósítása érdekében.

Ez akkor is így van, ha olyan helyre visszük a gyerekeket, ahol kész programot és vezetőt is biztosítanak.

Néhány dolgot felsorolok, amire gondolnunk kell. Azt természetesen kész ténynek véve, hogy az iskola pedagógiai programjában szerepel az erdei iskolai tanulásszervezési forma, ezt a nevelőtestület elfogadta, az iskolavezetés támogatja. Ez fontos, többek között azért is, mert a hiányzó pedagógusok helyettesítését az "otthon maradók" látják el.

Az erdei iskolának elő- és utóélete van a tanulócsoportok életében.

Hogyan történik ez a mi iskolánkban? Tudni kell, hogy a hatodik évfolyam tanulóit állandó helyszínre, a Bükki NP területén lévő Rejtekre visszük, ami közel van iskolánk névadója

- Herman Ottó - emlékhelyeihez. Az erdei iskolában résztvevő pedagógusok jól ismerik a helyszínt, a programokat, kidolgozott feladatlapokon, munkafüzetbe dolgoznak a tanulók.

A szülőket is bevonjuk az előkészületekbe, ami nemcsak abból áll, hogy mit csomagoljanak gyermeküknek, és hogy a nap mely szakában, milyen telefonszámon, címen érdeklődhetnek gyermekük hogyléte felől, hanem a napi-, hetirendet is ismertetjük velük.

Hogyan készülnek a gyerekek, osztályfőnökük, vagy a programot vezető tanár irányításával?

A legizgalmasabb számukra a "csapatok" megalakulása. Ugyanis a csoportos tanulásszervezési forma dominál a szakmai programunkban. Ezen kívül a konyhai, háztartási teendőkben való segítés, az ebédelési rend, a szobarend alakítása, értékelése is a csoportokra épül.

A gyerekek kiválasztják a csapatvezetőt, - általában hármat - majd a csapattagokat. Nevet, jelképet találnak ki maguknak. Sokszor nemcsak megrajzolják, elkészítik a csapat logóját, hanem kitűzőket is készítenek, ezzel is jelezve összetartozásukat. Ennek a különböző versenyek szervezésekor van különös jelentősége.

Mivel tudjuk a férőhelyek számát, helyét, így azt is megbeszélik a tanulók, hogy hogyan helyezkednek el a hálószobákban.

Ezen "technikai" előkészületeken kívül, a szakmai program előkészítésébe is bevonjuk a tanulókat. Kiselőadásokkal készülnek fel pl. Herman Ottó életéből, gyűjtőmunkát végeznek az adott földrajzi tájjal kapcsolatban, különösen azokról a helyekről, melyeket utazásunk során érintünk. Mivel Eger is útvonalunkba esik, és hatodikos anyag az "Egri csillagok", megtekintjük hazafelé a várat, a tanulók felkészülnek Gárdonyi Géza életéből is. Mindezek feltételezik az utazás előtti önálló tanulói munkát, a könyvtár használatot.

Az erdei iskola előéletéből kiemeltek közül, biztos van olyan amit más is így csinál, tehát nem új a Nap alatt, talán csak ennek jelentőségét fontos szem előtt tartani.

Ami az erdei iskola utóéletét jelenti az sokkal többrétű annál, minthogy sikerüljön belőle a legjelentősebbet kiemelnem. Annyi biztos, hogy néhány osztályfőnöki órát, beszélgetést megér az együtt töltött idő, közösséget, egyént érintő kiértékelése. Ami a szakmai részt illeti, szinte a tanév egészében építhetünk az erdei iskolában tapasztaltakra, felidézve az élményeket

Az élmények azonban nemcsak egy tanévre szólnak! Talán nem túlzott az optimizmusom, ha azt mondom, hogy egy életre szólóak!

Treiber Zsuzsa Budapestről


Gondolatok az erdei iskola fogalomhoz, módszerhez

Mottó: "Ha képes vagy a világot örök fejlődési folyamatnak tekinteni - olyasformán, ahogy Isten tekinti -, akkor észre fogod venni, hogy a világ többé-kevésbé tökéletes és nem szorul javításra. Csak az látja tökéletlennek, aki saját érzelmeinek véges összefüggéseiben szemléli." Stuart Wilde

 Ahogy ma 2002 január 29-én kitekintek az ablakon meggyőződésem, hogy megindultunk a TAVASZ FELÉ: DOBOLNAK A HARKÁLYOK, KLÜK-KLÜKÖZIK A ZÖLDKÜLLŐ,KERGETŐZVE SZÜITEZNEK A CSÚSZKÁK ÉS A LÉPRIGÓ IS HANGOL MÁR VAGY EGY HETE.A jobbak már tudják hól lesz az idei erdei iskola hetük és készülődnek is rá. A hivatalos melléállás folytán nagyon felértékelődött manapság az erdei iskola oktatási, nevelési forma, módszer. Pontosan definiálva is lett, s bizony meg kell annak felelnie aki KÖM, vagy OM pályázaton nyerni szeretne. Már az sem megy olyan egyszerűen, hogy elhatározom, csinálok egy erdei iskola tábort, vagy a meglévő táborozási, szállásadói kapacitásomat kihasználom ezen a területen is. Nem kérem. Meg kell szerezni a minősítési védjegyet, az úgynevezett "harkályt", csak akkor nevezhetem a környezeti nevelési programomat erdei iskolának. Egy részről biztos ez az előre haladás, de a LÉNYEGET ILLETŐEN - AZAZ, HOGY JÓ, KOROSZTÁLYHOZ KAPCSOLT TEREPI TERMÉSZETISMERETI PROGRAMOKAT SZERVEZZEK - egy erőszakolt túllihegése a dolognak, ami valójában nem viszi előrébb az ügyet.

Én azt mondom, hogy vigye az a pedagógus, vagy gyermekbarát természetvédő minél többet a terepre a patronáltjait, kiránduljanak, táborozzanak minél többet és legyenek ezek a programok kalandosak, játékosan terepgyakorlat jellegűek. Így alig fogja kordában tudni tartani a részt venni kívánó létszámot és a legtöbbet fogja elérni az ember - természet kapcsolat építése, a vidám, szereteten alapuló természetvédelem terén. Ezekbe a programokba beletartozik a megismerés élvezetén alapuló felfedező jellegű természetjárás ugyanúgy, mint a cserkeléses, vadászleses, kintalvásos megfigyelés, a távcsöves madár kukkolás, a famászáshoz kapcsolt magasles építés és a pásztortűz melletti tapasztalatcsere, vagy csak egyszerű szalonna csúrditásos együttlét, dalolással körítve. Nagyon jó, ha van aki oktatja, segíti, forszírozza a rajzos megjelenítést a naplóvezetés mellett és lehetőleg fotózni is tanítsuk meg a nebulókat, mert így óriási élményszerzésen túl hihetetlen tanulási lehetőségre is szert tesznek.

Tereptapasztalt, színes, szuggesztív "szakikkal" kell a természetbe vinni a fiatalokat, mert ennél jobb hatásfokú foglalkozásokat nem hiszem, hogy tud valaki. Bármennyire is tudatosan didaktikus a programterve valakinek, ha nincs meg a "varázslat ereje", nem fogja meg a gyerekeket a téma, lepereg, elszáll az ige. Én a kiscsoportos, személyre szabott, interaktív programokban hiszek és ez is csak akkor lesz igazán sikeres, ha a vezető "empatikus sámán módjára" tudja elvarázsolni a kölyköket. Ha az aurájában tudja őket úgy tartani, hogy egy brancs lesznek és a vezető varázsló erejével tudja őket függőségben tartani. Érzelmi alapokra helyezve, agyilag, fizikailag leszívva kell a napokat bevégezni, hogy a végén, mint egy narkós nyüszítve, remegve akarja a folytatást, a további programokat. Itt a vezető az ifjú lelkével azonosuló Guru kell, hogy legyen és ezért az ilyen tudással rendelkező egyéneket sokkal jobban meg kellene becsülni, mivel sajnos nem sokan vannak az országban. A MKNE, a KOKOSZ, az MME tud ilyen mágusokat, használjuk ki ezt a tudást jobban és akkor az erdei iskoláink valóban sikeresek lesznek !

"Az éghez kapcsolódó örök tudás az ember világmindenségben elfoglalt helyéről szól. Tehát a feladatáról, lehetőségeiről, természethez való viszonyáról, a természetben és az ember önnön természetében fellelhető törvényszerűségek megfigyeléséről és alkalmazásáról, a természettel való együttélésről...Régen az emberek úgy éltek, hogy életük minden percében igazodtak a természet rendjéhez, hiszen benne és általa éltek. A benne megtapasztalt körforgás, örök megújulás egy kozmikus folyamat részesévé tette őket, amit cselekedeteikkel ők is fenntartottak."  Csörgő Zoltán

Mindezekért tartom én az erdei iskolát az élet iskolájának, a legigazibb nevelési módnak.

Szentendrei Géza
 


Részletek egy negyedikes kislány erdei iskola naplójából

(Megtartva az eredeti helyesírást...)

"Esős időben indultunk el és esős időben érkeztünk meg a házhoz... Én a Katával, Orsival, Esztivel, Matildal voltam egy szobában... Csoportokban eljátszottuk a Zengő mondáját. Pantomimmal is elmutogattuk. Nekem a Kati játéka tetszett a legjobban, mert nagyon jól ki tudta magát felyezni. Utána egymás nevét kihúztuk és elmontuk a tulalydonságait. Így a kistanárok is megismerhettek minket...Este mindenki lefekütt és nagyokat vihoráztunk.

2 nap Kedd... Először csapatokat alkottünk szagok alapján. Kaptünk feladatot és úgy indultunk el a Cigány-hegyre. Fenn a kilátóban megtanultuk a térkép ismeretet, iránytűt és az égtályakat. Az én csoportomnak a Zengőt kellett megkeresni. Lefele megáltunk egy kis tónál és kiszámoltuk a K és, hogy mennyi víz fér bele. Szép erdőn vezetett át az utunk. Itt a Bükk fát vizsgáltuk és meghatároztuk a korát. 60 éves volt. Nagyot pihentünk a Pásztór forrásnál. Tovább az uton találtunk egy nünükét és egy gerinc hátat. Egy patakon mentünk át és utána egyedűl kellett menni a Máré várahoz. A várnál nagyot ebédetünk... Visszafele elég nagy dombokat másztunk meg, ezért nagyon fárattan érkeztünk meg...

3 nap szerda... Az én csoportom a pataknál volt először. Itt a bogarakat meg kellett vizsgálni és tutajt kellett építeni. Nekem tetszett, hogy fával kellet dolgozni. Másodszór a konyhán voltunk. Ott először is le írtuk a Paprikás krumplinak a receptjét. Én a virslinek lehúztam a bőrét és mosogattam. Az Eszter és a Norbi csinálták a galuskát. Gergő és a Zoli felvágták a virslit.

Paprikás krumpli

Hozzávalók: 24 négy főre "20 db zöldhagyma, 60 db krumpli, 5 kanál zsír, 2-3 kanál piros paprika, 1 rúd kolbász, 24 db virsli kell, 2-3 kanál só, Nokedli: fél kg liszt, 5 tojás, egy kávés kanál só. Elkészítése: ...

Mi a harmadik fordulóban felmentünk a rétre a Rékával. Itt a fa magasságát mértük, aztán le kellet űlni egy helyre és rajzolni leveleket. Választott mindenki egy virágot és megnézte a határozókönyvben, mi az? Elmentünk a temetőbe ahol németek voltak eltemetve... A tűznél mindenki nagyot enekelt... elindultunk az éjszakai turára. ...ahol megvizsgáltuk a csillagokat és a fényeket. Hallottunk baglyot, békát, repülőt. Sötététben és sáros uton mentünk visza. ...két csoportba alakultunk. Én a rövidebb utat választottam. És a Péterrel sétaltam hazafele... Kitakarítottuk a kulcsosházat és összepakoltunk. Első programunk az volt, hogy elmentünk egy fazekashoz. Itt mindenki aszt csinált magának agyagból, amit akart. Ezeket a Gyúri bácsi kiégeti és elkűldi nekunk... az Obányai völgyben végig sétáltunk. Nagyon érdekes volt, hogy a patakon kellett átmenni. Itt egy focipályára értünk. Ki szöktek a lovak és elöttünk vágtattak... Virslit nyársaltunk. Nagyot játszottunk a patakban és a domb oldalon. Óbányára jött a kisbusz értünk és hazahozott. Nekem tetszet az erdei iskola.

( A napló sok rajzot, beragasztott képet, pontosan kitöltött patakvizsgálati feladatlapot és egy sünis értékelő lapot tartalmaz, amelyen a kislány az éneklő sünit karikázta be. A tanító bejegyzése: Alapos, ügyes munka! 5  A kislány amúgy rossz tanuló, már osztályt is ismételt.)


Erdei iskola Mecseknádasdon

Erdei iskolánk a Duna-Dráva Nemzeti Parkon belül a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben található. Mecseknádasd, Óbánya és Ófalu környéke, Kisújbánya és a Réka-völgy a területünk. Szeptemberben és májusban szoktunk kint lenni.

Kiemelt munkavégzési területünk a vízvizsgálat: az Öreg-patakot fogadtuk örökbe.

Kémiai vízminősítés: alapmérések, hőmérséklet, keménység, ph, nitrát-nitrittartalom Merch féle minilaborral. Összehasonlítás a falun belüli szakaszával (műtrágyák, permetezések, szennyvíz...)

Biológiai vízminősítés: a patakban talált mikro- és makro gerinctelenek és gerincesek beazonosítása, megszámlálása. Szinkronmérések évente két alkalommal.

Szintén kiemelten kezeljük a védett és fokozottan védett növények (pl. szúrós csodabogyó, bánáti bazsarózsa) és állatok élőhelyét, fajfennmaradását.

Gyöngybagolyvédelem: Mecseknádasdon négy toronyban van költőláda elhelyezve (van már évi rendszeres költés!). A költőládák ellenőrzése a Búvár szakkörösök feladata, amit nagy kedvvel és lelkesedéssel végeznek.

Békamentő akció márciusban: Szintén a "búvárokkal" szoktunk menni Orfűre, ahol legutóbb 1100 barnavarangyot mentettünk át a tóba.

Nem utolsósorban szerepel a programunkban a hagyományőrzés, szellemi és nyelvi környezetvédelem, műemlékvédelem (Pl. Réka vár romjai, Mecseknádasdi Tájház, Szent István kápolna)

Konstancerné Mari élete első e-mailje Mecseknádasdról


Segítség szőlőhegyek feldolgozásához

Gombamód szaporodnak a tanösvények, egyik jobb mint a másik. Egy rokonom hívta fel a figyelmemet a "Malomkő" tanösvény füzetecskéjére, amit Hercegkút Község Önkormányzata adott ki 2001-ben. A tanösvény Sárospatak, Hercegkút, Makkoshotyka településeken halad, a leírás alapján sokoldalú. A füzet példaértékű. Egy olyan részt emeltem ki, ami máshol is használható lehet.

"4. állomás: A szőlőföldek létesítményei

A szőlős hegyek elengedhetetlen tartozékai a borospincék, amelyeket általában puha riolittufa kőzetbe, illetve a tokaji Nagy-hegyen löszbe vájtak. Méretük a néhány tíz méter hosszú lyukpincétől a sok kilométeres, elágazásos pincelabirintusokig terjed. A kővel boltozott pincék a 13-14. században váltak általánossá. A pincék leggyakrabban a települések peremén, csoportosan helyezkednek el (pl. Hercegkút), míg sok helyen a szőlősgazdák portáik végén, vagy lakóházaik alatt ásták azokat (pl. Sárospatak). A szőlőnagybirtokosok hatalmas pincerendszerei általában a település belsejében létesültek (pl. sárospataki Rákóczi-pince). A pincék mélyén 9-11 Co-os, egyenletes hőmérséklet uralkodik. A kedvező mikroklíma jele a vastag nemespenész (Cladosporium cellare) bevonat a falakon és palackokon is. Innen ered a Tokaji aszú "bársonykucsmás" borfejedelem elnevezése. A bor tárolása hagyományos módon, tölgyfahordóban történik.

A pincék felé gyakran építettek borházat (színt). A szőlőbirtokosok ezekben az épületekben tartották szerszámaikat, ide húzódhattak az esők elől, itt préselték a mustot és nem utolsó sorban itt ízlelgethették a fáradságos munka eredményét. Legnagyobb számban a 19. század elején épültek, amikor Tokaj-Hegyalja északi részén, Sárospatak és Sátoraljaújhely környékén sokan ki is költöztek a szőlőkben lévő építményekbe. Ebben az időben nagyobb urasági borházak is épültek, melyek nem csak a szőlő feldolgozására, hanem szüret idején a vendégek elszállásolására is alkalmasok voltak. Ezeket elsősorban azok a nagybirtokosok építették, akiknek helyben nem volt kúriájuk, kastélyuk. Az urasági borházak gyakran még mai romos állapotukban is a hegyoldal díszei.

A szőlők megközelítését épített úthálózat tette lehetővé. A közutak a szőlőföldeket kötötték össze. Karbantartásukról azoknak kellett gondoskodni, akiknek a szőlőjét határolta. A közúttól a parcellákig a tulajdonosok által épített és karbantartott kisebb utak vezettek.

Az egyes nagyobb szőlőterületeket gyepük, azokon belül a kisebb parcellákat mezsgyék választották el egymástól. Ezek általában tüskés cserjékből álló élősövények, szőlővenyigék felhalmozásával kialakított kerítések, amelyek az idegenek és az állatok behatolásának megakadályozására szolgáltak. A kerítéseken a szekerek részére kapukat alakítottak ki, míg az emberek külön hágcsókon is közlekedhettek.

A meredek hegylejtőkön lévő szőlőföldeken mindig komoly gondot jelentett a talajlepusztulás (talajerózió), amely ellen az évszázadok során többféle védekezési módszer alakult ki. A hegyről lefutó víz útjára merőlegesen sok helyen vízelvezető árkokat ástak, melyeket rendszeresen tisztítottak. Az árkok a szőlő alján általában liktorvermekben végződtek, ahol a vízzel lemosódott talajt fogták fel. A gödrökben felhalmozódott talajt - a házépítés és pinceásás során kikerülő talajjal együtt - puttonyban, háton hordták vissza a hegyre, a tőkék ismételt betakarására. A talajerózió elleni védekezést szolgálják a szilárd burkolatú utak is, mivel levezetik a felszínen lefolyó vizet. A legmeredekebb hegylejtőkön a lejtésirányra merőleges kőgátakat (grádicsokat, teraszokat) alakítottak ki, amelyek megtörték a lefolyó víz útját. A kőgátak lapos, teraszszerű tetején a szőlő is jobban termett és a művelés is könnyebbé vált, de megépítésük és karbantartásuk nagyon drága volt, így azt csak a jómódú szőlőbirtokosok engedhették meg maguknak. A falakat a földekről kiszedett kövekből, mész nélkül rakták. Az első kőgátakat még a 17. század elején építették. A filoxéravészt követően sok teraszrendszer tönkrement, azonban a kőgátak még ma is a hegyaljai táj jellegzetes díszei. A talajerózió elleni védekezés mellett a szőlőföldeket a kapáláskor felszínre kerülő kövektől is állandóan tisztítani kellett. A köveket általában a parcellák mellett halmozták fel, létrehozva ezzel a hegyről lefutó kőrakások rendszerét.


Az erdő művészei

Kik lehetnek az erdő művészei?

A madarak, akik gyönyörű trillákat fuvoláznak az erdőjárók fülébe.

A virágok, akik színpompás szirmaikkal szemet, szívet gyönyörködtető csodák.

A fák, akik ősszel színes levelekkel búcsúznak, télen hófödte álomba burkolóznak, tavasszal pedig millió pattanó rüggyel köszöntenek.

A szarvasok, akik a szeptemberi nász idején a harmatos, hideg hajnalon utánozhatatlan bőgést hallatnak. És még lehetne sorolni...

De! Az erdő művészei vagyunk mi is, emberek. Akik meglátjuk, s megláttatjuk másokkal a csodát. S a természet egy pillanatát, rezdülését egy-egy benyomás (impresszió) formájában megörökítjük.

 Irodalom

Így születnek a mesék és a versek az erdőről.

S a japán HAIKU is, melynek szótagszáma a hagyomány szerint szabályosan változik.

 Képzőművészet

Az erdőben, barangolva mennyi szín, mennyi forma tűnik elő! Kimeríthetetlen a természet festőpalettája, formagazdagsága!

A felfedezés öröme gyakran gyűjtögetés közben ér minket. Vigyáznunk kell viszont, hogy az élő természetből  minél kevesebbet szakítsunk!

A gyűjtött kincsek aztán próbára teszik a gyerekek fantáziáját, kézügyességét, szépérzékét.

Készülnek nálunk színes levélképek, festőpaletta a természet színeiből, fából faragott figurák, kisautó, ikergubacsból sótartó, bogyóból, termésekből állatok, erdőlakók, babák.

 Zene

A közös dalolás, éneklés öröme összefogja a társaságot. Sajnos a gyerekek egyre kevesebb éneket, népdalt ismernek. Nyáron a táborban erdőről szóló népdalokat tanultunk.

A furulyaszó sajátos hangulatot varázsol ezekhez az estékhez.                                                                               

Máténé Freller Mónika Vajszlóról


Globalitástól a lokalitásig

Természet- és környezetvédelmi olvasókönyv jelent meg a PONT Kiadó gondozásában, Horváthné Papp Ibolya szerkesztésében. A 300 oldalas könyv, gazdag gyűjtemény, olvasmányait elsősorban középiskolásoknak és környezeti nevelő kollégáknak ajánlom. Íme egy kis ízelítő!

Herman Ottó: A madár mint gyönyörűség

Mikor a magyar ember a nagy és tökéletes pusztaságot akarja kimondani, akkor ezt a mesemondó szavával teszi. A nagy messzeséget a mesemondó "Óperenciás-tengeren túlnak" mondja, a nagy pusztaságot és elhagyatottságot pedig olyannak érti: "ahol már a madár sem jár".

Akinek pedig úgy folyt az élete, hogy országot-világot láthatott, az igazat ad a magyar nép mesebeli szavának: legsivárabb az a táj, amelyen még egy kis madár szárnya sem rebben.

Mert az a tájék, ahol bár csak egyetlen kis juhászka madár is szaladoz, nagynéha felröppen és ekkor hangját hallatja, az a tájék ettől az egy madártól már megelevenedik, és az ember, aki arra jár, már nem érzi magát elhagyatottnak.

Aki pedig sokáig haladott a néma sivatagban, szikeken, sívó homokon anélkül, hogy valami eleven állatra rábukkant volna, arra ránehezedik a nagy elhagyatottság érzete, ránehezedik lelkére valami bánatos érzés és ha ekkor, nagy hirtelenül a lába elől szárnyra kap és felnyilall a széki csér vagy az ugartyúk: mintha csak elfújták volna az elhagyatottság nyomasztó érzetét. Feltámadt az ember lelkében az a tudat: "nem vagyok egyedül, mert jár már erre a madár!"

Ez az érzet pedig csakugyan nagy gyönyörűség, amelyet már egyetlen madár is szerezhet az embernek. A nagy Hortobágy, régi állapotában, amikor az elhullott lábasjószág csontja még szerte hevert, kifehérítve naptól és pásztás esőtől, ennek nagy némasága úgy nehezedett reá az utas lelkére, mint valami puszta, elhagyatott temető látománya. Még a délibáb játéka sem enyhített az ember érzetén. De mihelyt megkeringett a levegőégben a dögészkeselyű, amint megnyüzsgött a torváró varjak serege, hallatva károgó szavát, igaz, hogy így is komor maradt a játék, mert a dögészmadár a halálra emlékeztet: de mégis megenyhült valamiben, hogy ti. megszűnt a némaság és megjelentkezett a madárélet, magános utasnak egyedüli gyönyörűsége abban a kietlenségben.

Se szeri, se száma azoknak az alkalmaknak, amikor az épszívű ember a madárban elgyönyörködik. Kiszáll a gazda a mezőre, hogy szétnézzen vetése állásán. Kihangzik a vetésből a fürjkakas "pitypalatty" szava, és ráhagyja a tojókafürj a "ró-ró" felelettel; amerre a párocska fut, szalad, mozdul a felszínen az éppen virágzó kalász - s a komoly gazda kedvteléssel követi a mozgást. Ekkor, ugyancsak a vetésből, rezgő szárnyon fellebeg a szántóka madár, a mezei pacsirta és megszólal; a hangja olyan, mint a tilinkó, majd mint valami ezüst csöngettyű; a gazda szeme követi a magasba, ahol a kis madár már-már eltűnik, amikor egyszerre az ének elhallgat, és a pacsirta madár mintha leesnék az anyaföld felé, hol párja, meleg fészke áll és várja. Hát nem gyönyörűséges ez?

Tikkasztó melegben, gyöngyöző homlokkal megáll a magyar kaszás, akinek a világon sehol sincsen párja; előbb letörli homlokáról az izzadságot, aztán letűzi a kasza nyelét, kiveszi tokjából a fenőkövet és elkezdi a fenést; erre a hangra mintha felelne, mintha versenyre kelne a surgyé madár; nagy buzgón hallatja csikorgó énekét, míg a haris alig pár lépésnyire bujkál a magas fűben, és folyton hallatja "két-kés - két-kés" szerű szavát. Ha közel van a kaszáló széle, akkor a kaszások sora összenéz, aztán kettőzött erővel és szaporasággal vág be a fűbe, a sorvezető pedig elkiáltja magát: szorítsd a harist!

Mert az az ügyesen bujkáló, jól futó madár, ameddig füve van, nem kél ám szárnyra; de amikor a kaszások sora előtt mind keskenyebbé válik a füves pászta, szorul a haris kapcája, és utóvégre is támolygó-imbolygó röpüléssel szárnyra kap; aki pedig elsőnek látja, elkurjantja magát és a sor arca földerül. Mert a haris kiszorulása a nehéz munka végét is jelenti. Ekkor az emberek fölmarkolnak egy fogás füvet, végigtörlik a kasza pengéjét, és aztán megfalatoznak. Akinek családja van, elvon a szájától egy-két falat kenyeret, hogy hazavihesse apró cselédjének, mint "madárlátta kenyeret". Jó szívére mutató szép szokás ám ez!

Az Ecseg-puszta őspásztora a legnagyobb szeretettel nézi és óvja a csaláncsúcs madarat, mely más alkalom híján az itató kút gárdjában fészkel és elevenségével ez is gyönyörködteti azt a pásztorembert, aki annak örül legjobban, ha a füsti fecske a fészkét a kontyos kunyhó füstlyukába építi, a konty peckén pedig ficserékel és örül az életnek és fiainak.

A székely rengetegek fadöntője, szénégetője örül a füstfarkú madárnak, mely a tákolt kunyhó szelemenjében fészkel, nem hagyja el a kunyhó táját és egyszerű, kedves énekével örömére van a munkásnak.

És az a szegény falusi vagy kisvárosi kisiparos is, ki hétfőnap hajnalától szombatnap alkonyatáig görnyed műhelyében, szinte ráéhezik a természetre; és amíg élete párja egy-egy muskátlit nevel az ablakban, addig a mester legalább egy szerény csíz vagy tengelicemadarat tartogat kalickában, valóban a maga gyönyörűségére; még rossz néven sem vehetjük, hogy rabot tart, mert maga sem sokkal több.

A kertnek ismét nemcsak a virág, hanem a madár is az ékessége; ez adja meg a kert életét. Hát még a léleknek az a fennköltsége, amely a madár életéből meríti az eszméinek szárnyalását: milyen gyönyörűséges az!

Amidőn a nemzet a múlt század derekán szabadságáért küzdve, véresen összerogyott és rabságba dőlt, mint minden rabnép korhadni kezdett. Az igazság nyílt kimondása akkor el volt tiltva. De felharsant a költő, Tompa Mihály szava, aki a gólya tavaszi érkezéséhez fűzte, ebbe rejtette az igazság szavát "A gólyához" címzett költeményében. Hallga csak!

 Megenyhült a lég, vidul a határ,

S te újra itt vagy, jó gólyamadár!

Az ócska fészket megigazgatod,

Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

 

Csak vissza, vissza! Meg ne csaljanak

Csalárd napsugár és síró patak;

Csak vissza, vissza! Nincs itt kikelet,

Az élet fagyva van s megdermedett.

 

Ne járj a mezőn, temető van ott;

Ne menj a tóba, vértől áradott;

Toronytetőkön nézvén nyughelyet:

Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

 

Ez festi az anyagi dúlást, amely a hazát érte. És a nemzet állapotára nézve ily hírrel küldi vissza telelő helyére a gólyamadarat:

 

Mondd meg nekik, pusztulunk, veszünk,

Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

 

A beütött lelki közromlásról pedig ez a szava, amelyet mint üzenetet bízott a gólyamadárra:

 

Beszéld el, ah...! Hogy... gyalázat reánk!

Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:

A kidűlt fában őrlő szú lakik...

A honfi honfira vádaskodik.

 Igaz, hogy a mai nemzedék nem érzi a költő szavának akkori súlyát, hatását: de mi öregek megrendültünk, az egész magyarság megdöbbent, megrázkódott; a rabság kábultságából fölocsúdott - a fojtogató hatalom ezért az ébresztőért börtönbe vetette azt a költőt, ki egy, a nép szeretetében álló madár életéhez fűzte, abból merítette hatalmas, vádoló, de ébresztő szózatát. Nem gyönyörű ez?

Mily remekül festi Arany János a megcsonkított rab gólya állapotát, helyzetét, vágyakozását ott a telek lábjában, és Petőfi Sándor a szabad gólya családi életét? Mily gyönyörködtető, nevelő ezeknek a hatása!

És ki a megmondhatója annak, hogy a magyar nép nyelvében, szemlélődése módjában mily tömege él a madárra való vonatkoztatásoknak, egyik szebb a másiknál, amelyek felölelik a hajdani akasztófa körül keringő holló károgását; de a szeretetnek azt a fönséges jelenését is, amikor a magyar anya kebléhez szorítja a magzatját és ezt mondja neki:

 Én édes-édes madaram! 


Legyen időd

Legyen időd!

 Mit ér az élet, ha gondokkal teli

Nincs időd megállni szemlélődni.

 

Ha nincs időd fák árnyékába'

Bámészkodni birkák, tehenek módjára.

 

Ha nincs időd az erdőben sétálni,

S mókust lesni mogyorót rejteni.

 

Ha nincs időd nézni patakok vízében

Temérdek csillagot, mint éjjel az égen.

 

Ha nincs időd a Szépséget meglátva

Lábait figyelni, mint perdülnek táncra,

 

Ha nincs időd kivárni, amíg szép szája

Szeme mosolyát lassan továbbjátssza.

 

Sivár ez az élet, ha gondokkal teli

Nincs időd megállni szemlélődni.

 Fordította: Mihálicz Rita (III/A o.Teleki B. Á. Isk. Bp.) és anyukája

 Nincs időnk?

 

Mit ér az élet, ha gondjaink helyett

Nincs időnk megállni, és nézni az eget?

 

Nincs időnk megállni a lombok alatt,

Bámulni - mint bocik és barik - a nyarat.

 

Nincs időnk, az erdőn átrohanva,

Lesni, hová rejti morzsáját a hangya.

 

Nincs időnk csodálni a ragyogó napfényt

Vagy az éjszakában a csillagok ezrét.

 

Nincs időnk fordulni a szépség után,

Nézni táncoló lábai nyomát.

 

Nincs időnk várni, míg szemei után

Ajkán is mosoly tűnik föl talán...

 

Szegény az élet, ha gondjaink helyett

Nincs időnk csak állni és nézni az eget.

Fordította: Ortmann-né Ajkai Adrienne

NINCS IDŐ!

 

Az életnek mi haszna, mondd,

ha egyre hajszol, űz a gond?

 

Nem állhatsz meg a lombok árnyán

tűnődni, mint tehén s a bárány.

 

S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,

hogy mókáz mókus a dióval!

 

Néznéd, amint a nap zizegve

csillagokat hint a vizekre.

 

Rád villan a szépség szeme,

 

táncot lejt: várnod kellene.

 

Látod kigyúlni mosolyát!

s nem várhatsz: menned kell tovább.

 

Hogy élhetsz így, szegény bolond,

hogy egyre hajszol, űz a gond?


 

Képes Géza fordítása


Jaj, villámlik!

Csodálatos könyvet kaptam a múlt héten ajándékba, szintén egy TT, Dr. Nádai Magda szerkesztette, címe: Légből kapott vizeink I., a Fővárosi Pedagógiai Intézet adta ki. Szebbnél szebb versek, képek, dalok, tudományos leírások, holisztikus szemlélet... és egyszercsak a volt középiskolai matektanárom (balatoni) verse... Rá kellett jöjjek: mégse... Bár az Ottó is szép verseket írt, de itt István szerepel. Így is jó.

Arra gondoltam, ha kifogtok egy kis rossz időt (esetleg egész héten esik, zeng az ég) a táborban jó téma lehet. Ha beszélgetünk a villámról, talán kevésbé félünk tőle.

 ÉGZENGÉSBEN

Nézd, villám; a villám gyönyörű szép
cikázása, s az éjféli ütést

tornyok helyett elkongó döreje,
a lapuló táj megrezdül bele;
ragyog a villám, suttyan, úgy szeli
keresztül-kasul az éj dzsungeli
fülledtségét, mint kaszahegy hajol
ki a föléje sodort rend alól;
hallani, ahogy fűmagként pereg
az eső, mert a zápor megeredt;

és csap a villám, csapdos fényesen,
nem tudom róla levenni szemem,
mintha valami tiltott, ördögi

kéjjel tűrném, hogy vonzza és löki,
reszketteti és gyönyörködteti
bennem azt, ami még ősemberi,
amit éreznek tán a gyerekek,

ha babrálgatják a fegyvereket,

s legyűrhetetlen szenvedély miatt
kockázatot vállaló férfiak

és mind, akik a vak véletlenek
esélyével néznek farkasszemet;

ez a borzongás tarthat fogva most,

hogy túléltem, hogy nem belém csapott,
föllélegezve várom már az új

ragyogását és hallom, elgurul

a hangja, el, a semmibe zuhan,

s átérzem, de ezt már szomorúan,
hogy így vész el, mert amire leírnám,
hanggá foszlik csak távolba halón
az is, ami a tündökletes villám
mása: a legfénylőbb gondolatom.
                                   Simon István

MÚLTIDÉZŐ

"Minden levegői látszatok közt, a legfelségesebb, de egyszersmind a legrettenetesebb is, az úgynevezett égi Háború, mely is áll a rendszerént azzal együttjáró nagy esőn kívül, a Villámlásban és Mennydörgésben.

A villámlás, vagy az a kaskaringós fény, amely nagy hirtelenséggel magossan villámlik, és egy szempillan­tásban elenyészik, nem egyéb, hanem egy nagy elekt­romos szikra. Mikor a Mennykőmateria ekképpen iszo­nyú erővel egyik fellegből a másikba által rohan, vagy a földön levő Testben kiönti magát: akkor egyszersmind  ürességet hagy maga után a Levegőben: a hová, az akörül levő levegő nagy erőszakkal rohan, an­nak betöltésére. És ekképpen azt a rémítő csattanást okozza, amelyet mi Menydörgésnek nevezünk"

(Katona Mihály 1827)

A VILLÁM MAI LEÍRÁSA

Az égi háború kialakulásának helye a zivatarfészek. A zivatarfészekben erős elektromos töltés-felhalmozódások alakulnak ki.

A villám egyenáramú fényív, amely kialakulhat felhő és felhő között, valamint felhő és föld között. Ez utób­bit leütő villámnak is nevezzük.

A leütő villám egyik pólusa (vagy a pozitív vagy a nega­tív) a Felhőben van, a másik a földfelszínen, a leütés he­lyén. A pozitív villámok a legkülönfélébb tereptárgyakba, fémekbe, gyúlékony anyagokba egyaránt bevágnak, a ne­gatív villámok elsősorban jó vezetőkbe csapnak be, igen nagy hőhatást fejtenek ki, s tüzet idézhetnek elő.

Elővillám, fővillám. Az elővillám gyengébb, halvány­fényű bevezető kisülés a levegőben. A negatív töltésű ziva­tarfelhőkből vágódik ki.
Előkészíti a Fővillám kisülési pá­lyáját, a villámcsatornát. Az elővillám jellemzője, hogy le­gyezőszerűen ágakra szakad, s csak egy ága közelíti meg a felszínt kb. 5-10 méterre.

A megközelítés bizonyos határán túl a felszínen vala­mely jól kiemelkedő, pozitív töltésű tereptárgyból elébe si­et egy felfelé tartó, pozitív töltésű, néhány méter hosszúsá­gú fényív. Egyesülésük pillanatában teljessé válik a jól ve­zető összekötő csatorna, amelyen keresztül most már ha­talmas ívkisülés, a fővillám tör fel vakító fénnyel. Ennek méretei már kilométeres nagyságrendűek. A villámciká­zás oka az, hogy a fővillám az ágakra bomlott elővillám mellékágaiba is behatol.

(Tövissi József: Ködlámpa)

 MÚLTIDÉZŐ...

Gömbvillám

"1970. augusztus 9-én, este 8 óra előtt nagy zivatar tört ki Szegeden. Villamosra ültünk és igyekeztünk haza. Egy köz­lekedési baleset következtében azonban villamosunknak meg kellett állnia, és csaknem egy órát egy helyben vesztegelni. A rendkívüli felhőszakadás miatt kiszállni sem tudtunk, hanem a villámlásban gyönyörködtünk. Percenként 30-50 villámcsapást is meg lehetett számlálni, és folyamatos menny­dörgést lehetett hallani. Igen sok volt a lecsapó villám. 20 óra 29 perckor hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy tő­lünk mintegy 40-50 méterre az egyik utca torkolatánál egy kékesfehérfényű tűzgolyó jelent meg. Sajnos, csak néhány másodpercig láthattuk egészben, utána felrobbant kisebb cseppekre freccsent szét, melyek néhány másodperc alatt el­enyésztek, szemmel láthatóan halványodtak és eltűntek Ha volt is hangja, nagyon gyenge lehetett, mert csak a menny­dörgés hangját hallottuk. A zivatar ezután is változatlan he­vességgel tartott, erőssége csak 23 óra felé gyengült, de még másnap hajnalban is dörgött-villámlott."

Dr. Uherkovich Ákos

 A FŐISTEN DÁRDÁJA

 A mitológiában a villám a főisten fegyvere. Zeusz vagy Jupiter markában gyakran ott a villámköteg és azzal tá­mad az ellene lázadó titánokra. A magyar népi hiedelem tüzes köveknek tartotta a villámokat. Innen a néveredet: mennykő. Elsőként Benjamin Franklin bizonyította be kí­sérlettel, hogy a villám légköri elektromos tünemény. Így tartják róla: "kiragadta a villámot az Ég és a kormánypál­cát a zsarnok kezéből".


Recept

"Kedves Bia!

 Olyan sokszor markoltam már bele az ötletekkel teli "Módszerkosarad"-ba, hogy szinte szégyellem, hogy még egyszer sem segítettem megtölteni ezt a kosarat. Talán most sikerül egy apró kis morzsával bővítenem a legközelebbi kosár tartalmát.

Már régóta használok egy "receptet", amivel sok-sok kellemes túrát, kirándulást sikerült "kifőznöm", és a környezetemben élő emberek irányában naponta alkalmaznom. A recept nem az én találmányom, én is úgy kaptam. Hátha vannak, akik nem ismerik, szívesen közreadom.

 " Végy 12 hónapot, tisztítsd meg jó alaposan keserűségtől, zsugoriságtól, szőrszálhasogatástól és aggodalomtól. Oszd mindegyiket 30 ill. 31 részre úgy, hogy a részlet pontosan fusson egy évre. Minden egyes napot külön kell elkészíteni.

 Hozzávalók:

1/3 munka, 2/3 derű és humor. Tégy hozzá 3 tetőzött evőkanál optimizmust, egy kiskanál béketűrést, egy pici iróniát és egy csipetnyi tapintatot. Az egészet bőségesen öntsd le szeretettel. A kész fogást díszítsd apró figyelmességek friss zöldjével, tálald fel minden nap vidáman, mosolygó arccal!"

 A recept alkalmazásának garantált eredménye: jó közérzet, kellemes napok, sok-sok jóbarát és békés, nyugodt alvás. Káros mellékhatása kizárt!

 Szeretettel ajánlja: Gadnai Gáborné (Kata)


Naphimnusz

Assisi Szent Ferenc (1182-1226)

 

NAPHIMNUSZ

 

Áldott légy, Uram s minden alkotásod,

Legfőképpen Urunk-bátyánk, a Nap.

Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a

Te világosságod.

És szép Ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:

A Te képed Fölséges.

 

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és

minden csillaga az égnek;

Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek!

 

Áldjon Uram, tégedet Szél öcsénk,

Levegő, felhő, jó és rút idő,

Kik által élteted minden Te alkotásodat.

 

Áldjon, uram Tégedet Víz húgunk,

Oly nagyon hasznos ő, oly drága,

Tiszta és alázatos.

 

Áldjon Uram, Tűz bátyánk,

Vele gyújtasz világot éjszakán.

És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

 

Áldjon, Uram Tégedet Földanya nénénk,

Ki minket hord és enni ad.

És mindennemű gyümölcsöt terem,

Füveket és színes virágokat.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok, És mondjatok hálát Neki,

És nagy alázatosan szolgáljátok!

 

 

 

 
 

Új lap - 1