MKNE
Módszerkosár/tippek/foglalkozástervek  

 

Mosás 1

Mosás 2

Bioszféra 3

Miért pusztultak ki a dinoszauruszok?

Dínó kereszttanterv

Erdei iskola télen

Variációk hódra

Erdőgazdálkodás

Globális Nevelés

Tanuljunk és tanítsunk játszva

 


A fejlődő országok fiataljairól

magyar fiataloknak - fiatalok által

Program a globális nevelés érdekében

MÓDSZERTANI SEGÉDLET

Összeállította: Victor András

 

 

A) Valamit tennünk kell. Miért?

Mérhető-e az igazságtalanság?

B) Valamit tennünk kell. Tehetünk-e egyáltalán?

C) Valamit tennünk kell. De hogyan?

Egy újfajta etikát kell követnünk!

A globális nevelés

D) Foglalkozások tervezése és vezetése

1. Foglalkozások tervezése

2. Foglalkozások vezetése

Előadás tartása

Csoportmunka szervezése

Facilitálás

Kooperatív tanulási módszerek

E) A globális nevelés céljait segítő játékok

1.   Kvíz a békéről és a lélekről

2.   Olyan, mint én?

3.   Kirekesztés

4.   Családfa

5.   Személyes dominó

6.   Az első benyomás ereje

7.   "Fehér karácsony" - nyelvi sztereotípiák

8.   A viccek "súlya"

9.   Állásfoglalás és érvelés

10. Iskolánk ökolábnyomának kiszámítása

11. Mennyit utazik a vacsoránk?

 

 


 

 

A Föld nevű űrhajónak nincsenek utasai.

Mindannyian a személyzethez tartozunk.

(Marshall McLuhan)

 

 

A) Valamit tennünk kell. Miért?

 

Nagy bajban van a Világ! Tele van igazságtalansággal, önzéssel, szeméttel, békétlenséggel.

 

A világ leggazdagabb 20%-a használja el a Föld természeti erőforrásainak mintegy 75%-át. Az USA-ban a bolygó lakosságának 6%-a él, de erőforrásainak hatalmas hányadát: 30%-át fogyasztja. A világ 225 leggazdagabb emberének vagyona megegyezik a legszegényebb 47%, azaz 2,5 milliárd ember éves jövedelmével.

 

Az elosztásról szólva, sokan azt hiszik, hogy a Föld nem termel elegendő élelmiszert az emberiség eltartására. Ez nem igaz. Az élelmiszer egyenlőtlen elosztása a fő oka annak, hogy 800 millió alultáplált ember él bolygónkon. Kegyetlen kontraszt, hogy egy 2000-ben közzétett brit jelentés szerint mintegy 400 millió font (142 milliárd Ft) értékű - elpazarolt! - élelmiszer kerül hulladéklerakókba vagy szemétégetőkbe. Ami még ennél is borzasztóbb: nemrégiben egy amerikai kormányzati tanulmányban kimutatták, hogy az USA-ban termelt élelmiszer több mint negyedét nem eszik meg.

 

Az igazságtalanság nemcsak "Észak és Dél" viszonylatában felháborító. Hasonlóképpen (ha nem még inkább) felháborító a gyerekek kizsákmányolása. Az ILO felmérései szerint Afrikában 5-ből 2 gyerek vesz részt gazdasági tevékenységben (a világ összes dolgozó gyerekének 32%-a), Ázsiában 5-ből 1 (61%), Latin-Amerikában 6-ból 1 (7%), Óceániában 3-ból 1. Csak Afrikában a számok évente 1 millióval nőnek, és 2015-ig a dolgoztatott gyerekek száma elérheti a 100 milliót. Indiában gyerekek ezrei vesznek részt gyufa- és petárdagyártásban. Naponta 50-100 forintnak megfelelő fizetést kapnak, és napi 10-12 órát dolgoznak a hét minden napján. A pakisztáni szőnyegszövők 75%-a 14 év alatti lány.

 

A gyerekmunka azonban nem csak a fejlődő országok problémája. Becslések szerint 1998-ban körülbelül 3,5 millió "legális" gyerekmunkás dolgozott az USA-ban (plusz 1,5 millió illegális). Nagy-Britanniában 750 000 11 és 15 év közt lévő gyerek dolgozik rendszeresen, néhányan akár heti 50 órát is.

 

 

Mérhető-e az igazságtalanság?

 

A globális igazságtalanság nehezen mérhető, hiszen leginkább az életminőség (nem életszínvonal, azaz fogyasztási színvonal!) eltérésben mutatkozik meg a következménye. De vannak mérhető oldalai is. Ilyen mutató pl. az ún. ökológiai lábnyom.

 

Képzeljük el, hogy egy várost bekerítünk, de akkora helyet hagyunk neki, hogy azon belül minden rendelkezésére álljon, ami az életéhez szükséges. Az ökológiai lábnyom tehát az a terület, amelyre egy bizonyos emberi népesség és életszínvonal tetszőlegesen hosszú ideig való fenntartásához szükség van. Ezt általában "hektár/fő" (ha/település, ha/ország stb.) formában adják meg. (Tudnunk kell, hogy az ökológiai lábnyom kiszámításában mindig vannak pontatlanságok és becslések, ezért csak tájékoztató jellegűnek tekinthetjük a kapott számokat.)

 

Az ökológiai lábnyom akkor válik igazán érdekessé, ha összehasonlítjuk a rendelkezésre álló földterülettel (biológiai kapacitás). Az ökológiai lábnyom és az eltartó-képesség különbsége az ökológiai hiány, ami azt jelenti, hogy pazarló életmódunk következményeit máris a jövő nemzedékére hárítjuk.

 

térség

ökológiai

lábnyom

(ha/fő)

ökológiai

kapacitás

(ha/fő)

ökológiai

egyensúly

(ha/fő)

Afrika

1,3

1,7

+ 0,4

Nyugat-Európa

6,3

2,9

- 3,4

Közép-Kelet-Európa

4,9

3,1

- 1,8

Ázsia

1,8

1,1

- 0,7

Észak-Amerika

11,8

6,1

- 5,7

Latin-Amerika

2,5

6,4

+ 3,9

Anglia

6,3

1,8

- 4,5

Egyesült Arab Emirátus

16,0

0,7

- 15,3

Egyesült Államok

12,2

5,6

- 6,6

Finnország

8,5

9,8

+ 1,3

Kanada

7,7

11,2

+ 3,5

Németország

6,3

2,5

- 3,8

Magyarország

5,0

3,1

- 1,9

Világ

2,9

2,2

- 0,7

 

 

Néhány ország népessége és ökológiai lábnyoma:

 

 

lakosság

(millió)

ökológiai lábnyom

(ha/fő)

Kanada

30

7,7

Egyesült Államok

268

12,2

Brazília

167

3,1

Franciaország

58

4,1

Nagy Britannia

58

5,2

Dél-Afrikai Köztársaság

43

3,2

India

970

0,8

Kína

1 250

4,3

Japán

126

4,3

Ausztrália

195

9,0

Magyarország

10

5,0

 

(WWF Living Planet Report 2000)

 


 

 

B) Valamit tennünk kell. Tehetünk-e egyáltalán?

 

Égető kérdés, hogy van-e egyáltalán választási lehetőségünk? László Ervin szerint van. Két forgatókönyvet vázol fel a jövőre nézve:

 

1. Összeomlás: a NEGATÍV forgatókönyv

 

A kezdeti feltételek

  • növekvő népesedési nyomás

  • terjedő szegénység

  • szélesedő szakadék a gazdagok és szegények között (az emberiség gazdag 20%-a a termelt javak 86%-ét fogyasztja)

  • vallási összeférhetetlenségek (Írország, Irán, Izrael, Szerbia...)

  • fundamentalizmus és fanatizmus (Bosznia, Afganisztán, al-Kaida...)

  • fenyegető élelmiszer- és vízhiány

  • gyorsuló éghajlati változások

  • fokozódó környezetszennyezés

  • gyorsuló erdőirtás és fogyatkozó biológiai sokféleség

 

Következmények

  • Nemzetek és kultúrák közötti konfliktusok, háborúk

  • fokozódó bizonytalanság, egyéni és szervezett terrorizmus

  • fokozódó terméscsökkenés az időjárási változások miatt

  • éhezés, romló egészségügyi helyzet

  • háborúk az élelem és az ivóvíz megszerzéséért

  • éghajlati menekültek áradata

 

2. Összefogás: a POZITÍV forgatókönyv

 

(A kezdeti feltételek ugyanazok, mint a negatív forgatókönyvnél.)

 

Következmények

  • összefognak.

  • a társadalmi és gazdasági felelősségtudat erősödése magasabb szintre emeli a kormányok és vállalatok stratégiáját.

  • az új gondolkodás arra bátorítja a kormányokat és vállalatokat, hogy párbeszédet kezdeményezzenek és kihasználják az együttműködés előnyeit.

  • a tőke és a segítségnyújtás a fegyverkezés helyett egyre inkább a szegény országok felé, illetve a gazdag országok szegény részeibe áramlik.

  • szabályokat hoznak a környezet megóvására, az élelmiszer- és erőforrások hatékony és igazságos elosztására, fejlesztik a fenntarthatóság tanulását

 

A két forgatókönyv különbsége abban van, ahogyan az emberek ugyanazon kiindulási feltételekre válaszoltak. Napjaink világa pedig annyira érzékeny a kis és látszólag jelentéktelen beavatkozásokra, hogy én is, te is meg tudjuk változtatni a világot. Döntő befolyást gyakorolhatunk jövőnk alakulására polgárként, fogyasztóként és termelőként.

 

(László Ervin: Meg tudod változtatni a világot. Magyar Könyvklub, 2002.)

 


 

 

C) Valamit tennünk kell. De hogyan?

 

Az előzőekből is kiderült, hogy a legfontosabb lenne valamiféle gondolkodásmódbeli változás világméretű bekövetkezése. Vagyis kulcs-szerepe van annak, hogy az oktatás, nevelés, tanulás egyaránt hatékonyan képviselje az új látásmódot.

 

Nem oldhatunk egy problémát azzal a gondolkodás-móddal, amely azt előidézte. Nem a gondok és bajok jelentik a döntő tényezőt, hanem az a mód, ahogyan gondolkodunk róluk.

(Albert Einstein)

 

A környezeti nevelés már elég régóta (angolul már nagyjából 60 éve) használatos fogalom, s megfogalmazott célja a világgal való minél harmonikusabb együttélésre nevelés (beleértve a világba a természeti, ember-alkotta és kulturális környezetet egyaránt). Számos szervezet tartja a környezeti nevelést (annak terjesztését, fejlesztését, alkalmazását) feladatának. Így pl. ennek a továbbképzésnek a gazdája, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület is.

 

Évekkel ezelőtt megjelentek a környezeti nevelés "testvérei", a fenntarthatóságra nevelés (vagy másképpen tanulás a fenntarthatóságért) és a globális nevelés. Ezek megnevezésükben is tartalmazzák azt a komplexitást, amely fokozatosan a környezeti nevelés terén is kialakult. A fenntarthatóságra nevelés a célt fogalmazza meg a nevében is, a globális nevelés pedig a feladat dimenzióját.

 

Nézzük, hogy mit fogalmaz meg a fenntarthatóságra nevelés (tanulás a fenntarthatóságért) a céljait és eszközeit illetően!

 

A fenntarthatóság tanulása megkíván egy olyan jövőképet a társadalomtól, mely nem csupán ökológiailag, de szociálisan, gazdaságilag és politikailag is fenntartható. E jövőkép valóra váltása érdekében az iskoláknak olyan tanulási élményt kell nyújtaniuk a diákok számára, amely lehetővé teszi számukra a következő készségek, attitűdök és ismeretek elsajátítását:

 

 

Készségek:

  • kritikus és kreatív gondolkodás;

  • szóbeli, írásbeli és vizuális kommunikáció;

  • társas képességek és együttműködés;

  • konfliktuskezelés;

  • döntéshozatal, problémamegoldás és tervezés;

  • megfelelő média és információs-kommunikációs technológiák használata;

  • állampolgári részvétel és cselekvés;

  • értékelés és mérlegelés.

 

 

Attitűd és értékek

  • a Föld, az élet és annak sokszínűségének tisztelete;

  • megértő, együtt-érző és szerető figyelem az élők - mind emberek, mind más élőlények - iránt;

  • igazságos, fenntartható, békés, és az állampolgárok részvételén alapuló demokratikus társadalmak építése;

  • a Föld gazdagságának és szépségének megőrzése a jelenlegi és eljövendő generációk számára.

 

Ismeretek (megértése, ill. alkalmazása)

 

Fenntartható fejlődés: A jelenlegi generációk szükségleteinek kielégítése olyan módon, mely nem veszélyezteti a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését.

Kölcsönös függőség: A minden elem és életforma (beleértve az embereket is) között fennálló kölcsönös függőségi kapcsolatok a természeti rendszerekben.

Alapvető emberi szükségletek: Minden ember és társadalom igénye és joga a túléléshez szükséges energiához és anyagokhoz való igazságos és egyenlő hozzáférésre, és a Föld lehetőségeihez mért kielégítő életminőség megvalósítására.

Emberi jogok: Az alapvető szabadságjogok: a lelkiismereti és vallásszabadság, a szólásszabadság (szabad véleménynyilvánítás) joga és a békés gyülekezési és egyesülési jog, melyek biztosítják az irányításban való demokratikus részvételt és az alapvető emberi szükségletek kielégítésének lehetőségét.

Demokrácia: A közösségi döntéshozatal hivatalos útjaihoz való hozzáférés jogának biztosítása.

A helyi és a globális szintek közötti összefüggések: Az a felismerés, hogy a javak és szolgáltatások fogyasztása a világ egyik pontján a világ más pontjain történő energia- és anyagáramlástól függ, és hogy ez a helyitől a globális szintekig ívelő láncolat minden pontján potenciális lehetőségeket és veszélyeket eredményez a gazdaság, társadalom és a környezetvédelem számára.

Biológiai sokféleség: Az ökológiai rendszereket alkotó életformák sokszínűsége, kölcsönös függősége, az energia- és anyagáramlás korlátlan fennmaradását biztosító változatossága.

Fajok közötti méltányosság: Azon elv, miszerint az embereknek tisztességesen kell bánniuk a többi élőlénnyel, és meg kell védeniük őket a kegyetlenségtől és az elkerülhető szenvedéstől.

Ökológiai lábnyom: Az a dinamikus változó, amely az adott közösség által elhasznált energia és anyagmennyiség előállításához szükséges földterület és vízmennyiség összegét jelöli.

Az elővigyázatosság elve: A megfontolt, a nem kívánt következményekre is figyelemmel lévő döntéshozatal szükségessége olyan esetekben, amikor nem ismerünk minden körülményt és/vagy amikor az adott kérdésre vonatkozó tudományos álláspont megosztott.

(Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában. Riótól Johannesburgig. UNESCO, Párizs 2002.; www.konkomp.hu)

 

 

Egy újfajta etikát kell követnünk!

 

A globális, fenntarthatóságot képviselő látásmód nagyon mélyen erkölcsi alapozású. Egyfajta etikai alapállás a leglényege. Sokan és sokféleképpen megfogalmazták már ezt a "Föld-védő" etikát. Nézzük most László Ervin összegezésében a legfontosabb pontokat!

 

A planetáris etika "tízparancsolata"

 

Élj embertársaid és a természet iránti tisztelettel

  1. Élj úgy, hogy alapvető szükségleteid kielégítése közben mások hasonló igényei is maradéktalanul kielégülhessenek.

  2. Élj úgy, hogy érvényesülhessen az emberek élethez és fejlődéshez való joga etnikumra, állampolgárságra, hitre és nemre való tekintet nélkül.

  3. Élj úgy, hogy oltalmazza életed magát az életet és az életadó környezetet a Föld minden élőlénye számára.

  4. Élj úgy, hogy személyes boldogságod, szabadságod és önkiteljesítésed harmonikusan illeszkedjék a természet integrált egységébe, és tiszteld a többi ember hasonló igényét.

 

 

Másokkal együtt munkálkodj egy jobb világ megteremtésén

  1. Követeld meg kormányodtól, hogy alakítsa a kardot ekévé, hogy más népekkel békében, sőt együttműködésben kormányozza az országot.

  2. Követeld meg az üzleti vállalkozásoktól, hogy ne csak részvényeseik, hanem minden érintett iránt érezzenek felelősséget, s olyan termékeket gyártsanak, olyan szolgáltatásokat nyújtsanak, amelyek nem károsítják a természetet, valós szükségleteket elégítenek ki, és lehetőséget adnak a helyi és globális gazdaság egészséges egyensúlyára.

  3. Követeld meg a médiától, hogy megbízható tájékoztatást nyújtson a fontos folyamatokról, hogy mindenki felelős döntéseket tudjon hozni.

  4. Legyem időd és energiád annak segítésére, hogy a hátrányosabb helyzetűek emberi méltóságuknak megfelelően élhessenek, és hogy a környezet önfenntartó, önmegújító ciklusai megőrződjenek.

 

Fejleszd belső énedet, hogy a körülötted élők is fejlődhessenek

  1. Fejleszd tudatod a planetáris szintűvé, hogy érzékeld és átéld az emberiség egymásutaltságát és alapvető egységét, s hogy felismerd, hogy a túlélést csakis az ilyen tudattal rendelkező emberek kritikus tömege képes megvalósítani.

  2. 1Tudatosságod és életed legyen kortársaid és gyermekeid számára inspiráló és követendő példa.

 

(László Ervin: Meg tudod változtatni a világot. Magyar Könyvklub, 2002.)

 

 

A globális nevelés

 

A globális nevelés - ahogyan a neve is jelzi - az egész Föld nevű Glóbusra kiterjedő nevelés. A Föld megvédésére való nevelés. Maga a megnevezés is azt jelzi, hogy felelősségérzetet kell vállalnunk az egész Planétáért, annak oszthatatlan teljességéért. Nem könnyű meghatározni, hogy melyek a globális nevelés részei, "fejezetei", hiszen - éppen az előbb említett holisztikus személetben - minden mindennel, elválaszthatatlanul összefügg. Ha mégis fel szeretnénk sorolni a globális nevelés hangsúlyos területeit, akkor a következő listát kapjuk (természetesen fontossági megkülönböztetés nélkül!):

  • Békére nevelés

  • Demokráciára (és felszabadulásra) nevelés

  • Állampolgári felelősségre, részvételre, aktivitásra nevelés

  • Az emberi jogok ismeretére, tudatosítására, betartására és betartatására nevelés

  • Multikulturalitásra - más kultúrák ismeretére és megbecsülésére - nevelés

  • Környezeti nevelés

  • Fejlődésre és fejlesztésre nevelés

(A fenti felsorolásban a fejlődés szó elé azért nem írtuk oda, hogy "fenntartható", mert igazából minden igazi fejlődés fenntartható. A fejlődésnek nincs határa; fejlődni a végtelenségig lehet. Ami nem fenntartható - mert föléli saját alapjait, azaz "maga alatt vágja a fát" - az nem is érdemli meg a fejlődés nevet. A növekedések lehetnek ilyenek; növekedni ugyanis lehetetlen a végtelenségig. A növekedésnek mindig vannak határai.)

 

A globális nevelés arra tanítja az embereket, hogy aktív állampolgárként fedezzék fel a kapcsolatokat a helyi, regionális és globális szintek között, és vegyék fel a harcot az egyenlőtlenségekkel szemben. Hangsúlyozza a társadalom gazdasági, technológiai, szociálpolitikai, demográfiai és kulturális összetevőinek erős egymásrautaltságát, a globális szolidaritást, a másság elfogadását (sőt megbecsülését), a világgal mint összefüggő egésszel való törődést és a közös felelősségvállalást.

 

A globális folyamatok ismerete önmagában mit sem ér, hacsak nem célozzuk meg rajta keresztül az attitűdök és kompetenciák fejlesztését, hogy a fiatalok érzékenyebbekké váljanak, és társadalmi részvételük növekedhessen. A globális nevelést tehát úgy is megfogalmazhatjuk, mint a világ újraformálásának (egy) lehetséges módját.

 

A globális nevelés több mint ismeretek és kompetenciák fejlesztése. A lényegéhez tartozik, hogy a megszerzett tudást, kompetenciákat felelősségteljesen cselekvésre is fordítsák a fiatalok. Olyan akciókra, amelyek foglalkoznak a megosztott felelősség kérdéskörével. Azzal, hogy mi itt felelősek vagyunk a saját cselekedeteinkért és döntéseinkért is, de e mellett felelősek vagyunk azokért is, akik rossz helyzetben vannak, és támogatásra szorulnak - a világ bármely pontján éljenek is.

 

Mindazok, akik a fiatalokkal való munkájuk során a fent felsorolt alapértékeket követik, a globális nevelés dimenziójában dolgoznak - még akkor is, ha a tevékenységüket eddig nem globális nevelésnek hívták, hanem környezeti nevelésnek, fenntarthatóságra nevelésnek stb. (Vagy nem nevezték el semmiféle hangzatos kifejezéssel, hanem csak egyszerűen globális felelősséggel végezték nevelő munkájukat.)

 

(Az Ugródeszka, 38. szám 2004. december alapján; www.mobilitas.hu)

 

 


 

 

D) Foglalkozások tervezése és vezetése

 

1. Foglalkozások tervezése

 

Nézzük először a tervezés lépéseit!

 

Foglalkozások tervezése és vezetése - akár egyetemi hallgatóknak, akár középiskolai diákoknak szól - módszertani felkészültséget is igényel (a tartalmi felkészültségen túl). Az alábbiakban azokkal a módszerekkel, praktikus tudnivalókkal foglalkozunk, amelyekkel célszerű jó előre megismerkedni.

 

Először nézzük meg a foglalkozás-tervezés ún. hétlépéses modelljét.

 

1. A légkör megteremtése

 

Olyasmivel kezdjünk, ami a résztvevőket motiválja (pl.: miért fontos a téma számukra, hogyan vehetik majd hasznát). Itt lehet helye egy jégtörő játéknak, egy lelkesítő idézet vagy történet felolvasásának is.

A terem elrendezése nagyon fontos. Ha kiscsoportos tevékenységet is tervezünk, akkor egy asztalhoz négy-öt résztvevő üljön, s az asztalok egymással szöget bezáróan helyezkednek el, hogy mindenki lássa a terem elejét. Ha nagy csoporttal dolgozunk, a székeket félkörös sorokban helyezzük el. Olyan környezet kialakítása a cél, amelyben mindenki otthonosan érzi magát s kapcsolatba tud kerülni a többiekkel.

 

 

2. A célkitűzések és feladatok áttekintése

 

Mondjuk el röviden a jelenlévőknek a célt (s ha lehet, írjuk is ki egy csomagolópapírra). Adjunk lehetőséget arra, hogy rákérdezzenek a célkitűzésekre és feladatokra, s hozzátegyék saját elképzeléseiket, elvárásaikat.

 

 

3. A feladatok elvégzése

 

Figyeljünk arra, hogy (lehetőleg) minden jelenlévő valóban résztvevő legyen az elemzésben, csoportmunkában, szerepjátékban stb.

 

 

4. A tapasztalatok feldolgozása

 

Az egyes csoport-tevékenységek után adjunk teret annak, hogy személyes reakcióikat egymással megosszák. A vezetőnek itt "csak" az a szerepe, hogy irányítsa a folyamatot.

 

 

5. Általánosítás

 

Miután a tapasztalatból kiindulva általános következtetésekre jutottak, a résztvevők észre fogják venni, hogy a téma hogyan vonatkozik rájuk.

 

 

6. Alkalmazás

 

Fogalmazzák meg a résztvevők, hogy hogyan tervezik az előző lépésben nyert következtetések beépítését saját életükbe.

 

 

7. Zárás

 

Röviden foglaljuk össze az eseményeket, tekintsünk vissza a célokra és az eredeti elvárásokra. Utalhatunk a lehetséges folytatásra is.

(Braus, Judy - Monroe, Martha: Hatékony műhelyek tervezése. KN Szer-Tár. MKNE, 1988. alapján)

 


 

 

2. Foglalkozások vezetése

 

A foglalkozások vezetésének sokfajta módja van. Nézzük meg a legáltalánosabbakat!

 

Előadás tartása

 

Vannak olyan helyzetek (bár nem gyakran), amelyekben az előadás a leghatékonyabb - de legalábbis leggyorsabb - megoldás. Ennek is megvannak a "trükkjei".

 

  • Az indítás legyen figyelemfelkeltő
    Pl. provokatív kérdéssel vagy valami fejtörő kérdéssel kezdjük az előadást.

  • Alkalmazzunk szemléltető eszközöket
    Az audiovizuális segédeszközök életet visznek az előadásba. Lehet egy rövid vázlatot szétosztani, hogy a résztvevők ne a jegyzeteléssel legyenek elfoglalva.

  • Legyünk rövidek, és tartsuk magunkat a tárgyhoz
    Egy egybefüggő előadás legyen rövid (mondjuk 20 perces). Gondoljunk arra, hogy a hallgatóság feltehetőleg nem kíváncsi minden részletre.

  • Előadás közben tartsunk kapcsolatot
    Előadás közben tegyünk fel szondázó kérdéseket és bátorítsuk őket is kérdésekre. Ne előre megírt beszédet olvassunk fel; a hallgatóságot jobban be lehet vonni, ha saját szavainkkal beszélünk a témáról.

  • Kövesse az előadást tevékenység
    Tervezzünk az előadás utánra valamiféle tevékenységet, ami lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy saját helyzetükre alkalmazzák, amit megtudtak (csoportmunka, szerepjáték stb.)

 

 

Csoportmunka szervezése

 

A csoportmunka lehetőséget teremt arra, hogy a jelen lévők ne passzív hallgatók, hanem aktív résztvevők legyenek. A csoportmunka lehetővé teszi az együttműködést, arra serkenti a résztvevőket, hogy egymástól tanuljanak, és a "munkát" a résztvevőkre hárítja. A kiscsoportos feladatok közreműködésre ösztönzik azokat az embereket is, akik nagyobb csoportokban vonakodnak megszólalni.

 

  • Legyen világos a cél
    Mondjuk el, mit várunk a csoportoktól, s ezt írjuk is fel egy csomagolópapírra, hogy mindenki láthassa.

  • Szabjunk határidőt
    A feladatok teljesítésének időtartamát is íjuk fel a csomagolópapírra.

  • Határozzuk meg jól a csoportok létszámát
    Az optimális létszám sok mindentől függ, de általában a négy-öt fős csoportokban a legjobb az együttműködés.

  • A csoportok kialakításának módja
    A csoportok alakulása a témától és a résztvevők összetételétől függően lehet spontán is, de alkalmazhatunk véletlenszerű módszereket is (ábécé- vagy születési hónap szerint sorrendet, esetleg egy sapkából húzhatnak színeket vagy számokat a résztvevők.

  • Szerepek kijelölése
    Néha szerepeket kell kiosztani a kiscsoportokon belül (csoportvezető, jelentéstevő, jegyzetelő, időmérő). Legjobb, ha ezt a csoportok maguk végzik el.

  • A kiscsoportok megfigyelése
    Miközben a csoportok dolgoznak, fontos, hogy körbejárjunk és lehetőség legyen arra, hogy kérdéseket tegyenek fel nekünk, mert lehet, hogy valami nem világos; vagy eltértek a feladattól és segítségre van szükségük.

 

 

Facilitálás

 

A latin facilis szó jelentése 'könnyű', s a facilitátornak az a feladata, hogy "könnyűvé" tegye - segítse, előre lendítse, mederben tartsa - egy csoport munkáját, működését. Ha tehát nem egyszerűen előadást tartunk, hanem a résztvevőket meg is akarjuk dolgoztatni, akkor mindenképpen szükség van facilitálásra is.

 

A facilitátor szerepe az, hogy olyan módon segítse az egyéneket egymással kommunikálni, amely az egész csoportot előreviszi a feladatok és célkitűzések megvalósításában. A jó facilitátor képes a résztvevőkből a legjobbat kihozni. A jó facilitátor legfontosabb jellemzői az alábbiak. (Megjegyezzük, hogy egyrészt "facilitátornak születni kell, másrészt ez is egy szakma, amit meg lehet tanulni.)

  • Kérdezés
    A legjobb kérdések nyílt végűek - segítenek a résztvevőknek saját gondolataik és érzéseik mondatokká formálásában -, s nem olyanok, amelyekre egyetlen "helyes" válasz létezik.

  • Átfogalmazás
    Ez azt jelenti, hogy más szavakkal elismételjük azt, amit valaki mondott. Például mondhatjuk ezt: "Ha jól értettem, azt mondtad, hogy...". Ezzel előhívjuk a résztvevőből, hogy kimondja: "Igen, pontosan így gondoltam...", vagy "Nem, én úgy értettem, hogy...".

  • Összegzés
    Ez lehetővé teszi, hogy összegezzük a fontos információkat, vagy egyik témáról a másikra térjünk rá. Például "Az elhangzottakból ezek tűnnek a legfontosabbaknak:..."; vagy: "Hozzá tudnának tenni még valamit?"

  • Bátorítás
    Fontos, hogy teljes személyiségünkkel - szavakkal, mozdulatokkal, metakommunikatív jelzésekkel - segítsük a résztvevőket abban, hogy oldottan érezzék magukat, és lelkesen dolgozzanak.

 

 

Kooperatív tanulási módszerek

 

A fent már tárgyalt csoportmunkának (is) az a lényege, hogy együttműködésre késztet. S tudjuk, hogy ez a globális nevelés egyik sarkpontja. Nézzük meg, hogy mifajta tevékenység-szervezési formái alakultak ki hazánkban a kooperatív tanulásnak.

 

Ablak

  • 4+1 részre osztott lap, az egyes részeket megszámozzuk. (1,2,3,4, a középső rész üresen marad)

  • A megfelelő számmal ellátott részbe jegyzi fel a csoport azt a véleményt, tulajdonságot, dolgot, tényt, amit 1,2,3, illetve 4 csoporttag gondol. A középső részbe a konszenzussal hozott csoportvélemény kerül.

Add tovább a mozdulatot!

  • A csoport körben áll.

  • A csoport egyik tagja mutat egy tetszőleges mozdulatot, amit a többiek utánoznak.

  • A játék addig tart, amíg mindenki sorra nem kerül.

Azonos - különböző

  • A párok egymásnak háttal ülnek, nem látják egymást, de beszélgetni tudnak.

  • A pár mindkét tagja ugyanazt a képet kapja.

  • A párok felváltva elmondják egymásnak, hogy mit látnak a képen, így próbálják megtalálni, miben tér el a két kép.

Beszélgető-kör

  • A diákok a teremben körben ülnek, sorban elmondják, amit a témáról gondolnak.

Beszélő korongok

  • Minden diák meghatározott számú korongot kap.

  • Ha valaki hozzá akar szólni, egy korongot le kell tennie az asztal közepére.

  • Addig senki sem kap újra szót, amíg a csoport minden tagjának a korongja az asztal közepére nem került.

  • Akinek a korongja elfogyott, nem szólhat többé hozzá.

Csoport-szóforgó

  • A csoportok a szóforgó szabályai szerint beszámolnak az adott feladatról, kérdésről.

Csoport-interjú

  • A csoport minden tagja kérdéseket tesz fel a csoport minden tagjának.

Csoport-konzultáció

  • Az egyik diák feltesz egy kérdést.

  • A csoport többi tagja válaszol.

  • A kérdező melletti diák ellenőrzi, mindenki számára világos-e a válasz.

  • Mindenki saját szavaival jegyzi fel a füzetébe a választ.

  • A következő kérdésnél a szerepek továbbadódnak.

Diák-kvartett

  • A csoportokban A,B,C,D jelet kapnak a diákok, s a csoportok is nevet vagy számot kapnak.

  • A tanár vagy a diák feltesz egy kérdést.

  • A csoport megbeszéli a választ - a diákok meggyőződnek arról, hogy mindegyikőjük helyesen fog válaszolni a kérdésre.

  • Valaki "kihúzza", melyik jelű tanuló, melyik asztalnál válaszol.

  • Akinek a betűjelét és csoportnevét (számát) kihúzták, megmondja a választ.

Ellenőrzés párban

  • A diákok párban dolgoznak. A pár egyik tagja válaszol a feladatra, másikuk figyeli a munkáját, segít és ellenőriz.

  • Ha nem tudnak a válaszban megegyezni, segítséget kérnek a csoport másik párjától.

  • A következő feladatnál szerepcsere.

Feladatcsere

  • Feladatküldés egyik fajtája

  • A csoport minden tagja kidolgoz egy feladatot.

  • A csoportok kicserélnek 1-1 feladatot, nem kell egymásra várniuk.

  • A megoldás után ellenőrzik egymás munkáját, megbeszélik a vitás kérdéseket.

Feladatküldés

  • Minden diák kidolgoz egy ismétlő kérdést, amelyet felír egy kártyára. A válaszát a kártya másik oldalára írja fel.

  • A csoportok kicserélik a kártyáikat.

  • Csoportválasz: Az első diák felolvassa a kérdést, válaszolnak rá, ellenőrzik a kérdést feltevők válaszát, ha nem egyezik, kiegészítik a kártyán lévő szöveget.

  • A kártyacsomag továbbküldhető, vagy visszakerülhet a kérdést feltevőkhöz.

Felfedező riporter

  • A csoportok egy adott feladaton dolgoznak, miközben egyikőjük a többi csoporttól hasznos információt gyűjt.

Fordított szakértői mozaik

  • A, B, C, D jelek kiosztása a diákoknak a csoportjukon belül.

  • Minden csoport más-más témát dolgoz fel, és plakátot készít belőle.

  • Összeülnek az azonos betűjelűek, és asztalról asztalra vándorolnak.

  • Mindig az magyaráz a többieknek, aki az adott plakát készítésében részt vett.

Füllentős

  • Minden csoport vagy diák megfogalmaz kapcsolatban 2 igaz és 1 hamis állítást.

  • Az egyik csoport vagy diák felolvassa az állításait, a többi csoport vagy csoporttag megállapodik, melyik a hamis állítás.

  • A csoportok kijelölt tagja (pl. "A" jelű) az ujjával mutatja a hamis választ számát.

Kupac-tanács - ötletelő

  • A felvetett problémán mindenki egyénileg elgondolkozik.

  • Párban is megbeszélik.

  • A két pár közösen is megvitatja a problémát.

Három megy,

egy marad

  • Minden csoport közös vázlatot vagy tablót készített.

  • A többi csoport munkájának megismerése úgy, hogy minden csoportból valaki az asztalnál marad, és fogadja a többieket, mutat, magyaráz, válaszol, míg a csoport másik három tagja a többi asztal között vándorol.

  • Figyelni kell arra, hogy az asztalnál maradókat egy idő után leváltsák!

Három-lépcsős

interjú

  • A,B,C,D jelek kiosztása.

  • "A" tanuló elmondja ismeretét "B" tanulónak, "C" elmondja "D"-nek.

  • "B" tanuló elmondja ismeretét "A" tanulónak, "D" elmondja "C"-nek.

  • "A" elmondja a "B"-től hallottakat "C"-nek és "D"-nek - "B" figyeli és ellenőrzi.

  • "B" elmondja a "A"-tól hallottakat "C"-nek és "D"-nek - "A" figyeli és ellenőrzi.

  • "C" elmondja a "D"-től hallottakat "A"-nak és "B"-nek - "D" figyeli és ellenőrzi.

  • "D" elmondja a "C"-től hallottakat "A"-nak és "B"-nek - "C" figyeli és ellenőrzi.

Igaz - hamis

  • Minden csoport megfogalmaz egy állítást

  • A csoportok eldöntik igaz-e vagy hamis

  • Egy kijelölt betűjelű tanuló ujját le vagy feltartva mutatja a döntésüket.

Indián beszélgetés

  • A diákok csak úgy juthatnak szóhoz, ha saját szavaikkal újra megfogalmazzák azt, amit az előttük szóló mondott.

  • A csoport egyik tagja megosztja a többiekkel az adott témáról a gondolatait, utána csak olyan csoporttag következhet, aki saját mondandója előtt a saját szavaival a lehető legpontosabban elismétli, amit az előtte szóló mondott.

Képtár-látogatás

  • A csoportok megtekintik a többi csoport munkáját.

  • Megbeszélik a látottakat és értékelik a munkákat.

Kerekasztal

  • Szóforgó írásban

  • A csoport listát készít, körbe adnak egy lapot, amelyre mindenki feljegyzi a gondolatait.

Keresd a helyed!

  • A teremben előre megnevezett helyeket vagy sarkokat kell kijelölni.

  • Minden diák kap egy kártyát, amelyen egy szó olvasható, ami valahogyan kapcsolódik a kijelölt sarkokhoz.

  • A diákok megkeresik a helyüket és odaállnak.

Kétoszlopos

következtetés

  • A tanár két kifejezésre gondol, melyet a diákoknak párhuzamosan kell rákérdezésekkel kitalálniuk.

  • A csoportok 3-3 korongot kapnak, melyeket egyesével be kell adniuk, ha rákérdeznek a kifejezésre.

  • A tanár 1-1 segítő szót ír a táblára, melyek logikai kapcsolatban vannak a kigondolt kifejezéssel. Minden szó felírása után lehetőséget ad a csoportoknak a rákérdezésre, mely lehetőséggel tetszés szerint élhetnek, de összesen három lehetőségük van.

Keveredj, állj meg, csoportosulj!

  • A diákok szabadon mozognak a teremben.

  • A tanár feltesz egy kérdést, melyre egy bizonyos szám a válasz.

  • A diákok a válasznak megfelelő létszámú csoportokat alkotnak.

Keveredj, állj párba, beszéld meg!

  • Minden diák hátára egy lap van feltűzve, melyen egy híres ember vagy valamilyen mű szereplője olvasható, de a diákok nem tudják, kinek a nevét viselik.

  • Mindenki körbe jár és társainak három kérdést tesz fel, amelyre igen vagy nem lehet a válasz.

  • Aki kitalálta, kinek a nevét viseli a hátán, a lapot a mellére tűzi, és a többieknek tanácsot adhat a kérdezősködéshez.

Kíváncsi kocka.

Dobj egy kérdést!

  • A, B, C, D jelek kiosztása a csoportokban.

  • "A"/dob, "B"/kérdez, "C"/válaszol, "D"/ellenőriz.

  • A következő körben a szerepek továbbadódnak.

Kóborlás a teremben

  • Megbeszélt jelre a diákok körbe járnak és megnézik társaik munkáját.

  • Adott jelre visszatérnek a helyükre.

  • A szóforgó szabályai szerint megbeszélik a látottakat.

Kooperatív mozaik

  • A csoporttagok egyéni beszámolót készítenek

  • Szakértői csoportok alakulnak, felkészülnek a tanításra, bemutatásra.

  • A tanítás, bemutatás után a csoportok új alkotást hoznak létre.

Kooperatív vita

  • A diákok egy vitás kérdésben véleményt formálnak, állásfoglalást választanak előre megfogalmazott legalább 4 állásfoglalás közül.

  • Az egy véleményen levők érveket gyűjtenek, felkészülnek a vitára, szószólót választanak.

  • A négy állásfoglalás képviselői egy asztal négy oldalán helyet foglalnak, mögöttük a támogatóik ülnek.

  • A szószólók 5-5 korongot kapnak, a támogatók 2-2-t. Minden érv elmondásakor 1 korongot be kell tenni az asztal közepére, a támogatók a korongjuk árán szólhatnak vagy átadhatják azt a szóvivőjüknek.

Költs el egy húszast!

  • Minden diák húsz forint értékben játékpénzt kap pl.: 2 db 5 forintost, 3 db 2 forintost, 4 db 1 forintost.

  • A javaslatokat, választható lehetőségeket jól látható és hozzáférhető helyre kirakjuk.

  • Mindenkinek legalább két javaslatot kell támogatnia, tetszőleges arányban.

  • Ha mindenki tett, összeszámoljuk, melyik javaslat kapta a legtöbb "szavazatot".

Körhinta

  • A csoport egyik tagja a helyén marad, a többiek - a vándorlók - az óramutató járásával megegyező irányban a legközelebbi asztalnál foglalnak helyet.

  • A helyükön maradók megosztják mondanivalójukat társaikkal.

  • A vándorlók a következő asztalnál is meghallgatják a társukat.

Négyes-fogat -

négykártyás gondolkodó

  • Négyféle kártya szükséges: kérdező kártya, válaszkártya, ellenőrző kártya, dícsérő/segítő kártya.

  • A csoporttagok 1-4-ig számot kapnak.

  • Elolvassák a kérdező kártyát, melyen az áll, hányadik tag hányadik kérdést olvassa fel a lapról.

  • A kérdés után mindenki egyénileg gondolkozik.

  • A válaszkártyán olvasható, hányadik diáknak kell felelnie.

  • A többiek magukban értékelik a választ.

  • Az ellenőrző kártyán az áll, hogy hányadik diák vezeti az értékelést.

  • A dicsérő/segítő kártya azt mutatja meg, ki vezeti ezt a szakaszt.

Páros szóforgó

  • A diákok csoporton belül párokban beszélik meg gondolataikat.

  • A csoportbéli párok megbeszélik, milyen azonos gondolatok merültek fel a témában, melyek csak egyiküknél.

Sarkok

  • Nevezzük el a sarkokat!

  • A diákok eldöntik, melyik sarkot választják.

  • A kialakult csoportok megbeszélik a választásukat.

  • A csoportok ismertetik érveiket a többi csoporttal.

Sorba-rendezés

  • A csoportok egy "képregény" darabjait kapják meg egy borítékban.

  • Képes felükkel lefelé fordítva az asztal közepére teszik.

  • Sorban mindenki húz egy képet, így illesztik össze a "képregényt".

Sorba-rendezés -

kétdimenziós

rejtvények

  • Egy képet tetszőleges számú darabra vágunk fel.

  • A kép darabjait össze-vissza felragasztjuk egy lapra. Ezt fénymásoljuk le annyi példányban, ahány csoport van és átadjuk a csoportoknak.

  • A csoportok felvágják a lapot a képtöredékekre, és összeillesztik helyesen.

Szakértői mozaik

  • A,B,C,D jelek kiosztása a csoportban.

  • Az új ismeretet tartalmazó szöveget négy részre osztjuk. A csoport minden tagja más-más szövegrészt kap.

  • Mindenki egyénileg elolvassa a kapott szöveget.

  • Azonos betűjelűek összeülnek, megbeszélik az elolvasottakat, és közös vázlatot írnak.

  • Mindenki a csoportjába visszamegy, és megtanítja a saját feldolgozott anyagát.

Szóforgó

  • A csoport tagjai sorban, az óramutató járásával egyező irányban, elmondják egymásnak a gondolataikat, egy tag beszédidejét meg lehet határozni.

Szóháló - pókháló

  • A csoport minden tagjának legyen saját színe, amivel a csomagolópapírra dolgozik.

  • A lap közepére kerüljön fel a téma, és írjanak köré kulcsfogalmakat ill. azokhoz tartozó kifejezéseket. Ezután a szorosan összetartozó kifejezéseket kössék össze egy vonallal.

Találd meg azt, aki...

  • akire valami jellemző vagy aki tudja a választ az adott kérdésre.

  • Minden diáknak saját lapja van, mellyel körbe jár a társai között és megkérdezi tőlük, hogy a papíron szereplő jellemzők valamelyike igaz-e rájuk, illetve, tudják-e valamelyik kérdésre a választ. Ha valaki valamelyik kérdésre igennel válaszol, válaszát és nevét a kérdező felírja a saját papírjára az adott kérdéshez.

Tedd, amit mondok

  • A párok egymásnak háttal ülnek, nem látják egymást, de beszélgetni tudnak.

  • A pár mindkét tagja ugyan azt a készletet kapja (fakockák vagy síkidomok).

  • A pár egyik tagja elrendezi a kapott kockákat vagy idomokat, és pontos utasításokat fogalmaz meg a társának, hogy ő előtte is ugyanaz az elrendezés alakuljon ki.

Trópusi eső

  • A diákok körbe állnak. A játékvetető elkezdi a mozdulatot, a tőle jobbra álló átveszi a mozdulatot és így egymás után, sorban mindenki átveszi a mozdulatot a szomszédjától. Egészen addig ugyanazt a mozdulatot végzi mindenki, amíg egy újabb mozdulat nem ér hozzá. (Két kéz összedörzsölése, jobb kéz csattint, két kéz csattint, taps, combütögetés, jobb láb dobbant stb.

  • Mikor az előző mozdulat a körben már valameddig elért, új mozdulatot kezd a játékvezető.

Vakhernyó

  • A csoporttagok egymás mögött felsorakoznak (csoportonként külön).

  • Az elöl álló kivételével mindenki becsukott szemmel áll.

  • Az első - akinek nyitva van a szeme - szabadon vezeti a csoportját a teremben.

  • Egy idő után csere, hogy mindenki megtapasztalhassa mindkét szerepet.

Vakkéz

  • Az egydimenziós rejtvény változata.

  • A kihúzott képet a diák nem mutatja meg a többieknek, hanem elmondja, mit lát a képen.

  • Eldöntik, hogy a leírt kép hányadik lehet a sorban, és még mindig lefelé fordítva leteszik az asztal közepére.

  • Ha készen vannak, felfordíthatják a képeket és eldöntik, jól dolgoztak-e.

Villámkártya

  • A diákok a kártyalapok egyik oldalára kérdést, fogalmat vagy ábrát rajzolnak, a másikra a választ, meghatározást írják, ill. az ábra részeit.

  • A diákoknak páronként 5-5 kártyájuk van, és párban dolgoznak.

  • 1. Forduló: a kérdező felolvassa a kártya mindkét oldalán lévő szöveget a társának, utána visszakérdezi.

  • 2. Forduló: A kérdező megmutatja a kártyát és felteszi a kérdést, utána társának kell válaszolnia, hibás válasz esetén segítséget kap a társától.

  • 3. Forduló: A kérdező már nem mutatja meg a kártyát, csak a kérdést olvassa fel, és a társa válaszol.

 


 

 

E) A globális nevelés céljait segítő játékok

 

Az alábbi játékok a globális nevelés különböző céljait segítik megvalósulni. Közülük legtöbb a mássággal foglalkozik, s nem véletlenül, mert a világ igazságtalanságainak megoldása alapvetően azon múlik, hogy túl tudjuk-e tenni magunkat az előítéleteken, a sovinizmuson, az én-központúságon (vagy mi-központúságon a ti-vel szembeállítva).

 

(Ld. Kompasz könyv [www.ngo.hu], valamint Képzők könyve  [www.kka.hu / Közösségi Adattár].)

 

1. Kvíz a békéről és a lélekről

 

Találjuk meg az alábbi közmondásokból és bölcsességekből a hiányzó szavakat!

 

1. A kételkedés a ... kezdete.

2.

  1. Ahol ... van, nincs ott sötétség.

  2. A ... rózsát terem.

  3. Az ember száműzheti szívéből az ...-t, Isten soha.

  4. Ne ígérj semmit, ha tele vagy ..., ne válaszolj levelekre, ha tele vagy haraggal.

3. Az ... jobb, mint a vagyon.

4. Ismétlés a ... anyja.

5. Ha azt akarod, hogy megbecsüljenek, akkor meg kell ... magadat

6. Azzal, hogy megérinted a földet, ...-t teremtesz a természettel.

7. Ha a kényelmes ... nem is teszi tisztességessé az embert, legalább megtartja a

    tisztesség útján.

8. A kormányzás és az ... minden téren az élet törvénye, az anarchia és a verseny

    pedig a halálé.

9.

  1. Ha mindenkit ugyanarra a formára öntenének, nem létezne ....

  2. Az ... beszéde egyszerű.

  3. ... mindörökké, ... mindörökké, ... mindörökké, mert az egység tesz minket erőssé.

  4. Ha az erőszak belép a házba, az ... a kéményen át menekül.

10. Az ész ...-ja a szív szolgája.

11. Figyeld a ... és a jókedvet leülni / megannyi vidám és nemtörődöm / addig

     meglehetősen elvarázsoltak és felnőttek / dőzsölés és ivászat.

12. Attól még lehet ott ..., ahol nincs hatékonyság.

13. Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán ...-es, az a szemnek láthatatlan.

14. Egy pillanatnyi türelem megóvhat egy katasztrófától, egy pillanatnyi

      türelmetlenség tönkretehet egy egész ...-et.

15. Hol a bölcsesség, amit a tudással elveszítettünk? Hol a tudás, amit elvesztettünk az

      .....-val?

16. A ... könnyebben hajlik, mint az akarat.

17. Ahova az értelem nem hatol be, oda eljut az ...

18. Az ... figyelmeztet arra, hogy mit kell elkerülnünk, de a szív mondja meg, hogy mit

     kell cselekednünk.

19. Templom a ... .

20. Minden szív a másik szíve. Minden lélek a másik lelke. Minden arc a másik arca. Az

      ... illúzió.

21. A ... átszellemült természet.

 

(1. Bölcsesség; 2. a) Szeretet, b) Türelem c) Együttérzés, d) Öröm; 3. Egészség; 4. Tudás; 5. Tisztelet; 6. Harmónia; 7. Jólét; 8. Együttműködés; 9. a) Szépség, b) Igazság, c) Szolidaritás, d) Igazságosság; 10. Kultúra; 11. Társasági élet; 12. Gazdaság 13. Lényeg; 14. Élet; 15. Információ; 16. Test; 17. Érzelmek; 18. Értelem; 19. Környezet; 20. Egyéniség; 21. Társadalom)


 

 

2. Olyan, mint én?

 

(20 perc; 10-20 fő)

 

 

Kérjük meg a résztvevőket, hogy töltsék ki az alábbi kérdőívet, majd próbáljanak olyan személyt találni, aki mind az öt kérdésre ugyanúgy válaszolt. Ha nem találnak ilyet, akkor keressenek olyat, akivel négy, három, vagy legkevesebb két jellemzőjük közös. 

  • ................... családban születtem

  • Vallásom ..............

  • "Allergiás" vagyok a ................ emberekre.

  • Irtózom a következő állattól ..............

  • Kedvenc zeném ..............

Kielemzés és értékelés

Kérdezzük meg, hogy tetszett-e a játék, és ha igen, miért?

Beszéljük meg, hogy mit tanultak belőle, majd kérdezzük a következőket:

  • Hányan találtak olyan személyt, akivel mind az öt - vagy négy - három - kettő - egy jellegzetességük közös?

  • Milyen különbözőségek vannak a csoporton belül család, vallás stb. terén?

  • Ha ennyire különböző csoport vagyunk, hogyan fogunk együtt dolgozni?

 
 

 

3. Kirekesztés

 

(15 perc, 16 fő)

 

 

Előkészítendők

Színes, ragasztós papírdarabok. Például, egy 16 fős csoportnál 4 kék, 4 piros, 4 sárga, 3 zöld és 1 fehér papírdarab.

 

Mindegyik résztvevő homlokára ragasszunk egy papírdarabot. Nekik nem szabad tudni milyen színű lap van a homlokukon. Feladat:

  1. Szerveződjenek csoportokba azok, akiknek ugyanolyan színű papír van a homlokán.

  2. Nem szólhatnak egymáshoz, csak non-verbálisan kommunikálhatnak.

Kielemzés és értékelés

  • Mit éreztél abban a pillanatban, amikor megláttál valakit, akinek a tiéddel azonos színű papír volt a homlokán?

  • Hogy érezte magát a fehér papírt viselő személy?

  • Segítettetek egymásnak csoportokba szerveződni?

  • Milyen különböző csoportokhoz tartozunk, például focicsapat, iskola, egyház?

  • Csatlakozhat-e bárki ezekhez a csoportokhoz?

  • Társadalmainkban kik a fehér papírt viselők?

 

Vigyázzunk, hogy kinek adjuk a fehér papírt! Manipulálhatjuk a csoportok végső összetételét, de ne tegyük nyilvánvalóan. Jobb, ha a játékosok azt gondolják, hogy a papírdarabok kiosztása véletlenszerű volt.

 


 

 

4. Családfa

 

(60 perc, 10-20 fő)

 

 

Kérjük meg a résztvevőket, hogy emlékezet alapján rajzolják meg nagy papírra a családfájukat a minél távolabbi hozzátartozókig. Tüntessék fel az ábrán (ha tudják), hogy ki melyik országból vagy vidékről mikor és miért jött ide (vagy ment máshova), milyen vallása van, s mi (volt) a nevezetessége, különleges jellemzője is, tartozott-e valamilyen kisebbséghez stb.

 

Páronként cseréljék ki az elkészült családfájukat és tegyenek fel kérdéseket egymásnak.

 

Bizonyos kérdések, vagy felfedezések nagyon személyesek lehetnek, előfordulhat, hogy a résztvevők rokonai nem akarják gyermekeik tudomására hozni az általuk kellemetlennek, vagy szégyenteljesnek vélt tényeket (például azt, hogy valaki a családból homoszexuális volt, vagy ült börtönben stb.) Ezért, bizonyosodjunk meg, hogy senki nem érzi kényszerítve magát számára kényelmetlen dolgok elmondására.

 

A játék lényege az őszinteség, hiszen éppen ennek révén derülhet ki, hogy legtöbbünk mennyire "keverék" - több szempontból is.

 


 

 

5. Személyes dominó

 

(15 perc, akár 20-30 fő is lehet)

 

 

Cél: tudatosságot ébreszteni, hogy egy csoportban az egyének között ugyanúgy léteznek különbségek, mint a közösen folytatott tevékenységek között.

 

Kérjük meg az egyik résztvevőt, hogy (magában) gondoljon két személyes adottságára, vonására, amelyet szívesen elmond a csoportnak. Ezután mondja el, hogy mit jelent a jobb és bal fele (pl. a dominóm egyik fele "szőke lány", a másik "aki szereti a jazz-t"). Ezután valaki - önkéntes jelentkezés alapján - fogja meg az egyik (megfelelő) kezét, ismételje meg, hogy miben azonosak, majd mondja be, hogy mit jelent az ő másik fele. Ha olyan tulajdonság kerül elő, amellyel senki nem rendelkezik, és a dominót nem lehet kapcsolni, akkor az adott résztvevő mondjon egy másik jellemvonást, így a lánc nem szakad meg.

 

Minden résztvevőre kerüljön sor, így a végén egy kör fog kialakulni, amelyben mindenki kötődik mindenkihez.

 

Jó, ha a jellemvonások nem túl egyszerűek. Bátoríthatjuk a csoportot, hogy mondjanak látható jellemvonásokat (ruhák vagy a haj színe), nem látható, vagy személyes jellemvonásokat (hobbik, kedvenc étel, kedvenc ének, amit a zuhany alatt énekel...), vagy más, bizonyos témához kötődő jellemvonásokat (azt gondolom... érzem... a kisebbségekről, férfiakról, nőkről, romákról, zsidókról stb.).

 

A játékot gyorsan kell játszani, hogy a résztvevők ne unatkozzanak, amíg várnak a kapcsolódásra.

 


 

 

6. Az első benyomás ereje

 

(30 perc, kb. 10 fő)

 

 

Probléma: az első benyomás nagyon fontos, de könnyen hamis kép is kialakulhat egy ismeretlen személyről, mert kevés tulajdonság és sztereotípiák alapján formálunk véleményt.

 

 

Előkészítendők

  • Folyóiratokból válasszuk ki olyan emberek képeit, akiknek érdekes/különböző/feltűnő arca van.

  • Vágjuk ki ezeket, és ragasszuk egy lap tetejére úgy, hogy a lap alján elegendő helyet hagyunk. Résztvevőnként egy kép szükséges.

 

A résztvevő üljenek körbe, és osszunk mindenkinek egy lapot.

Kérjük meg őket, hogy nézzék meg a lapot, és első benyomásukat írják a LAP ALJÁRA.

Ezután hajtsák fel a lapnak azt a részét, amelyikre írtak, úgy hogy az írás ne látszódjon, és adják tovább a mellettük ülő személynek.

Ezután a második képre is a hajtás fölé írják a benyomásukat, ismét hajtsanak egyet rajta és adják tovább.

Addig folytassuk, míg az összes kép körbemegy, és mindenki mindegyiket látta.

Tekerjük ki a papírt, és kérjünk meg mindenkit, hogy hasonlítsa össze a különböző első benyomásokat.

 

 

Kielemzés és értékelés

  • Milyen meglepetések voltak?

  • Mire alapozták első benyomásaikat?

  • Ecseteljünk és osszunk meg a többiekkel olyan esetet, amikor első benyomásunk valakiről teljesen téves volt. Mi történt ennek eredményeként és mit fedett fel rólunk ez a tevékenység?

 

Amire vigyázni kell

  •  Mielőtt elkezdenénk, mutassuk be, hogy hova írjanak, és hogyan hajtsák fel a lapot, mert különben zavarok adódhatnak.

  • Ügyeljünk arra, hogy a lapok meglehetősen gyorsan kerüljenek kézről-kézre, hiszen az első benyomásra vagyunk kíváncsiak.

  • Próbáljuk különböző emberek képeit választani, ideértve a különböző korokat, kultúrákat, etnikai csoportokat, képességet és a fogyatékosságot.

  • Készüljünk fel indulatos vitákra a különböző hozzáállásokról. A csoport létszámától függően a kommentárok nem maradnak mindig név nélküliek. Ne hagyjuk, hogy a játékosok véleményük miatt egymást kritizálják, inkább összpontosítsunk az aktuális kommentárokra.

 
 

 

7. "Fehér karácsony" - nyelvi sztereotípiák

 

(40 perc, 6-8 fős csoportok)

 

 

Cél: Tudatában lenni, hogy a szavaink nem mindig érték-semlegesek.

 

A 6-8 fős csoportok vonuljanak külön az alábbi táblázattal:

 

Pozitív

Semleges

Negatív

Javasolt változat

...

...

...

...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kérjük meg őket, hogy gondolkodjanak olyan szavakon, mint pl. fehér, fekete, indián, cigány, zsidó, arab, orosz, homokos, macsó, nemzeti stb. Ha megvan egy kifejezés, gondolják végig, hogy milyen értelemben használatos, s írják a megfelelő oszlopba. Csoportonként 10 szó kerüljön a táblázatba.

 

Ezután nézzék át a harmadik oszlopban lévő szavakat, javasoljanak helyettük "alternatív" kifejezéseket, s írják azokat a negyedik oszlopba. Amikor a csoportok befejezték, kérjük meg őket, hogy tűzzék ki lapjaikat, és olvassák fel az általuk összeírt kifejezéseket.

 

 

Kielemzés és értékelés

  • Melyik oszlopban volt a legtöbb kifejezés?

  • Milyen jellegű szavak találhatók az első, második, harmadik oszlopban?

  • Ha a nyelvezet nem semleges, anyanyelvünk milyen értékeket tükröz saját kultúránkról és más kultúrákról?

  • Miért fontos olyan nyelvezetet használni, amelyik nem hordoz más kultúrákra vonatkozó negatív jelentéseket?

  • Ha igen, hogyan tudnánk megváltoztatni nyelvezetünket?

 A megbeszélés során felmerülhet a "politikailag helyes" nyelvezet használatának kérdése, de nem ez a tevékenység célja, hanem sokkal inkább az, hogy miért társítunk pl. a "fehér" szóhoz inkább pozitív értelmezést, mint a fekete" vagy "cigány" szavakhoz.

 


 

 

8. A viccek "súlya"

 

(40 perc, tetszőleges létszám)

 

 

Tárgyalt kérdések

Sztereotípiák és előítélet.

Hogyan használható a humor az előítéletek fenntartására vagy éppen szítására.

 

 

Előkészítendők:

 

Gyűjtsünk össze vicceket, amelyek gazdagokról, zsidókról, fogyatékosokról, politikusokról, popsztárokról, rendőrökről, idegenekről, "szőke nőkről", homoszexuálisokról, tabu témákról stb. szólnak

 

1. Papírdarabokra írjuk le a vicceket és tegyük őket egy kalapba.

2. Adjuk körbe a kalapot, és mindenki vegyen ki egy papírt, majd olvassa fel, vagy adja elő a rajta lévő viccet a csoport előtt.

3. A csoport többi tagja értékeli a viccet, pontokat adva 1-10-ig, amit fölírunk egy nagy papírra

 

 

Kielemzés és értékelés

  • Melyik vicc nyert, és miért?

  • Melyik vicc kapta a legkevesebb szavazatot, és miért?

  • Hogyan érezték magukat a résztvevők, amikor a vicc róluk szólt, vagy olyasmiről, ami iránt ellenérzéseik vannak?

  • Mi tesz egy viccet elfogadhatatlanná?

  • Mi a sértő a szexista/rasszista viccek elmondásában?

  • Mit csinálsz, amikor valaki sértő viccet mond?

 
 

 

9. Állásfoglalás és érvelés

 

(1 óra, 15-25 fő)

 

 

Célok:

  • Megvitatni a résztvevők rasszizmusról, antiszemitizmusról, xenofóbiáról és intoleranciáról szóló nézeteit és véleményét.

  • Bátorítani mindenkit a véleménynyilvánításra.

  • Tudatosítani a résztvevőkben, hogy néha nagyon gyorsan hozunk döntéseket, majd annyira szenvedélyesen védjük azokat, hogy nem vagyunk képesek elfogadni a másik véleményét.

  • Tudatosítani, hogy nem mindig könnyű kiállni nyilvánosan a véleményünk mellett, és néha sajnos veszélyes is lehet.

 

Előkészítendők:

 

Az alábbi - vagy azokhoz hasonló - állítások mindenki által jól látható méretben és helyen.

  • A muszlimok nem igazán tudnak beilleszkedni az európai társadalmakba

  • A nacionalizmus háborút jelent

  • A férfiak rasszistábbak a nőknél

  • Jobb feketének lenni, mint homoszexuálisnak

  • A romák az egyedüli igazi európaiak

  • A rasszista támadások élén a fiatalok állnak

  • A bevándorlók lakásokat és munkahelyeket vesznek el

  • A szeretet minden gondot megold

 A résztvevők képzeljék azt, hogy a szoba egyik felén mínusz (-) jel van, a másik felén pedig plusz (+) jel.

  1. Felolvasunk egy állítást, és akik ezzel nem értenek egyet, álljanak a szoba mínusszal jelölt felébe, akik egyetértenek, menjenek a szoba plusz jeles felébe. Akiknek nincs véleménye, vagy határozatlanok, maradjanak középen.

  2. Ha már mindenki a választott helyén áll, kérjük meg a résztvevőket, hogy sorban mondják el, miért választották azt a helyet. Meg kell próbálniuk bizonyítani, hogy ők választották a megfelelő helyet, és meg kell győzniük a többieket, hogy nekik is oda kellene állniuk. (A középen állók nem szólhatnak!)

  3. Miután mindenki beszélt, kérjük meg azokat, akik helyet akarnak változtatni, hogy tegyék meg.

  4. Ezután olvassuk fel a második állítást stb.

 

Értékelés és kielemzés

  • Hogyan érezték magukat a játék alatt?

  • Nehéz volt választani? Miért?

  • Nehéz volt középen állni, és nem szólni?

  • Milyen jellegű érveket használtak a résztvevők, tényekre alapuló, vagy inkább az érzelmekre ható érveket?

  • Melyik volt hatásosabb?

  • Van-e hasonlóság a valós élet és aközött, amit az emberek tettek és mondtak a gyakorlat során?

  • Érvényesek az állítások?

 

 

10. Iskolánk ökolábnyomának kiszámítása

 

(Adatgyűjtés: 2 hét, végrehajtás: 1 óra; létszám: akárhány)

 

Cél: a tanulók tudjanak tervet készíteni az iskola jövőbeni környezetbarátabb működéséhez.

 

Előzetes feladatok:

  • Megismerkedés az ökológiai lábnyom fogalmával.

  • Az adatok összegyűjtésének megszervezése

  • Az adatok begyűjtése. (Ebbe a munkába a diákok mindenképpen be kell vonják az iskola igazgatóját, gazdasági vezetőjét, gondnokát, tanárait stb. De ez éppen a feladat céljai közé tartozik.)

 

 

Fogyasztás egy évben

Szorzótényező

Eredmény hektárban

                Hulladékkezelés

Újrahasznosítható anyagok a szemétben:

    Papír (kg)

 

0.0010

 

    Üveg (kg)

 

0.00067

 

    Alumínium (üdítős dobozok) (kg)

 

0.00333

 

    Acél (kg)

 

0.00083

 

   Műanyag (kg)

 

0.00167

 

Újrahasznosításra összegyűjtött papír (kg)

 

0.0006

 

Újrahasznosításra összegyűjtött üveg/fém (kg)

 

0.0013

 

A diákok és dolgozók száma összesen

 

0.01*

 

A diákok és tanárok száma összesen

 

0.8**

 

     Energia

Olaj (liter)

 

0.000001391

 

Gáz (km3)

 

0.001255

 

Elektromos áram (kwh)

 

0.0000125

 

Napenergiával termelt energia (kwh)

 

0.00000233

 

Szélenergiával termelt  energia (kwh)

 

0.00000181

 

     Víz

A múlt év vízhasználata (liter)

 

0.00000167

 

     Közlekedés

Gépkocsi (személykilométer)

 

0.00015

 

Autóbusz (személykilométer)

 

0.0000173

 

Metró (személykilométer)

 

0.0000043

 

Villamos (személykilométer)

 

0.000008

 

Séta/bicikli/roller (személykilométer)

 

0.0

 

A diákok és dolgozók száma összesen

 

0.3

 

     Zöldterület

Iskolaépület alapterülete (m2)

 

0.00001

 

Iskolaudvar (m2)

 

0.00001

 

Parkoló (m2)

 

0.00001

 

     Élelmiszer

A diákok és dolgozók száma összesen

 

2.9***

 

Az iskola ökológiai lábnyoma

 

 

 

Egy tanuló ökológiai lábnyoma az iskolában

 

 

 

* (a hulladékgyűjtésre és ártalmatlanításra használt energia)

** (az egyéb hulladékok, pl.: festékek, olajok, ártalmatlanítására használt energia)

*** (átlagosan ekkora terület lát el élelemmel egy embert egy éven keresztül)

(Megjegyzés: A fenti táblázatban az adatok Kanadából származnak, ezért Magyarországra nézve csak közelítőleg érvényesek!)

 

(Sawchuk, J. Cameron, T.: Measuring Your School's Ecological Footprint. In: Green Teacher. 61 Spring 2000. 14-19.p.)


 

 

11. Mennyit utazik a vacsoránk?

 

(40 perc, 20-30 fő)

 

 

Célok:

  • a tanulók lássák be, hogy mindennapi tevékenységeink (pl. étkezésünk) is környezeti hatással járnak,

  • ez a hatás ma sokkalta nagyobb, mint amekkora elkerülhetetlen.

 Előzetes feladatok:

  • Egy kiválasztott napon a gyerekek pontosan jegyezzék föl, hogy aznap este mi volt vacsorára az asztalon. Csak a főbb élelmiszereket vegyék figyelembe: hús, hal, tej, vaj, margarin, rizs, zöldség, tészta, a legfontosabb fűszerek: só, olaj, cukor, bors, élvezeti cikkek: kávé, kakaó, italok stb.

  • Nyomozzanak a listájukon szereplő élelmiszer nyersanyagok származási helyei után. (A csomagolt élelmiszerekről könnyű a származási országot, helyet megállapítani, másokról kérdezzék meg szüleiket vagy a boltosokat.)

  • Írják a listájukban az egyes élelmiszerek mellé, hogy melyik honnan származik.

  1.  Az iskolában - térkép segítségével - közösen állapítsuk meg, hogy melyik nyersanyag mennyit utazott. (Pl. a narancs Görögországból jött = 1800 km; a sárgarépa helyben termett = 4 km; a kávé brazil = 5000 km és így tovább.)

  2. A kapott eredményeket írják a gyerekek a táblázatba és összesítsék a saját adataikat.

  3. Hasonlítsuk össze, kinek hány km-t utazott a vacsorája.

 

Érdekes adatokhoz juthatunk, ha megvizsgáljuk, hogy tudják-e a gyerekek, hogy mennyibe kerülnek az egyes árucikkek? És gondolnak-e arra, hogyan alakul ki az áruk? Mi mindent kell beleszámítani egy termék árába, amit a boltokban olcsón, vagy drágán megveszünk?

 
 

Új lap - 1