Aktuális/A májusi eső aranya ZÖLD A mai dátum: 2019.08.25.

A májusi eső aranya ZÖLD

Környezeti nevelési stratégiai alapok ápolása - Szekcióbeszámoló

2019. május 31., Zöld OT 2019, Budapest

Az idei Zöld Civil Országos Találkozó időpontja 2019. május 31. – június 2. volt. Főszervező, először a Zöld OT-k történetében, nem volt. A találkozót a zöld civil szervezetek közössége, azaz Mi együtt szerveztük! Pénteken a nyitott irodák kezdeményezés részekén – ahol a szokásos szekciók a fővárosi zöld NGO-k alkalmas irodáiban voltak, – tarthattunk környezeti nevelési szekciót, a Greenpeace vendégeként. Öröm volt látni, hogy milyen alkalmas helyszínen képes a Greenpeace a saját, jól ismert aktivista és hálózati munkáját végezni, szervezni. Gratulálunk a helyszín környezettudatosságáért, s a szíveslátást köszönjük!

Nagy változások történnek a környezeti nevelés, a fenntarthatóságra nevelés és a globális nevelés terén.

·         A fenntarthatóság iránti elkötelezettségét egyre több és többféle ember vállalja nyilvánosan.

·         A fenntarthatóságra nevelési pedagógusi kompetenciák közoktatási (hivatalos) értékelésével tényleg megkerülhetetlenné válik témánk.

·         Az egyetemeken sokféleképpen és sokan tanítják, valamint vizsgálják és mérik az ENSZ 17 fenntarthatósági céljához, azaz az Agenda 2030-hoz köthető szakmai kérdéseket.

·         Sok államtitkárság, sok kutatócsoport, sok vallási közösség, sok kommunikációs szakember és profi hírügynökség, sok cég kezdett fenntarthatósági szemléletformálási munkába, vagy növelte sokszorosára az erre fordított erőforrásait.

A zöld civilek környezeti nevelői mindezeket kihívásként érzékelik: hirtelen a különféle profi környezeti szemléletformálási programok és kínálatok tengerében találták magukat. Szerencsére az érdeklődés is növekedett e programok iránt, azonban a hagyományos (az elmúlt két évtizedben bevált) partnerkapcsolati módok már nem a legsikeresebbek. Talán egyetlen kivétel a régóta fennálló, a személyes ismeretségben és az évente ismétlődő programokban megerősödött partnerségek típusa. Közülük néhány példáról a szekciók résztvevői is beszámoltak.

A Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia Alapvetés című szekciót vállalta az MKNE. A szekciórésztvevők, miután meghallgatták a kétperces összefoglalót a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégiai Alapvetés (NKNSA) kihordási állapotáról (ld. itt), nem az Olvasóink előtt a legutóbbi KÖR hírlevélből már ismert átívelő szempontokat, hanem az aktuális kétségeket, kihívásokat és lehetőségeket választották a szekció tartalmául.

A rendszerszintű kihívás részleteit a következőkben fogalmazták meg a szekción:

  • Az információs dömping önmaga fullasztja meg a tájékozódást, s teszi egyre nehezebbé a hiteles szemléletformálást.
  • A technológia és a digitalizáció lehetőség, ha ügyesen, és terepen is használjuk. Több példát hallhattunk a negatív hatásaira: az 5G hálózat közvetlen természetpusztításától kezdve, a
  • A felnőttek szemléletformálása nélkül, azaz a felnőtt generációk ökotudatlan szemlélete közepette reménytelennek tűnik a gyermekek és fiatalok, azaz az oktatási intézményrendszerhez köthető fenntarthatósági nevelés.
  • Az olcsó és könnyű élmények világában, ma a természetjárás kényelmetlennek, örömtelennek, stresszesnek és költségesnek tűnik a kívülálló, a máshogy pihenő, a másképp tanuló többség számára. Egyre nagyobb falakba: kényelmességbe, közönyösségbe és túlszabályozottságba ütköznek az oktatási intézmények szakkörvezetői, a helyi-lakossági csoportok szervezői, s mások akkor, amikor természetben zajló programot terveznek.
  • A túlszabályozottság a köznevelésben nemcsak a természetjárást teszi szinte lehetetlenné, de általában az iskolán kívüli tanulásszervezést is. Rémtörténeteket hallhattunk arról, mennyi előírást és urbánus típusú szülői aggodalmat kell megismerniük a környezeti nevelőknek.
  • A környezeti nevelés sok településen már nem számít újdonságnak. Vannak helyzetek, ahol a modernebb, még újabb, még ismeretlenebb témákat, tartalmakat, módszereket, embereket választják a tanulócsoportok vezetői vagy a szabadidőszervezők.
  • Nagyon alacsony a fizetőképes kereslet a zöld civilek által nyújtott környezeti nevelési és szemléletformálási szolgáltatásokra, részben a köznevelési intézmények nagyon erősen központosított és ezért nehézkes működtetése, részben a (zöld civilek számára elérhetetlen) központi forrásokból finanszírozott, a résztvevők számára ingyenes lehetőségek miatt.

A kiutak, javaslatok között beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy a foglalkozás vezetője, a terepi, természetbeni élmény felelőse érezze és közvetítse a jó-ságát, az örömét, az értékét a természetes környezetnek. Persze vitatkoztunk arról, hogy mit jelent a „természetes”, hogy mit, miért látunk szépnek. Gyorsan le is játszottunk egy gyakorlatot arról, hogy milyen ökológiai motívumainkat tartjuk számon. A gyakorlat leírását ld. itt.

Három tartalmi fókusz egyértelműen sikeres, hálás mostanában: a közös kertek és kertészkedés, a táplálkozás, és az egészség. Eközben a természetben való jelenlétre – a kényelmi, digitális, és belterületi élmények viharában – egyre jobban kell koncentrálnunk. Már egyáltalán nem magától értetődő, hogy a természeti környezetben rendszeresen vagy legalább ünnepi pillanatokban tartózkodunk, és ott jól érezzük magunkat.

Mindezeket megbeszélve, a szekció hat pontos állásfoglalást fogadott el és terjesztett a 2019-es Zöld OT plénuma elé. Az elfogadott környezeti nevelési állásfoglalás (http://mkne.hu/index_reszletek.php?reszletek=245) és javaslat minden egyes szavát, jelzőjét és fordulatát aprólékos gondossággal válogatták a résztvevők, s így ajánlom én is Olvasóink különös figyelmébe.

Könczey Réka